Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-463

'i(">3. országos ülés 1904 július lk-én, csütörtökön. 29 mit kell tenni és mit szabad tenni, mit nem a mit a törvény világos rendelkezése ellenére lépten-nyomon megsértenek, áthágnak, mintha törvény nem is volna. Ismét kérdezem: melyik törvény van érvényben ezen gazdasági kérdésekben: a magyar törvény-e vagy az osztrák törvény ? Feleletet nem is kell rá adni; bebizonyítottam, hogy az osztrák törvény szerint csinálják Magyarország gazdasági politikáját odaát a többségen, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert hiszen akármiféle u, n. nemzeti vívmányok után törekszünk, — mert azok ugyan nem vívmányok, hanem nemzeti jogok — Bécsben mindenütt ezt a törvényt mutogatják, hogy: »hiszen nincs jogotok!« Az 1867-ik XII. törvényczikket el nem ismerik; csak annak a törvénynek alapján adnak ők vagy helyesebben nem adnak semmit. T. képviselőház, elkövetkezett már az ideje, és itt van már a 12-ik óra, hogy a többség se ezt vegye a kezébe és ne adjon igazat az osztrákoknak, hanem egy táborba csoportosuljon az egész nemzet, s necsak vádat emeljen, de minden törvényes formában szerezzen elégtételt az osztrákokon azért, mert a nemzetet ilyen rútul becsapták. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De hiszen, t. képviselőház, a Dunába hordok vizet, (Ugy van! balfelöl,) mert attól a többségtől, a mely szintén ezzel a törvénykönyvvel kezében kormányozza Magyarországot, ilyen akarat megvalósítását hiába várjuk; erre hasztalan serkentjük, ez nem fog bekövetkezni. Ide az egész magyar közvélemény sorompóba állítása szükséges, hogy lássa meg, hogy az ő éretének, pénzének, vagyonának rovására, milyen csúf játékot végez a magyar többség és a magyar kormányzat. Ezek voltak az ujabb törvényalkotások, a melyekkel kifosztották az országot; nem lesz azonban felesleges régibb törvényeinkre is vetni egy futó pillantást, a melyek különösebb összeköttetésben vannak a magyar királyi udvartartással. (Halljuk! Halljuk! balfelöl és a szélsőbaloldalon.) Ez a harcz, a melyért én ma is sikra szállottam, a mint beszédemben már megjegyeztem, 500 esztendős, tehát nemzeti, állami életünk felét ezzel töltöttük. Akkor keletkezett, a midőn először foglalta el 1439-ben Albert szász herczeg személyében idegen dinasztia a magyar trónt. Ennek a körülménynek ismertetésére azonban, tekintettel az idő rövidségére, talán csak határozati javaslatom indokolásában fogok kissé kiterjeszkedni. Most csak egy tételt állítok fel. Az 1723. évi I, II. és III. törvényczikkeket, vagyis az úgynevezett pragmatika szankcziót, mint noli me tangere-t állítja a többség mindig mi elénk. Erről ellentétben az úgynevezett kiegyezési törvénynyel, elismerem, hogy ez szerződés és pedig szerződés a dinasztiával. T. képviselőház! Ha én bárkivel egy szerződést kötök, akkor jogom van követelni azt, hogy szerződő felem a szerződés minden pontját tartsa be, mert ha valamelyik pontját be nem tartja, akkor bíróilag kényszerithetem erre, vagy pedig követelhetem, hogy a szerződés semmisnek mondassák ki. A midőn a kölcsönös együttes védkötelezettséget, és a dinasztiára vonatkozó minden más intézkedést, a mely rá nézve kedvező, itt kötelezőleg parancsolják: engedjék meg, hogy az ugyancsak ezen törvény keretében történt egyéb rendelkezéseket is felolvassam a képviselőház előtt és ezen törvény szövegével kapcsolatosan mondjam el azután a magam véleményét. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Az 1723 : II. törvényezikkelyben a következők foglaltatnak (olvassa): »Hogy ő legszentségesebb császári és királyi Felsége az ország Karainak és Rendéinek alázatos kivánatát, s az ő legfelségesebb személyének gyakoribb láthatása iránt különös sóvárgásukat és iránta való szolgálatkészségüket és bizalmukat kegyesen elismeri, s midőn súlyosabb európai gondjai ezt könnyebben megengedik, az 1550 : IV. törvényczikkely értelmében is közöttük, s az országon belül tartózkodni akar. 1. §. És e felől a Karokat és Kendeket a fentidézett, s más törvények értelmében Magyarország leendő királyai tekintetében is biztosítani méltóztatott.« Engedelmet kérek, ha van egy chlopy-i hadiparancs, a mely nem alkotmányosan jött létre, s a mely engem megállított legnemesebb nemzeti küzdelmemben, a mikor azt mondta, hogy »soka!« s a mikor ezzel szemben van itt egy életbenlévő törvény, a melyre a király megesküdött, s a melyben kijelentette, hogy az kötelezi a jövendő királyokat is arra, —• a mint ezt a tisztességes gondolkodás is előírja, s igy erre törvény se kellene — hogy az ország királya az országban lakjék: akkor méltóztassék a képviselőháznak módot találni arra, hogy az az 1723:11. t.-cz. a trón zsámolya elé jusson, hogyha netalán az ott feltalálható nem volna. Ezek a viták, mondom, az 1439. esztendőben kezdődtek. Akkor ült először Magyarország trónjára idegen dinaszta. Akkor még volt ereje a magyar nemzetnek; nem pocsékolta el hiperlojalitások fényében; akkor még arra is volt gondja, hogy a magyar királynak leánya esetleg ne mehessen férjhez olyan férfiúhoz, a ki Magyarországnak ellensége lehet. Azért hozták meg az 1439: XXII. törvényczikket, a mely igy szól (olvassa): ^Lakhelyünket más királyok szokásai szerint itt Magyarországban fogjuk felütni és állandóan itt tartani.« Kérdem, életben van-e ez a törvény vagy el van e törölve? Ez a törvény életben van és a király megesküdött rá, hogy azt mind megtartja, mind megtartatni fogja. Csak mellékesen olvasom fel a magyar Karok és Kendek akkori, óvatos határozatát, a melyben kötelezték a királyt a következőkre (olvassa): » Leányaink kiházasitása felett Magyarország főpapjai, báróinak és nemeseinek, valamint az atyafiaknak s rokonoknak és országaink, tartományaink alattvalóinak tanácsával