Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-464

•12 464. országos ülés 1904 Julius 15-én, pénteken. életbe való átültetése az országra nézve előnyös, vagy más nagyfontosságú érdekeket, a melyek egyformán hivatva vannak az ország nemzeti kiépítését biztosítani, bogy abból kár az országra nem származik-e: azzal önök nem törődnek, nincsenek is arra hivatva, mert a felelőség nem a kisebbséget terheli soha. (Nagy zaj a baloldalon. Felkiáltások: Hogy lehet megengedni, hogy igy beszéljen ?! A nélkül nem lett volna negyvennyolcé! Felkiáltások a jobboldalon : Rendre! Rendre!) A mi politikánk abból áll, (Zaj a baloldalon. Felkiáltások: Csak ebben a parlamentben lehet igy beszélni! Elnök csenget.) hogy mindenáron aspirácziókat, a melyeket önök a nemzet életébe beledobnak, szorgos vizsgálat tárgyává tegyük, vájjon azoknak a praktikus életbe való átültetése nincs e nagyobb visszahatással a már elért eredményekre? Azért mi azoknak megvalósításában fokról-fokra haladunk előre, (Zajos félkiáltások a szélsobaloldalon: Visszafelé!) mindig a kitűzött czél szem előtt tartásával, de már elért eredményeket néni koczkáztatunk soha. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ezért kapják a báróságot! Ezért jutalmazzák önöket! Nagy zaj. Rendre! jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Kubik Béla: Mindig igy volt; ezért kapják a báróságot! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! B. Dániel Ernő : Ennek a politikának köszönhető, (Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) hogy azon 37 év alatt, a mely a kiegyezési mű megalkotása óta elmúlt, ez az ország súlyos helyzetekben és igen fenyegető veszélyek között nemcsak meg tudta helyét állani, hanem folytonosan gyarapszik, erősbödik és prosperál, (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zajos ellenmondások a bal- és a szélsobaloldalon.) és hogy ezen 37 évi haladás olyan arányokat öltött, á minőket egyetlen más európai állam sem tud felmutatni. (Zajos ellenmondások és felkiáltások a szélsobaloldalon: De az ország nem vette hasznát! Útjában álltak alabanczok! Nagy zaj. Pozsgay Miklós ismétélten közbeszól.) Elnök: Pozsgay Miklós képviselő urat rendreutasítom ! B. Dániel Ernő: Ezen politikának eredménye az, hogy a monarchia közösügyeiben is ma Magyarország szava mindig erősebb sulylyal bir, és ez a politika reményt és biztatást nyújt a tekintetben is, hogy az ország a jövőben mindig nagyobb és hatalmasabb lesz. ("ügy van! a jobboldalon. Hosszantartó nagy zaj és ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon.) Pap Zoltán: A Landessprache-nak, a chlopyi parancsnak köszönhető! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne zazarják a szónokot, különösen azok a képviselő urak, a kiknek alkalmuk volt órákon át kifejteni nézeteiket. Méltóztassék csendben meghallgatni a szónokot. Kubik Béla: De ilyen nemzetellenes dolgokat ne beszéljen! (Felkiáltások a jobboldalon: Rendre! Folytonos zaj a szélsobaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! A nézetek szabad előadásának joga minden képviselőt egyaránt megillet. Csendet kérek! Pap Zoltán: A magyar nyelvet nem lehet Landessprachevá alacsonyítani! Olay Lajos: Bécsben az ilyen szolgálatokat, az ilyen beszédeket jutalmazzák. Elnök: Csendet kérek! (Nagy zaj.) B. Dániel Ernő: Ezzel a politikával sem az a határozati javaslat, a melyet Rákosi Viktor t, képviselőtársam benyújtott, sem a gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam által benyújtott határozati javaslat nem fér össze, azért én azokhoz nem járulhatok, hanem elfogadom általánosságban a részletes tárgyalás alapjául a szőnyegen lévő törvényjavaslatot. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon. Zajos felkiáltások a szélsobaloldalon : Hoch! Hoch ! Szégyen! Gyalázat!) Pozsgay Miklós: Miért nem gratulál a miniszterelnök ? Hiszen Kovácsevicsnek is gratulált ! Fogjanak kezet! (Nagy zaj. Felkiáltások a szélsobaloldalon: Szégyen! Gyalázat!) Elnök: Csendet kérek! (Egy hang a szélsőbaloldalon : Szünetet kérünk a nagyhatású beszéd után! Folytonos zaj.) Kubik Béla: Meg van már Bécsből jutalmazva, ugy látszik! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Szólásra következik : Kovács Pál jegyző: Bakonyi Samu! Bakonyi Samu: T. képviselőház! Én a magam részéről egy szempontból nem osztozom az ellenzék felháborodásában, melylyel báró Dániel Ernő t. képviselőtársunknak felszólalását fogadta és ez az egy szempont az, hogy ő felszólalásával mégis bizonyos tekintetben valami orvoslást kísérlett meg azon a helyzeten, melyet ennek a vitának a folyása tárt elénk. Igaz ugyan, hogy a t. képviselőtársam ezt valami olyan nagy bűnnek tekinti, hogy ezért mentegetőzik a t. képviselőház előtt és abszolueziót kórt, nem tudom mitőlünk-e vagy a t. miniszterelnök urtól-e, ezért a vakmerőségeért. Pedig ez az elhatározás nem szorul mentségre, mert én azt hiszem, hogy — nem ugyan beszédének tartalmával, hanem magával a felszólalás tényével — szolgálatot tett a pártjának azért, mert hiszen csakugyan nem rendes dolog és a parlamentarizmusnak minden követelményével ellenkezik az az állapot, hogy a t. többség ha már idebenn tartózkodik a házban, a vitában egyáltalában részt nem vesz és rábizza a t. miniszterelnök úrra az ő meggyőződése kifejezését, ha ugyan az a meggyőződése, ők maguk azonban hallgatnak idebenn, vagy pedig kimennek a folyosóra és szuverén kicsinylóst árulnak el az iránt a kötelességteljesítés iránt, a melyet az ellenzék és annak különösen ezen padokon ülő része kifejt. Ez a tárgyalási módszer csakugyan a mi parlamenti állapotunknak degenerált voltát jelenti, a melyre nem lehet