Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.
Ülésnapok - 1901-465
80 Í65. országos älés 1904 logra, a melyben gyermekeit bélyegezte meg, egyetlenegy ilyen eskü sem tartatott meg sohasem. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Oiay Lajos: Becsületükre válik. A család érdeke előttük is szent! Polónyi Géza: De, t. ház, nem is kell hozzá esküszegés, mert azon furcsa házi törvények szerint másként is szabadulhatnak e kötelezettség alól. Olay Lajos: Majd felmenti a pápa az eskü alól! Polónyi Géza: Nem is kell ehhez pápai felmentés, mert először is nem esküt tett le, hanem csak adott szóról van szó, a mely alól való felmentéshez nem szükséges a pápa abszolucziója; ehhez a kápláni felmentés is elégséges; a legközelebbi plébános is felmentheti. (Derültség a szélsöbaloldalon.) Olay Lajos: Hock János is felmenti! Polónyi Géza: De nem erről van szó, hanem ugy áll a dolog, hogy a házi törvények értelmében ő Felsége a király és császár elnöke a családi bíróságnak, azon kérdésbea pedig, hogy egyenrangú-e a házasság, nem is a marsallbiróság, hanem kizárólag maga a fejedelem itél. Ha tehát Ferencz Ferdinánd ő fensége király lesz, akkor ő lesz az, a ki itélni fog azon kérdés felett: hogy az ő házassága egyenrangu-e vagy sem?Igaz, hogy a mediatizált családok számára előirt törvények kötik őt, de ezen nagyon könnyű egy királynak segíteni. Eltekintek attól, hogy a gr. Chotek-családot is könny űmediatizálni, mert erre sincs szükség; van elég Schwarzenberg stb. Csehországban, a kik nagyon szívesen örökbefogadják felséges királynénkat, és akkor már egyenrangú lesz ő Felsége házassága. (Ugyvan! a szélsöbaloldalon) És most, igen t. uraim, gyönyörű dolgot csináltak önök: itt van a születendő gyermekek kérdése. A magyar törvény szerint az elsőszülött fiu a király. Kérdem: ki lesz Magyarország királya, a mostanig született első gyermek, vagy az örökbefogadás után születendő ? (Derültség a szélsöbaloldalon.) Nem lenne olyan szives a miniszterelnök ur ezt nekem megmondani, mert az ő közjogi tudása talán eldönthetné ezt a kérdést? (Derültség a szélsöbaloldalon.) T. ház! A mennyire izgalmasan nevetséges ez a helyzet, ép annyira mélyen elszomorító, mert maga az a tény, hogy ott, a hol örökösödési törvénye van egy nemzetnek, az udvar részéről kísérlet tétetett és tétetik arra, hogy az sohase létezett, Magyarországon soha nem akczeptált, soha sehol sem promulgált, ki nem hirdetett házi törvények alapján ő Felsége által egyoldalulag megváltoztattassák: maga ez a tény bizonyíték a mellett, kogy a legfelsőbb hely részéről a magyar alkotmány nem részesül azon tiszteletben, a melyet a törvények parancsolólag előírnak. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen itt van kezemben a legújabb időkből származó élő bizonyíték. (Halljuk! a széls">julius 16-án, szombaton. baloldalon.) Itt fekszik előttem a főud varnagyi bíróságra vonatkozó javaslat. Először is ez a főudvarnagyi hivatal Magyarországon nem közjogi' méltóság; nem létezik. De mi történik itt, t. ház ? Létesítenek vívmány czimén egy főudvarnagyi biróságot, a melynek hivatása és hatásköre a felséges uralkodó család és a Magyarországon élő mediatizált családok személyes ügyei felett való külön bíráskodás. Miután, a mint mondám, Magyarországon az uralkodó család nem külön közjogi fogalom, nem külön közjogi individuum, de még kevésbbé azok a mediatizált famíliák, a melyek ő Felsége rendeletéből lettek mediatizálva: hogyan jut Magyarország ahhoz, hogy ezek számára kivételes biróságot állapítson meg? Mint külön bíróság legfeljebb a börze bíróság szerepelhetne, erre tehát nem szükséges a marsallbiróság és ez az udvarnagyi bíróságról szóló javaslat. Méltóztassék megnézni azt a javaslatot; ez megint következetesen mellőzi, hogy a házasság kérdése felett magyar bíró ítéljen, a hagyatékok tekintetében pedig csak ő Felsége beleegyezésével engedhető meg a javaslat szerint azon bíróság hatásköre. Minek ez a szemfényvesztés, minek a nemzet elé jönni ilyen javaslattal, a melynek beterjesztése nem vívmány, nem előrehaladás, hanem egy-egy jogunknak lábbaltiprása, és a közjogi viszonynak meghamisítása ? (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Szólanom keU még — hogy a magyar király és a jelenleg uralkodó kormány kormányzati szelleméről és a koronás királynak alkotmány iránti tiszteletéről a magyar nemzetet tájékoztassam — a chlopy-i parancscsal kapcsolatosan egy másik kérdésről. (Ralijuk! Sálijuk!) A chlopy-i parancscsal magával nem szándékozom önöket bővebben foglalkoztatni, mert elég eleven emlékezetében él az a most ásítozó miniszterelnök urnak, Ezek ugy látszik álmosító dolgok, ha az ember chlopy-i parancsról kezd beszélni. (Halljuk! HalljuÜJ. balfelöl.) Már az előbb konstatáltam,' hogy ennek a chlopy-i parancsnak reparaturáját megkísérelték a szabadelvű párton azzal a hireä határozati javaslattal, a melyet felolvastam, de a mely elintézést nem nyert. Hogy mily módon törnek Magyarország alkotmánya ellen és milyen módon lesz a chlopy-i parancs végrehajtva, maga azon határozati javaslat és azon nyilatkozat után, a mely a KhuenHéderváry-kormány alakítása után megjelent, annak igazolására nem szükséges egyébre utalnom, mint arra a rendeletre, a mely legutóbb a közös hadügyminiszter által a hadsereg hadapród iskoláira vonatkozólag a nyelv tekinteben kiadatott. (Halljuk! Halljuk!) Azt már megállapítottuk, hogy a közös hadügyminiszternek a nyelv kérdéséhez semmi joga nincsen. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De hogy egy rendelet jelenhessen meg Magyarországon, a hol van egy szabadelvű párt, a mely