Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-465

i65. országos ülés íWh- Julius 16-án, szombaton. 73 csodálkozni való? Hiszen a gondviselés elszólította Rudolf trónörököst, elvesztettük a királynét, a trónörökösnek még özvegye is kivált a királyi családból, mert törvényesen másodizben férjhez ment. Hát csak a miniszterelnök nem tudná, vagy minket akar tévedésbe ejteni az iránt, bogy ez a két háztartás és két udvartartás megszűnt ? Mert tudjuk, hogy ő Felségének, a királynénak részint egészsége okából, részint később bánatterhének könnyebbitése okából nemcsak külön udvartartása volt, hanem tényleg és kétségtelenül külföldön eltöltött napjai lényeges és terhes költségeket róttak a magyar királyi udvartartásra, ugy hogy ha csak magáról az udvartartásról kell szólani, Rudolf trónörökösnek, s késó'bb özvegyének és ő Felségének, a királynénak háztartása — a mennyiben csak háztartásról van szó, s nem a királyi méltóságról — kétségtelenül és lényegesen többe került, mint ő Felségének a háztartása. (Ugy van! a szélsőbal-oldalon.) Hát akkor, midőn ő Felsége udvartartásának legnehezebb, legnagyobb terhétől megszabadult és midőn ő Felségéről magáról azt mondják, hogy ő szerény életmódot folytató ember: azzal lezárni a számadást, hogy krónikus deficzittel küzd, ha ez igy van, akkor annak valami, eddig a gazdasági téren nem létezett, megfoghatatlan indokának kell lenni. A magánéletben erre azt szokták mondani, hogy [)azarlás, a miért az embert gondnokság alá helyezik. Vájjon a fejedelmi udvartartásban miként állhat be a deficzit akkor, a midőn az udvartartásra szánt bevételek nem apadtak, a kiadások pedig lényegesen megfogytak, a király pedig maga egyszerű, józan életmódot folytató aggastyán? Nem kell-e aggódva rnegállnunk, hogy hátha itt esetleg kártyaadósságok kérdéséről lehet szó, (Ugy van! a szélsőbaloldalon) hátha nem ő Felségének, hanem a hozzátartozóknak ily tényeit vannak hivatva e költségek fedezni. Alkotmányos államban a főherczegek, mint az uralkodóház tagjai, nem esnek az udvartartás kötelezettsége, illetőleg jogosultsága alá. A hol a magyar közjogban a királyné számára külön apanázs adatott, az külön törvónynyel hozatott; voltak esetek, hogy a királynénak birtok is adatott; talán egy trónörökös számára, ki magyar udvartartást tartana, lehetséges, hogy a magyar törvényhozásban is meg volna a hajlandóság arra, hogy az udvartartását fedezze. De mikor ilyen viszonyokkal állunk szemben, akkor a találgatás egész légióival kell leszámolnom, akkor keresnem kell, honnan származhatik ez, hogy ki az, a kinek tulajdonképen a magyar nemzet millióival kell adóznunk akkor, a mikor végzetes csapás alatt nyög szerencsétlen nemzetünk és a nyomor, inség kenyeréből adózik. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) S önöknek időfecsérlés, időpazarlás az, ha meg akarjuk állapítani és tudni akarjuk azt, hogy ilyen viszonyok között mi czólra fordittaKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXVII. KÖTET. tik hát ez a nagy összeg? Mert én határozottan hiszem, hugy ha azok a tények, a melyeket a miniszterelnök ur itt előadott, valók, akkor itt nem lehet másról szó, mint annak a példás és tiszteletreméltó fejedelemnek aggastyán korával való visszaélésről, a mely esetleg bűnös kezek utján is elvonja a nemzetnek filléreit és elvonja az adózók javaiból származó garasokat, hogy olyan czélokra fordítsa, a melyekre egy nemzet egy garast sem fogna áldozni soha. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hock János: Lézengő Ritterek! Poí önyi Géza: A miniszterelnök ur beszéde révén eljutott egy témához. A t. miniszterelnök ur, mikor megindokolja az ő javaslatát — méltóztassék csak meghallgatni — mit mond ? Azt mondja, hogy ha pedig mi ezeket a kiadásokat stb. teljesítjük, akkor meglesz az udvartartásban is a paritás. Azt mondja, hogy még Széll Kálmán jelentette ki, hogy felállítják a magyar darabont-testőrséget, (olvassa): »a mely által ő Felségének testó'rségi intézményében is teljesen helyreáll a paritás«. Először tehát a testőrség intézményében áll helyre a paritás. Azután igy folytatja (olvassa): »Ennek folytán minden olyan ünnepélyeknél, a hol a testőrség megjelenéséről van szó, ebből a szempontból teljes paritás lesz Ausztria ós Magyarország közt és ő Felsége fejedelmi személyiségének teljesen dualisztikus jellege fog kidomborodni paritásos alapon«. Barfa Ferencz: Szolgák fogják Magyarország önállóságát tanúsítani! Polónyi Géza: Én már akkor, a mikor a miniszterelnök urnak beköszöntőjét hallottam, tisztában voltam az iránt, hogy az a nagy várakozás, a melyet hozzája kötni méltóztattak, nem csak be nem teljesedett, hanem egy közjogi szempontból politikai analfabétával állunk szemben. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt állítom, hogy a miniszterelnök urnak, gróf Tisza István urnak, a magyar közjog alapelemeiről nincs tiszta fogalma, sőt homályos sejtelme sincsen. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha valaki a képviselőház padjairól közjogi botlást követ el, az sem helyes dolog ugyan, de a nemzetre konzekvenciákat nem von maga után; ha azonban valaki a miniszterelnöki székben egyebet sem tesz, mint folyton botlik a magyar közjogban : (Ugy van ! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) akkor az közveszélyes dolog. (Ugy van! Ugy von! a bal- és a szélsöbaloldahn.) S ennél az állapotnál tartunk gróf Tisza István ur kormányzatának rövid ideje után. Kezdjük azzal, a mit már érintettem. Beszélt együttes czimerről, együttes jelvényről, vissza kellett szivni, Hock János: Lapszus! Polónyi Géza: Igen, lapszus. Azután jött Körber ur; szintén vissza kellett szívnia nyilatkozatát. Jött a galaczi eset, a hol kizárólago10