Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-465

74 //6'5. országos ülés i90>i Julius 16-án, szombaton. san az ő rendeletében elmondta, hogy a német a hivatalos nyelv és nem lehet más: meg kellett reparálni. Ott van a nagyhatalmi állás kérdésére vonatkozó közjogi nyilatkozat. Nem foglalkozom a böngészettel és kalászszedegetéssel tovább, de erre a paritás-dologra rátérek, mert ebben már duplázik a miniszterelnök ur, t. i. múltkori beszédében, mikor elfelejtette, hogy Magyarországon a közös költségek fedezésére a vámjövedelmek f-zolgálnak első sorban, már akkor a paritás bogara alapján elkövette azt a hibát, hogy arra hivatkozott, hogy majd a kereskedelmi szerződések paritásosán, németül és magyarul fognak kiállíttatni; én akkor közbeszóltam hogy: hiszen, uram, a kereskedelmi szerződések megkötése nem közös ügy. Most pedig itt vagyunk az udvartartás paritásánál. Hogy legalább a pártja, ha ő maga nincsen jelen, tisztában legyen azzal, hogy a paritásról csak a közös ügyek szempontjából lehet beszélni, felolvasom önöknek a törvény 28. §-át, azét a törvényét, a melyet önök támogatnak. A 28. §. szószerint ezeket mondja (olvassa): »Miután ő Felsége legmagasabb trónbeszéde szerint is közös kiindulási pont a pragmatika szankczió: egyrészről a magyar korona országai együtt, másrészről ő Felsége többi országai és tartományai együtt ugy tekintessenek, mint két külön, teljesen egyenjogú fél. Következve, a két fél között, a közös ügyek kezelésére nézve mellőzhetlen feltétel a teljes paritás.* Tehát a közös ügyek kezelésére nézve. Legalább ne helyeseljenek tehát, ha ilyen botrányos tévedésekkel naponként találkozunk, hogy a magyar törvényhozásban beszélnek az udvartartás paritásáról. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! A ki ilyen módon akarja a magyar közjogot kezelni, az egy pillanatra sem érdemes arra, hogy azt a miniszterelnöki széket elfoglalja; az olyan ur lássa be, hogy a közjog terén nem képviselhetvén az országot, ő annak az állásnak a betöltésére képtelen. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) T. képviselőház! Volt egy régi római törvény, a mely a vakoknak megtiltotta a perlekedést. Azért tiltotta meg, mert nem láthatják a tribunál fenségét, dicsőségét, fényét és sugarait. A miniszterelnök ur nemcsak közjogi szinvakságban szenved, hanem közjogi tudatlanságban is. Hock János: Vak vezeti a világtalant! (Derültség halfelöl.) Polónyi Géza: Ez az ur nem látja a közjognak fényét, világosságát és termékenyítő erejét; hát mit perlekedik ez az ur velünk? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Egy kötelessége volna: &/,, hogy belássa, hogy az a hír, a mely őt megelőzte, épen nincs verifikálva. Hogy a törvénytisztelet és a közjogi magyarázat szempontjából csak hirtelen még egy dolgot idézzek: Ha az ember internaczionális jury elé vinné azt a kérdést, a melyet most fölvetett, bátran merem állítani, hogy az még azt sem értené meg, mikép lehet azt kérdés tárgyává tenni. Mit csinál a miniszterelnök ur a kérdéses 14. §. tekintetében a kiegyezéssel? Azt mondja, hogy most nincsen fontosabb feladata a kormánynak és az országnak, mint hogy szabad kezet biztosítson magának. Az én tudomásom szerint a törvények arra hozatnak, hogy a szabad kezet megfogják és korlátozzák. A törvények azért hozatnak, hogy ne legyen a kormánynak, mint végrehajtó közegnek szabad keze, hanem kötelessége legyen a törvényt végrehajtani ugy, a hogy az fennáll és meghozatott. Ha pedig másként akar cselekedni, akkor tessék a megváltoztatás iránt törvényt hozni. De itt azon ürügy alatt, hogy a nemzetnek minden szabad, a törvényhozásnak minden szabad, még az is szabad, hogy lemondjon bizonyos biztosítékokról, t. képviselőház, azt az elméletet állítják fel ezen gazdasági kiegyezésnél, hogy lehet azt a vám- és kereskedelmi szerződést megcsinálni nemcsak a 14. §-szal — tehát azzal is — hanem száz másféle módon. Már pedig, t. ház, a míg törvénytisztelet van, a mig alkotmány köti a kormányt és a miniszterelnököt, addig azt csak egyféle módon: a törvény alapján lehet megkötni. (Zajos helyeslés a szélsobaloldalon.) Minden egyéb mód pedig nem egyéb, mint bizonyítéka a rút hálátlanságnak, s annak a vak bizalomnak, a melylyel a kormány iránt a t. szabadelvű párt is viseltetett, mert az lehetetlenség, t. ház, hogy önök arra szövetkeztek volna, hogy visszaélve a helyzettel, a törvény kijátszását tegyék programmukká és tiporják a törvényt azért, mert többségben vannak. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon) Azok az emberek, a kik ilyen törvénytiprásra vállalkoznak, ne hivatkozzanak azután arra, hogy mástól kívánják a törvénytiszteletet. (Helyeslés balfelül.) Ot perez szünetet kérnék. (ElénJc helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsobaloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Polónyi Géza képviselő ur folytatja beszédét. Polónyi Géza: T. képviselőház! Azon eszmemenet kapcsán, melyben azzal foglalkoztam, hogy kimutassam azt, miszerint a t. miniszterelnök ur milyen fogyatékos a közjog felfogásában és alkalmazásában, rá kell utalnom még egy kérdésre, a mely nagyon komoly és ezen állításomat bővebben is kell bizonyítanom. A t. miniszterelnök ur erre engem szinte kényszerit; mert sajnálatomra, távollétemben, Julius 7-dikén tartott beszédében a t. miniszterelnök ur szokott jókedvében élezelődött azzal, mintha ugy a nemzeti párt, mint pláne én is azt, hogy a német vezényleti nyelv törvényes alapon áll fenn, el-