Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.
Ülésnapok - 1901-463
Hus ih-én, csütörtökön. 31 Í63. országos ülés 1904 j »be kell látnunk, hogy az abszolutizmus a dinasztia érdekeivel ellentétben áll«. Épen igy be fogná látni a hatalom egy ujabb abszolutizmus esetére is, hogy az a dinasztia érdekeivel ellentétben áll, de talán akkor a magyar urak is eszükre térnének és nem az osztrák törvénykönyvvel a kezükbeD, hanem a magyar jog alapján kormányoznák ezt az országot. Nem akarok nagyhangú frázisokkal leülni... (Derültség a jobboldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Sándor Pál: Modern Kassandra! (Zaj a szélsöbaloldahn. Halljuk!) Pap Zoltán: ... de megvallom őszintén, hogy jobban szerettem volna a mai napon is olyan kérdésekről értekezni, a melyek az ország érdekeit sokkal közelebbről érintik, — ámbár alig van kérdés, a mely közelebbről érintené a nemzet érdekét, hanem mondjuk agy, hogy jobb szerettem volna olyan dolgokról értekezüi, a melyek az ország felvirágoztatását mozdíthatják elő — mintsem erről a primitiv kérdésről. Mert ezek a dolgok minden más államban rég el vannak intézve, más nagykorú nemzetek ezeket a dolgokat ugy szólván a gyermekjátékokkal együtt hagyták el; a világ már egészen más, nagyobbnál-nagyobb eszmékkel foglalkozik és mi még mindig kénytelenek vagyunk mogyorót tördelni Magyarország képviselőházában. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De ezért nem minket, hanem a többséget kell vádolni, mert ezeket a kérdéseket mindig megoldatlanul akarja hagyni. Méltóztassék csak megnézni azt a gyűrűt, a melyet folyton mellünk körül fűznek a bécsi hatalmi körök. Csak tegnapelőtt jelent meg Pittreich közös hadügyminiszternek az összes katonai hatóságokhoz intézett rendelete, a melyben Landessprache-nak bélyegzi a magyar nyelvet. Kérdezem a kormány tagjaitól itt most, beszédem keretében és várom a kormány nyilatkozatát, hogy tekintettel arra, hogy mely áron tűrtük meg azt. hogy itt a kormányzatot folytassák: az osztrák hadügyminiszter rendelete fedi-e az ő akaratukat? Azon kormány akaratát, a melynek feje, a miniszterelnök ur, a nemzeti küzdelem végén maga dokumentálta, hogy ezután jobb helyzete lesz a magyar ifjúságnak, mert hiszen Magyarország paritását el fogják ismerni, mert a tantárgyaknak igen jelentékeny részét magyarul tanítják. Megadja erre az igazi feleletet az osztrák császár bizalmának letéteményese, Pittreich, a ki azt mondja, hogy a monarchiában szokásos Landessprache-kat akarja taníttatni. Magyar nyelvről, paritásról szó sincs; hanem odahelyez bennünket Morvaország, Szilézia, Graliczia stb. mellé egy nívóra. Ezt a magyar szuverenitás nevében visszautasítom, s e tekintetben a kormánytól feleletet várok. Ha pedig a t. többség és a miniszterelnök ur azt akarja Magyarországtól, hogy bizalma legyen a király iránt, akkor czáfoljon meg minden olyan nyilatkozatot, mely meg nem történhetett. (Egy hang a jobboldalon: Brrr!) No, t. képviselő ur, önnek tényleg nem kell egyéb, csak az, hogy megkapja szolgalelkűségének jutalmát. Ne engedjenek a király szájába olyan nyilatkozatot, hogy mikor az ország nyomorog, a nép ezrével vándorol ki, akkor azt mondja Pittreichnak, hogy babérokat fűz homloka körül és azt mondja a magyar delegáczió tagjainak, hogy meg vagyok elégedve a delegáczió munkálkodásával, mert ennyi és ennyi milliót sikerült megint magyar nemzetem vállaira rárakni. Ilyen nyilatkozatot a magyar király nem tehetett, valamint megvagyok róla győződve, — bár a diplomácziai titkokba nem vagyok annyira beleavatva, mint önök, mert hisz nem állok a tűznél — de nem hiszem, hogy a király tudtáhól van szőnyegen e javaslat, mert nem teszem fel a királyról, hogy ne látná az ország szomorú sorsát és ne tiltakoznék az ellen, hogy az ország vállaira ujabb, évenkint visszatérő két milliónyi terhet rakjanak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Ezt a király nem tudja. Világosítsák fel, mert az ilyen eljárással elkövetkezhetik az ideje annak, hogy nem leszünk dinasztikusak, hanem magunk fogjuk követni azt a politikát, melynek utján a legjobban érvényesíthetjük a magunk és az ország igazát. Minthogy olyan dologra akarnak költséget, a mely nincs és a mely még kilátásba sincs helyezve, s minthogy azzal, hogy a költséget megszavaznám, azt a politikát honorálnám, melyet eddig nemzetem ellen folytattak, s minthogy a czivillista felemelését nem látom másnak, mint egy leigázott nép haclisarczának, ezért a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Élénlc lielyeslés és éljenzés a szélsőbal-oldalon.) Elnök: Kubik Béla képviselő ur személyes kérdésben kér szót. Kubik Béla: Az imént az elnök urat bizonyos tévedésére vonatkozólag akartam felvilágosítani, s akkor engem azzal illetett, hogy ne törődjem azzal, hogy az elnöki székben mi történik. Ezzel szemben személyes kérdésben kell, hogy felszólaljak annál is inkább, miután én meg akarom magyarázni, hogy miért szóltam akkor közbe. Azért, mert egy inczidens történt, melyből kifolyólag Kecskeméthy képviselőtársamat rendreutasította az elnök ur, holott ugyanakkor az előadói szék mellől Szőts képviselőtársam egész beszédet folytatott, ide, erre az oldalra intézve, sőt ez alkalommal oly kifejezéseket használt, melyeket én ismételni itt nem ismételhetek, mert figyelembe kell vennem, hogy a ház tekintélyével az össze nem férhet. (Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) És mégis a helyett, hogy az elnök ur azt utasította volna rendre, a kit illetett, Kecskeméthy Ferencz képviselőtársamat utasította rendre. Ezt a tévedést, a mely, azt hiszem, el fog ismertetni tévedésnek, meg akartam értetni az elnökséggel, s azért én I is ilyen rendreutasitásban részesültem.