Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-465

Í65. országos ülés 1904 Julius 16-án, szombaton. 81 felelős a nemzetnek a rá bizott javakért, a mely rendeletben a monarchiában használatos nyelvekről van szó, a mely a magyar állam nyelvét nemcsak nem ismeri, hanem azt a cseh, lengyel és horvát nyelvvel egyenrangúvá teszi és hogy a hadügyminiszter rendelkezik az iskolákban ezen nyelv felett, az képtelenség. T. uraim, ki az, a ki nekem felvilágosítást tud nyújtani arra nézve, hogy miként jut a közös hadügyminiszter ahhoz, hogy ő rendelkezzék a felett, hogy Magyarország gyermekeinek, a kik nem hadkötelesek, Magyarország területén lévő iskolákban milyen oktatási nyelvük legyen ? Hol van az a törvény, a mely lehetővé teszi, hogy a magyar és horvát nyelv oktatásának kérdésére vonatkozólag a közös hadügyminiszter intézze el, vagyis ne a magyar törvényhozás állapítsa meg, hogy a horvát nyelv a hadsereg kérdésében milyen mértékben érvényesülliet, hanem megállapítsa ezt egy közös hadügyminiszteri rendelet a törvényhozás hire és tudta nélkül? Ha akad valaki, a ki erre nekem törvényt mutat, kalapot fogok előtte emelni. Ellenesetben pedig konstatálni vagyok kénytelen azt, hogy minden, a mit a t. miniszterelnök ur itt vivmányszámban a nyelvkérdésre vonatkozólag igért, szemfényvesztés és olyan ígéret volt, a mely nemcsak, hogy be nem váltatott, hanem ellenkezőleg az alkotmánynak ujabb rút megszegése és a törvénynek lábbal tiprása volt. (ügy van! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Még csak egy kérdéssel fogok foglalkozni, és ezzel be is fejezem beszédemet. (Ralijuk! Halljuk! balfelöl.) A miniszterelnök ur ugyanis beszédében oda fordulva azt mondja, hogy a magyar társadalomnak kell átalakulni, a magyar társadalomnak kell lehetővé tenni, hogy a király és környezete köztünk jól érezzék magukat. Hát, t. uraim, önök látták, hogy miként alakul az udvartartás, mi az a szeilem. Most már tudjuk, hogy miként kellene annak a magyar társadalomnak a miniszterelnök ur szerint alakulnia, hogy a magyar király jól érezze magát köztünk. Ennek a magyar társadalomnak el kellene tűrnie szótlanul azt, hogy a magyar király, a nemzet pénzén fentartott udvarára Magyarországon jóformán semmit el ne költsön; meg kellene nyugodnia abban, hogy a magyar király az általa osztogatott rendekben a császár számára köti le az eskü szentségét; meg kellene nyugodnia abban, hogy a magyar király megtagadja a hadseregben a nemzet nyelvét és hogy hivatalos nyelvvé teszi ott a német nyelvet; meg kellene nyugodnia abban, hogy a magyar király olyan méltóságok által környezted magát, a kik idegen államnak alattvalói; meg kellene tagadnia múltját, nemzeti hagyományait, szakítania kellene azzal a tisztelettel ós kegyelettel, a melylyel Kossuth Lajos emlékének tartozunk, hogy a király az 6 kebelében magát jól érezhesse. Hát mindezek a dolgok a történelem és a nemzet tanúsága szerint KBPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXVJI. KÖTET, nem igy vannak. Nem a czivillistának kell alakulnia a királyi háztartás vélt szükségletei szerint, hanem a király szükségleteinek kell a czivillista megszavazott mértékéhez alkalmazkodnia ; nem a nemzetnek és társadalomnak kell átalakulnia a király szája-ize szerint, hanem, a mint a Bernadotte-ok példája tanítja, a királynak kell a nemzettel egygyéválnia. (Egy hang bal felöl: Mint a HohenzoÜernok példája mutatja !) Igen ! Nem Románia lesz németté, hanem a Hohenzollernoknak kellett románokká lenniük, ha a nemzet tiszteletére akartak számot tartani. (ügy van! a szélsöbaloldalon.) És, t. uraim, hogy mik azok a kötelességek, melyek a király környezetét és tanácsosait illetik, arra nézve én nem hivatkozom, t, uraim, önök előtt európai példákra. Nincs rá szükségem. Felteszem, hogy ezt tudják. De hivatkozom arra, hogy abban a birodalomban, a mely 4300 év óta áll fenn Konfueius alkotmánya szerint, abban a morálalkotmányban benne van az, mi, a kötelessége a mennyei birodalom fejedelmének. Arra oktatja a világot, hogy igenis, a fejedelemnek kötelessége gondoskodni arról, hogy panaszok ne legyenek; a fejedelemnek gondoskodnia és jó példával előlmennie, hogy a nemzet megelégedett, vagyonos és boldog lehessen, mert csak elégedett, vagyonos és boldog nemzetnek lehet boldog királya. És ugyanaz az alkotmány hirdeti Kínában 4300 esztendő óta: hogy ha pedig akad királyi dinasztia, a mely a törvényeket meg nem tartja, akkor kötelessége az állampolgárnak, — már az iskolában tanítják a gyermeket erre — hogy annak a dinasztiának ellentálljon, sőt a dinasztiát el is távolítsa. így történt, hogy 22 dinasztia váltakozott 4300 esztendő alatt Kínában. Nálunk nincs meg ennek a lehetősége; nálunk itt volt a ius contradicendi, a »quod si verő nos

5 ; de eltörölték ez ellentállási záradékot is. Nem is ellentállásra szólítjuk fel most a nemzetet. Hiszen gr. Apponyi Albert még mindig bámulatos jóhiszeműségében újból feliratot akar irni, hogy 300 esztendő bűneit feledjék el az ő feliratának hatása alatt. Nem, t. képviselőház! Mi csak azon az állásponton állunk, hogy annak a királynak, a ki Magyarországon nem érzi magát hazájában, hanem csak tartózkodási helynek tekinti az országot, annak a királynak, a ki nem érzi a szent korona tagja gyanánt magát, s nem tudja azt, hogy a magyar nemzet tagja, hanem ellenkezőleg, azt hirdeti, hogy a nemzet és a korona az övé; annak a királynak, a ki a magyar nemzeti nyelvet törvény ellenére és alkotmány ellenére megalázta akkor, midőn nem teljesiti azt a szent kötelességet, melyet a törvény előir számára, hogy a magyar udvartartást állítsa fel: annak a királynak nem szavazzuk meg az udvartartás költségét. (Helyeslés a szélsöbaloldalon,) Hiszen igen sűrűn váltakozott évszázadokon keresztül ennél a nemzetnél a kétségbeesés és n