Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.
Ülésnapok - 1901-464
h()h. országos ülés 190b Julius 15-én, pénteken. 49 akarat, vagy az udvari eselszövény kifolyása volt. (Ugy van! a szélsobalóläalon.) A ki a múlt esztendő eseményeire emlékszik, az nem vonhatja kétségbe, hogy Magyarországon mindennek az ellenkezője történik. (Ugy van! a szélsobalóläalon.) Polczner Jenő: Ugy van, Bécsbe szaladgáltak ! Bakonyi Samu: Hogy nekünk csak kilátásunk is lehessen arra, hogy mi is közeledjünk az igazi alkotmányosság ezen követelményének megvalósítása felé; hogy a legjogosabb, legtörvényesebb nemzeti kívánalmakat felelőséggel nem tartozó titkos tanácsadók udvari cselszövényei meg ne akadályozzák: azért, a mint azt a múltban is mindenkor tettük, kötelességünk a külön magyar királyi udvartartást álhatatosan követelni, (Helyeslés a szélsőbaloldalon) De, t. ház, hiszen a miniszterelnök ur seai mindig olyan merev. (Halljuk! a széüőbaloldalon.) Kubik Béia: Mindent visszaszív! Bakonyi Samu: Második felszólalásában ezen vita első napján ő is konczedálta, hogy hiszen nem akarja ő a kifejlődést ezen a téren kizárni. De hát beszélhetünk-e fejlődésről ezen a téren, a mikor semmiféle haladás eddig azon tisztán és mereven külső dolgok megvalósításáig, a melyekre, mint a közjogi aktusoknál ad hoc szereplő magyar udvartartásra a t. miniszterelnök ur hivatkozott, nem történt. 0 az időre hivatkozott, a mely megérleli ezen törekvéseket; azt kívánja, hogy a magyar társadalom is vonzóerőt gyakoroljon, hogy tiszteletet és becsülést érdemeljen. Valóban nem tudom, hogy érti ezt a t. miniszterelnök ur. Kérdem : mi történik azokkal a jelenségekkel szemben, a melyekre beszédem korábbi folyamán rámutattam és a melyek Ausztriában fenyegetik a dinasztia fennállását, mi történik itt Magyarországban olyan, a mi nem vonzó, hanem eltaszító erőt gyakorolhatna egy nemzetével együtt érző király szivére? Mi az, a mi ezeknek az érzelmeknek, e törekvéseknek megérlelését itt késlelteti ? Az olyan beszédek azok, a minőket ma b. Dániel Ernő képviselőtársunktól volt alkalmunk^ hallani. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóläalon.) És mi az, a mi a tiszteletet és becsülést nem követelhetné meg a koronás király részéről a koronát neki adó nemzet irányában? Azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy csak az erő az, a mi igazán vonzó hatást gyakorol. Ebben tökéletesen egyetértek a miniszterelnök úrral, csak az a kérdés, hogy mit ért ő és mit értünk mi ezen a párton a nemzet ereje alatt? (Ugy van! a szélsobalóläalon.) Sajnos, az ő egész politikája azt mutatja, hogy e tekintetben eltérők a véleményeink. 0 a nemzet gyengeségében találja fel a maga erejét és erre hivatkozik; (Ugy van! a szélsobalóläalon.) ennek a nemzetnek általa kierőszakolt sok lemondásra hivatkozik odafent. KÉPVH. NAPLÓ. 1901 — 1906. XXVII. KÖTET. és ezt mutatja be mint azt a vonzó erőt, a melyet kifejt ez a nemzet az ő uralkodója irányában, a minek eredményét azonban alig látjuk valamiben, mert hiszen nem változik a királyi udvar magatartása semmiben, vagy csak nagyon ritkán tapasztalhatunk oly közeledést, a mely a nemzetnek érzelmeit figyelembe veszi. Nem változik e tekintetben semmi és ime a fejlődést semmi sem zavarhatja meg, semmi sem zárhatja jobban ki, mint a t. kormánynak és többségnek ez a magatartása. Az időre hivatkozik a t. miniszterelnök ur. Eszembe jut az a szép költemény, a melyben Csokonai ir az időről. (Olvassa): »Oh idő, futos idő, esztendeid sasäzárnyakon repülnek, vissza hozzánk egy se jő, mind a sötét chaos ölébe dűlnek.« A t. miniszterelnök ur nem zárja ki a fejlődést, de hogyha a fejlődés garancziáit nem akarja megvalósítani, ha nem csatlakozik a nemzeti megújulás azon vágyához, a mely e párt tagjainak kebelében él, akkor hiába tesz ilyen konczessziókat . . . azok »mind a sötét chaos ölébe dülnek.« A jövő időről beszél a miniszterelnök ur. De hiszen ez a nemzedék is megérdemelné talán, hogy az ő érzelmei, az ő szükségei is figyelembe vétessenek ; hiszen ez a nemzedék hozza meg azokat a nehéz, elbirkatlan áldozatokat, a melyeket a t. kormány és különösen a dinasztia ráparancsol. Csokonai azt is mondja, hogy (olvassa): »Nem lehet jelen való, csak a múlt és jövendő pont lehet te benned és miként a puszta szó repten repül, ugy kell veszőbe menned.« Bepten repül, t. miniszterelnök ur, ennek a nemzetnek minden vágya és ugy megy veszőbe az idő telesében, a mely időt a miniszterelnök ur az ellenkező áramlatokkal szemben nem használja ki a nemzet javára, hanem felhasználja azt a maga pozicziójának megerősítésére és a dinasztikus és militáris követelések kielégítésére. Befejezem beszédemet még egy Bajthayból vett idézettel. (Halljuk! Halljuk! balfelöl,) Azt mondja Bajthay, mikor szükségét, dicsőségét, erkölcsi és anyagi hasznait felsorolja a királyi vár ujjáépitésónek: »Equidem si Domus ista iccirco duntaxat erigeretur, ut isthic perpetuo vacua atque deserta consisteret, 'non tani utilitati, quam ludibrio nobis foret, atque propter sumtus communes Beipublicae, moerores potius et luctus, quam laetitiae ac voluptatis sensum excitaret.« De hogyha ez a ház azért épül fel újra, hogy az mindig üresen és elhagyottan álljon, akkor nem annyira hasznunkra, mint inkább csúfságunkra és gyalázatunkra fog válni és az államnak ráfordított költsége miatt inkább bánatot és gyászt, mintsem vigságot és gyönyörűséget fog a mi lelkünkben felidézni. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon) Kétes a mi jövendőnk. Ma ugy vannak az állapotok tényekben és érzelmekben, a mint arra beszédem során rámutattam. Ma német az udvarnál minden, hogy jövőben miként lesz, ki tudna 7
