Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.
Ülésnapok - 1901-465
f i65. országos ülés l'JOí ismertük, pláne hirdettük volna. A miniszterelnök ur erre vonatkozólag egy botlást követ el, a mely a vitatkozási modor szempontjából sincsen megengedve, de a mely botlás csak ugy követhető' el, hogy a miniszterelnök ur ennek a kérdésnek közjogi hörderejét, jelentőségét, fontosságát és distinkczióját egyáltalában nem érti. (Ugy van! a szélsőbaloldalion. Mozgás a jobboldalon.) Annak a ténynek konstatálására, hogy a pártok azt vitatták régebben, sőt még ] 894-ben is, hogy a német nyelv törvényes, hogy a Felségnek joga van ezt megállapítani, hivatkozott Horánszky Nándornak beszédére és hivatkozott Hieronymi miniszter urnak egy utólagos beszédére és ott egyik állítólagos közbeszólásomra, nagy élczelődéssel és felfüggesztéssel, mert nem árulta el mindjárt, ki volt az az egy hang, a ki közbeszólt, később pedig azt mondta, hogy ez az ember Polónyi Géza. Hock János: Élénk derültség közt jobbfelől! Polónyi Géza: Nagyon élénk, előre megrendelt derültség volt; benne van a gyorsírói jegyzetekben. Nekem jogom van azt mondani, a ki nemcsak a saját beszédeimet nem szoktam átnézni, de még kevésbbé szoktam mások beszédét a gyorsírói jegyzetekben megnézni, hogy én nem tudom, mondtam-e ezt a közbeszólást vagy nem, de szívesen elvállalom, hogy mondtam. Lássuk most, hogy mi annak az értelme és hogyan akarja azt a t. miniszterelnök ur Horánszkyra is ráfogni, amit nem mondott és hogyan akarja az én közbeszólásomra ráfogai azt, ami abban nincs. (Halljuk! Halljuk! Horánszky Nándor t. i. szószerint ezt mondta (olvassa): »Lehet ez rossz, lehet ezzel szemben törekedni, ennek a megváltoztatására törni, de őszintén, nyíltan és lojálisán el kell ismerni, hogy a hadsereg vezénynyelve a kommandó határáig a fejedelem által intézendőnek ismertetett el.« Horánszky Nándornak ezen szavaiban semmi más nincs, mint az, hogy Horánszky ezen alkalommal konczedálta azt, hogy a vezényleti nyelv feletti rendelkezés a Felségnek fentartott joga, Ebben a nyilatkozatban az, hogy a német nyelv alkalmazása törvényes volna, egy árva betűvel sincs benne. Most már Hieronymi miniszter ur beszédében — nagyon érdekes — azt mondja: Horánszky képviselő ur egyenesen azt mondta, hogy akár jól van, akár rosszul, de törvényesen ugy van, hogy ma a hadsereg nyelve a német.« Tehát már Hieronymi miniszter hamisan idézte Horánszkynak szavait, mert Horánszky nem azt mondta, hogy a német nyelv törvényes, hanem csak annyit mondott, hogy a nyelv meghatározásának joga a Felség joga. (Derültség a jobboldalon. Felkiáltások: Egyre megy!) Bocsánatot kérek, látszik, hogy önök is ugy tudják ezt a kérdést, mint a miniszterelnök ur. (Derültség a jobboldalon.) De mindjárt ki fogom mutatni, hogy ez nem így van, s ez a közjogi ismeretek július 16-án, szombaton. 75 teljes hiányára mutat. Önök azt mondják, hogy mert a Felségnek joga van a nyelvet meghatározni, tehát a német nyelv törvényes. De menjünk csak sorban. Itt jön azután (olvassa): »Egy hang: a kommandó!« T. i. ez a hang én volnék, a ki azt mondtam, hogy a kommandó. Hát a ki magyarul tud, annak ez azt jelenti, hogy ez a közbeszólás azt konstatálja, hogy a kommandó ma tényleg német; de nem azt, hogy Horánszky konczedálta, hogy a német nyelv törvényes. És már most térjünk át ennek magyarázatára. Ugyebár, t. uraim, önök azt vitatják a miniszterelnök úrral együtt, hogy ez felségjog? A nyelv felett való rendelkezés joga ugy-e felségjog? Mi pedig azt vitatjuk, hogy nem az. Es nekem jogom lenne azt mondani, hogy miniszterelnök, a ki egy 94-ben történt közbeszólásomat idézi, az köteles volna tudni, különösen az 1889-iki emlékekből, a melyek családi szempontból mégis csak érdekelhették őt, hogy már 89-ben, valamivel 94 előtt, én egy valóságos harczot folytattam a magyar vezényleti nyelvért és a véderőtörvény 25. és 14. szakasza ellen. Ha tehát az a miniszten'lnöb, a ki végighallgatta az én beszédemet a chlopyi parancs kérdésében és itt hallotta az én álláspontomat és ismeri előző álláspontomat és mégis jónak látja a kommandó szót illető közbeszólásomat elferdítve . . . Gr. Tisza István minisztereinök: Ohó! Polónyi Géza: . . . ugy idézni, mintha itt tanú volnék arra, hogy a német nyelv törvényes Magyarországon, azt, t. képviselőház, ugyan más szóval lehetne illetnem, de ez legalább is illojális és nem megengedett módja a vitatkozásnak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahm.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Ez szánalmas rabulisztika, a mi most itt folyik. Kicsavarja a legtisztább igazságot, Polónyi Géza: A szánalmas kettőnk közül csak ön lehet, t. miniszterelnök ur, aki most tapéton van, ország-világ előtt bizonyítva azt, hogy fogalma sincs a közjogról. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Zaj a jobboldalon?) Gr. Tisza István miniszterelnök: Akkor volnék szánalmas, ha dicsérne az ur! (Helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza: Nyugodt lehet, nem is fog abban a szerencsében részesülni. (Derültség a baloldalon. Zaj jobbfelöl.) De világosítsuk meg azt a kérdést, hogy ha felségjog a nyelv feletti rendelkezési jog, akkor törvényes e a német nyelv? Önök talán elfelejtették, hogy alkotmányos felségjog és ha elfelejtették, eszembe jut — véletlenül itt fekszik nemcsak gr. Khuen-Hédervárynak nyilatkozata, hanem egy határozati javaslat is gr. Andrássy Gyula aláírásával — a 415. számú határozati javaslat, mely a szabadelvű párt konferencziájának nevében adatott be, s a melyben ez a kérdés taglalva van. 10*
