Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-463

30 Í03. országos ülés 190'i Julius í'i-én, csütörtökön. fogunk határozni.« Tessék a mai időket megnézni ; vájjon — nem is a magyar király leányának házassága kérdésében — de a magyar trónörökösnek nevelése tekintetében van-e a magyar nemzetgyűlésnek befolyása? így történhetik meg az az anomália, hogy pl. itt vagyok én, magyar képviselő, életem delén, s országomnak trónörökösét nem ismerem, sohasem láttam. Okolicsányi László: A miniszterelnök ur sem ismeri! (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalion.) Pap Zoltán: És ezen udvartartás részére, a mely itt nincs, mert Bécsben székel, mernek önök költséget kérni ? (Mozgás és derültség jobbfelöl.) Nevethetnek önök, a hogy tetszik, de gonosz játék a nemzet pénzével: évenkint 2 millió koronát olyan könnyen odapoesékolni, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) arra a czélra, hogy bennünket még nagyobb erővel pusztitsanak. Engedelmet kérek, ha ez önöknek ós az önök választóinak tetszik, akkor csak végezzék ezt a munkát tovább, de a nemzet ítélni fog önök felett! Okolicsányi László: Csepp kötelességérzet sincs bennük! Endrey Gyula: Udvari tanácsosok! Okolicsányi László: Udvari szolgák! (Zaj. Elnök csenget.) Pap Zoltán: II. Ulászló alatt megismételték az 1492-ik V. t.-czikkben ugyanezt (olvassa): »0 Felsége nagyobb részben Magyarországban lakjék, hogy az ország szükségleteiről annál kényelmesebben és könnyebben gondoskodhassak és rendelkezhessék.* Itt vannak az 1536-ik és 1557-ik évi t,-czikkek, és a törvényeknek egész sorozata, a melyekre az a tisztelt király szintén megesküdött, de nem tartotta meg. Itt van az 1546 : XVIII. t.-czikk és megismétlik ezeket a rendelkezéseket az 1547-ik és 1548-iki törvényezikkek. Mind hasztalan volt; a király nem jött ide lakni. Ezen intézkedések még törvény formájában hozattak; később a trón zsámolya elé kezdtek járulni és könyörgésre fogták a dolgot. Itt van I. Ferdinánd 1547-ik évi dekrétumának 7-ik §-a. (Olvassa): »A Karok és Rendek kijelentik, hogy Magyarország helyes kormányzása a pártütők megfékezése végett stb. személyesen töltsük el ottan az év nagyobb részét, a mint Magyarország régebbi királyai tették« — mert igenis tették — >:>

vagy, ha ez más országaink ós tartományaink gondjai mellett lehetetlen volna, a mi igen kedves fiunkat: felséges Miksa főherczeg urat küldjük el körükbe.« Ez volt a királyi válasz. Majd pedig ismétli (olvassa): ^mihelyt itt dolgainkat Isten segítségével, mint reméljük, jól elvégeztük, azonnal lemegyünk híveink közé, jövünk és ott való lakásunkra és magyar ügyeink együttes elintézésére velük együtt olyan utat-módot fogunk találni, a melylyel teljesen meg lehetnek elégedve.* Ezt fiz időpontot még mindig várjuk. (Ugy van! balfelöl.) Jön azután a törvényes intézkedéseknek és rendeleteknek még számtalan sora, — mind érvényben lévő t.-czikkek, de a gyakorlatban nem érvényesülnek — a melyek a királynak azt a kötelezettségét foglalják magukban, hogy az országban tartózkodjék. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Vagy belefáradt a törvényhozás és ujabb intézkedést szükségesnek nem talált, vagy ugy is tudta, hogy mindegy és nem intézkedett. Én a magam részéről, mielőtt beszédemet befejezném (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) egy határozati javaslatot terjesztek be, kijelentvén, hogy első sorban csatlakozom Rátkay László igen t. képviselőtársam, másodsorban pedig gr. Apponyi Albert t. képviselő ur határozati javaslatához. De a mennyiben ezek el nem fogadtatnának, határozati javaslatommal azt a czélt óhajtom elérni, (Halljuk !) — kommentárt nem fűzök hozzá — hogy a képviselőház válaszszon egy bizottságot, a mely a törvényjavaslatnak a napirendről való levétele nélkül megszövegezze azt a föliratot, a melyet a magyar országgyűlés képviselőháza a magyar királyhoz intéz a magyar királyi udvartartás felállítása iránt, a melyben kéri az ország a királyt, hogy az év nagyobb részét töltse a magyar fővárosban. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) T. báz! Nem felel ugyan meg az én politikai álláspontomnak, de ha, a mint beszédem elején jeleztem, hogy ma nem lehet felállítani a magyar királyi udvartartást, és legyünk őszinték, valljuk be egymásnak, hogy ma nem lehet... (Felkiáltások a baloldalon: Miért nem ?) A miniszterelnök ur itt felhozta és feladta nekünk a le czkét,hogy a ki konfliktusba akar keveredni a koronával, az próbálja meg, de nem tanácsolja.,. De, t. ház, ha ezt nem vindikálhatjuk és ha azt se lehet elérni, hogy tolmácsoljuk valamely alkalmas formában a nemzet óhajtását a király előtt; ha már nem lehet annyi ellenértékét sem kapni ennek a két milliónak: akkor tessék azt a a képviselőházat szétkergetni, annál inkább, mert nem munkaképes. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hiszen a képviselő urak legtöbbje hazabeszél és akcziójukat megbénítja a közeli választás eshetősége. Ilyenkor, a mikor elterjesztik a báz feloszlatásának hirét, a parlamentek már nem szoktak munkaképesek lenni. De nem ide tendálok: Ha még erre sem képes a magyar országgyűlés képviselőháza, akkor menjünk széjjel és bár senki sem kívánja az abszolutizmust, mégis inkább következzék az el, mert rosszabb helyzetünk nyílt abszolutizmus mellett sem lehet, mint a milyen ma a burkolt abszolutizmus mellett van, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) különösen gr. Tisza István kormányzása alatt. Mert ne felejtsék el azt, a mit Deák Ferencz mondott 1867-ben, hogy minek köszönhetjük a 67-es kiegyezést: (Zaj. Elnök csenget.) Annak a nyilatkozatnak, a melyet I. Ferencz József ő Felsége tett a családi tanácsban, hogy: »igy tovább nem folytathatjuk*, — körülbelül szóról-szóra ezeket mondta —