Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-465

465. országos ülés 1904 Julius 16-án, szombaton. 85 a törvényhozás épen a telekkönyvek rendezésével intendál. Már most én három pontból álló indítványt; voltam bátor beterjeszteni a törvényhozás elé, a melynek első pontját az igazságügyminiszter ur minden nehézség nélkül foganatba veheti. Ez ugyanis nem czéloz egyebet, mint olyan községekben, a hol a birtokszabályozás, a tagosítás stb. bevezetve nincs, ott, a mint ezt a törvény is, az igazságügyiminiszter rendelete is megengedi, vétessék foganatba a telekkönyvek általános rendezése, a székelyföldi összes községekben. Ezt nyugodtan elrendelheti az igazságügyminiszter ur, mert, ismétlem, a törvény megengedi, az igazságügy miniszteri rendelet ki nem zárja, tehát semmiféle jogi akadály nincsen. Pénzügyi akadály sem igen lehet, mert nem fog sok költségbe kerülni, annál kevésbbé, mert hisz az igazságügyminiszter ur ugy is szaporította a telekkönyvezetők és segédtelekkönyvvezetők számát, azt hiszem tehát, hogy munkaerőben nem lesz hiány. Indítványom második részében foglaltatik olyan kérés, a mely ellentétben látszik lenni a iörvénynyel. Nevezetesen azt kérem abban, hogy a tagositó bíró ruháztassék fel azzal a hatáskörrel, a melylyel betészerkesztés körében, illetve a tényleges birtoklás alapján való tulajdonjogi bekebelezés körében az a biró felruházva van a ki foglalkozván a község birtokügyeivel, szakszerűbben, hozzáértőbben és gyorsabban eszközölheti ezen helyesbítéseket. Indítványom harmadik része a mérnöki kvalifikácziónak, illetőleg megbízhatóságnak emelését czélozza. Ezt röviden azzal kívánom indokolni, hogy a legnagyobb baj különösen az erdélyi részekben, hogy a mérnöki kar megbízhatósága minden kritikán alul van, leszámítva egyes tisztességes és megbízható mérnököket, — mert kivételek természetesen, mint mindenütt, ugy itt is vannak, — de nagy átlagban teljesen megbízhatatlan emberekre van bizva egy egész országrész vagyoni érdekeinek kezelése. Én, t. ház, az indokát annak, hogy ilyen megbízhatatlan és selejtes elemekből áll a mérnöki kar, abban találom, hogy egy igazságügyi rendelet magyaráztatik következetesen félre a kolozsvári ítélőtábla területén alkotott mérnökvizagáló bizottság elnöke, illetve maga a vizsgáló-bizottság által. Ugyanis a 9654. sz. igazságügyminiszteri rendelet 7. szakaszának 3. pontja a mérnöki vizsgára vonatkozó előfeltételeket megállapítván, a következőket mondja (olvassa): »A birtokrendező mérnöki vizsgálatra bocsáthat a 3. §-ban körülirt elméleti képesítéssel nem biró oly egyéneket, kik kimutatják, hogy valamely bel- vagy külföldi műegyetemnek legalább egy éven át hallgatói voltak és legalább tiz éven át működtek, a gyakorlati téren birtokrendező mérnök mellett az 1888 : XLV. t.-cz. hatályának területén.* Azt mondja tehát, hogy a kik műegyetemnek legalább egy éven át hallgatói voltak. Ezt a bizottság következetesen ugy magyarázza a vizsgára bocsátás engedélyezése alkalmával, hogy elegendőnek tartja, ha az illető folyamodó kimutatja, hogy ő rendkívüli hallgatója volt egy éven át a műegyetemnek. Ez a rendkívüli hallgatói minőség pedig abban áll, hogy egy-egy ilyen mérnöksegédet barátja beíratja a műegyetemen, az illető soha Pestre nem jön, a beiratást és a tandijlefizetést elvégzi helyette barátja, és megküldi neki azt a sárga lapot, a milyet a rendkiviili hallgatók kapnak, a mér nőktől pedig kap nem ritkán egy bizonyítványt, hogy nála volt tiz évig, mint mérnöksegéd, holott legtöbbször csak három-négy évet töltött nála, de inkább szolgál egy évig ingyen, csakhogy ezt a bizonyítványt megkaphassa és így folyamodik a mérnöki vizsgára való bocsátás iránt. Ily módon a legkevésbbé kvalifikált egyének minősíttetnek mérnökökké és a legmegbizhatatlanabb egyének kerülnek ki. Ezek e tisztességes foglalkozásnak az értékét csökkentik, a mérnöki kar megbízhatóságát alászállitják ós az egész tagositási munkálatot megbízhatatlanná teszik. Nagyon szükséges volna tehát, ha az igazságügyminiszter ur szíveskednék ezen rendelet pótlása vagy magyarázataként csak annyit elrendelni, hogy az illető folyamodók rendes hallgatói legyenek a műegyetemnek, a kik kötelezve vannak egy éven át hallgatni az egyetemet. Az említett rendeletben nincs megállapítva, hogy milyen hallgató, — rendes vagy rendkívüli — csak az van mondva, hogy hallgatója a műegyetem: ek. Ha az igazságügyminiszter ur ezt elrendeli, ezen mérnökök minősítése emelkedni fog és igy a kevésbbé megbízhatatlan elemek nem fognak bejutni a mérnöki karba. T. képviselőház! Indítványom egyik része sem olyan, a mely a törvényhozás intézkedését involválná; az igazságügyminiszter ur ezek iránt saját hatáskörében intézkedhetik. Azt elismerem, hogy radikálisabb intézkedésekre is lenne szükség, nevezetesen törvényhozási intézkedésre a telekkönyvi rendtartás módosítása tárgyában; ez bizonyos, de fájdalom, erre már évek óta van szükség és az ilyen kérdések mindig azzal odáztatnak el, hogy úgyis orvosoltatni fognak majd egyszerre a törvényhozás által. Azonban, t. képviselőház, nézetem szerint az ideiglenes intézkedéseket meg kell tenni annál is inkább, mert annak sem jogi, sem ténybeli akadály nem áll útjában. Igen kérem a t. igazságügyminiszter urat, hogy mivel indítványom elé semmi akadályt gördítve nem látok, méltóztassék annak megfelelőieg intézkedni. (Élénk Jielyeslés a baloldalon.) Elnök: Az igazságügyminiszter ur kivan szólani! Plósz Sándor igazságügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az imént beadott indít-