Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-465

80 Í65. országos älés 1904 logra, a melyben gyermekeit bélyegezte meg, egyetlenegy ilyen eskü sem tartatott meg soha­sem. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Oiay Lajos: Becsületükre válik. A család érdeke előttük is szent! Polónyi Géza: De, t. ház, nem is kell hozzá esküszegés, mert azon furcsa házi törvények szerint másként is szabadulhatnak e kötelezett­ség alól. Olay Lajos: Majd felmenti a pápa az eskü alól! Polónyi Géza: Nem is kell ehhez pápai fel­mentés, mert először is nem esküt tett le, hanem csak adott szóról van szó, a mely alól való fel­mentéshez nem szükséges a pápa abszolucziója; ehhez a kápláni felmentés is elégséges; a leg­közelebbi plébános is felmentheti. (Derültség a szélsöbaloldalon.) Olay Lajos: Hock János is felmenti! Polónyi Géza: De nem erről van szó, hanem ugy áll a dolog, hogy a házi törvények értel­mében ő Felsége a király és császár elnöke a családi bíróságnak, azon kérdésbea pedig, hogy egyenrangú-e a házasság, nem is a marsall­biróság, hanem kizárólag maga a fejedelem itél. Ha tehát Ferencz Ferdinánd ő fensége király lesz, akkor ő lesz az, a ki itélni fog azon kérdés felett: hogy az ő házassága egyenrangu-e vagy sem?Igaz, hogy a mediatizált családok számára előirt törvények kötik őt, de ezen nagyon könnyű egy királynak segíteni. Eltekintek attól, hogy a gr. Chotek-családot is könny űmediatizálni, mert erre sincs szükség; van elég Schwarzenberg stb. Csehországban, a kik nagyon szívesen örökbe­fogadják felséges királynénkat, és akkor már egyenrangú lesz ő Felsége házassága. (Ugyvan! a szélsöbaloldalon) És most, igen t. uraim, gyö­nyörű dolgot csináltak önök: itt van a szüle­tendő gyermekek kérdése. A magyar törvény szerint az elsőszülött fiu a király. Kérdem: ki lesz Magyarország királya, a mostanig született első gyermek, vagy az örökbefogadás után szü­letendő ? (Derültség a szélsöbaloldalon.) Nem lenne olyan szives a miniszterelnök ur ezt nekem megmondani, mert az ő közjogi tudása talán eldönthetné ezt a kérdést? (Derültség a szélsö­baloldalon.) T. ház! A mennyire izgalmasan nevetséges ez a helyzet, ép annyira mélyen elszomorító, mert maga az a tény, hogy ott, a hol örökösö­dési törvénye van egy nemzetnek, az udvar részé­ről kísérlet tétetett és tétetik arra, hogy az sohase létezett, Magyarországon soha nem akczep­tált, soha sehol sem promulgált, ki nem hirde­tett házi törvények alapján ő Felsége által egy­oldalulag megváltoztattassák: maga ez a tény bizonyíték a mellett, kogy a legfelsőbb hely ré­széről a magyar alkotmány nem részesül azon tiszteletben, a melyet a törvények parancsolólag előírnak. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen itt van kezemben a legújabb idők­ből származó élő bizonyíték. (Halljuk! a széls">­julius 16-án, szombaton. baloldalon.) Itt fekszik előttem a főud varnagyi bíróságra vonatkozó javaslat. Először is ez a főudvarnagyi hivatal Magyarországon nem köz­jogi' méltóság; nem létezik. De mi történik itt, t. ház ? Létesítenek vívmány czimén egy főudvar­nagyi biróságot, a melynek hivatása és hatás­köre a felséges uralkodó család és a Magyar­országon élő mediatizált családok személyes ügyei felett való külön bíráskodás. Miután, a mint mondám, Magyarországon az uralkodó család nem külön közjogi fogalom, nem külön közjogi individuum, de még kevésbbé azok a mediatizált famíliák, a melyek ő Felsége rendele­téből lettek mediatizálva: hogyan jut Magyar­ország ahhoz, hogy ezek számára kivételes biró­ságot állapítson meg? Mint külön bíróság legfeljebb a börze bíró­ság szerepelhetne, erre tehát nem szükséges a marsallbiróság és ez az udvarnagyi bíróságról szóló javaslat. Méltóztassék megnézni azt a javaslatot; ez megint következetesen mellőzi, hogy a házasság kérdése felett magyar bíró ítéljen, a hagyatékok tekintetében pedig csak ő Felsége beleegyezésével engedhető meg a javas­lat szerint azon bíróság hatásköre. Minek ez a szemfényvesztés, minek a nemzet elé jönni ilyen javaslattal, a melynek beterjesztése nem vívmány, nem előrehaladás, hanem egy-egy jogunknak lábbaltiprása, és a közjogi viszonynak meghami­sítása ? (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Szólanom keU még — hogy a magyar király és a jelenleg uralkodó kormány kormányzati szelleméről és a koronás királynak alkotmány iránti tiszteletéről a magyar nemzetet tájékoz­tassam — a chlopy-i parancscsal kapcsolatosan egy másik kérdésről. (Ralijuk! Sálijuk!) A chlopy-i parancscsal magával nem szándéko­zom önöket bővebben foglalkoztatni, mert elég eleven emlékezetében él az a most ásítozó miniszterelnök urnak, Ezek ugy látszik álmosító dolgok, ha az ember chlopy-i parancsról kezd beszélni. (Halljuk! HalljuÜJ. balfelöl.) Már az előbb konstatáltam,' hogy ennek a chlopy-i parancs­nak reparaturáját megkísérelték a szabadelvű párton azzal a hireä határozati javaslattal, a melyet felolvastam, de a mely elintézést nem nyert. Hogy mily módon törnek Magyarország alkotmánya ellen és milyen módon lesz a chlopy-i parancs végrehajtva, maga azon határozati javas­lat és azon nyilatkozat után, a mely a Khuen­Héderváry-kormány alakítása után megjelent, annak igazolására nem szükséges egyébre utalnom, mint arra a rendeletre, a mely legutóbb a közös hadügyminiszter által a hadsereg hadapród iskoláira vonatkozólag a nyelv tekinteben ki­adatott. (Halljuk! Halljuk!) Azt már meg­állapítottuk, hogy a közös hadügyminiszter­nek a nyelv kérdéséhez semmi joga nincsen. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De hogy egy rendelet jelenhessen meg Magyar­országon, a hol van egy szabadelvű párt, a mely

Next

/
Thumbnails
Contents