Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.
Ülésnapok - 1901-474
474. országos ülés 19Qk Julius 27-én, szerdán. 343 4. czim. Beruházások. IV. fejezet, 4, czim. Rendes bevételek. VII. fejezet, 9. czim. Rendkívüli bevételek. IV. fejezet, 3. czim. Kiadás. Rendes kiadások. Tengeri igazgatás. 1. rovat, Személyi járandóságok 293.430 K. Elnök: Megszavaztatik. Nyegre László jegyző (olvassa): 2. rovat. Dologi kiadások 291.760 K. Elnök: Megszavaztatik. Nyegre László jegyző (olvassa): 3. rovat. A tengerészeti segélyalapok részesedése a kikötői illetékekből (1897. évi IX. t.-cz.) 100.000 K. Elnök: Megszavaztatik. Nyegre László jegyző (olvassa): Szakoktatás. 4. rovat. Személyi járandóságok 48.840 K. Elnök: Megszavaztatik. Nyegre László jegyző (olvassa): 5. rovat. Dologi kiadások 47.550 K. Elnök: Megszavaztatik. Nyegre László jegyző (olvassa): Rendes kiadások összege 781.580 K. Rendkívüli kiadáBok. Átmeneti kiadások. 1. rovat. Az Adria m. kir. tengerhajózási részvénytársaság szerződésszerű segélyezésére 1,140.000 K. Elnök: Megszavaztatik. Nyegre László jegyző (olvassa): 2. rovat. A magyar - keleti tengerhajózási részvénytársaság segélyezésére 180.000 K. Elnök: Megseavaztatik. Nyegre László jegyző (olvassa): 3. rovat. A magyar-horvát tengeri gőzhajózási részvénytársaság szerződésszerű segélyezésére 590.000 K. Elnök: Megszavaztatik. Nyegre László jegyzé (olvassa): 4. rovat. A szabad hajózás segélyezésére 200.000 K. Sturman György jegyző: Lukáts Gyula! Lukáts Gyula: T. ház! A szabadhajózás segélyezésére 200.000 korona van felvéve a költségvetésbe. Nem tudom, a régi törvény alapján-e, a mely már nem törvény, vagy az uj törvény alapján-e, a mely még nem törvény. Annyi bizonyos, hogy e tekintetben még mindig ex-lexben vagyunk. Ha jól tudom, a kereskedelemügyi kormány a hajótulajdonosokat még biztatja is, hogy az uj törvény, a mely még törvényerőre nem emelkedett, fog reájuk alkalmaztatni. Van nekünk egy szerencsétlen törvényünk, 10 egynéhány évvel ezelőtt hoztuk meg, a mely óvatosan gondoskodik arról, hogy az osztrákoknak minden kívánsága teljesíttessék és arról, hogy az osztrák hajózás gyarapodhassak, mi pedig tovább is stagnáljunk, sőt visszaessünk. Ezen az állapoton segítendő, Hegedüs Sándor miniszter alatt benyujtatott egy uj törvényjavaslat; egy ankét előzte ezt meg, a melyen nemcsak a követelések, hanem a méltányos kívánságok sem vétettek figyelembe. Később Hegedüs miniszter bukásával ez a törvény visszavonatott, majd ismét Horánszky miniszter beterjesztette, de újra visszavonatott. Láng minisztersége alatt ismét be lett terjesztve, harmadszor a törvényjavaslat, valószínűleg most harmadszor is majd vissza fog vonatni. E részben kérdem majd a t. miniszter urat: mit szándékozik azzal a törvényjavaslattal tenni, fentartja-e, vagy, visszavonja-e és uj javaslatot fog-e benyújtani? Én egyiket sem tartom olyan kedvezőnek, mert a mint a mostani törvénytől félek, ugy félek az uj javaslattól is. De a menynyiben lehet kérni valamire a kereskedelmi kormányzatot, ezúttal megteszem, megpróbálom. (Halljuk! Halljuk! balfelöl) A kereskedelemügyi miniszternek uj javaslata ugy is csak arra fog vezetni, hogy az osztrák tengerészet istápoltassék a mienk rovására. A gyakorlati követelményekre nem tekintve, a gyakorlati dolgokat tekintetbe nem véve, ideális képzeleti felfogásból indultak ki azok, a kik a javaslatot készítették és csináltak egy torvezetet, melynek értelmében az úgynevezett niértföldsegélyt csak azon hajóknak adják meg száz mértföldenbint és tonnánkint tiz-husz fillérben, a melyek 3000 mértföldnél hosszabb utat tesznek a magyar kikötőkből vagy magyar kikötőkbe és a melyeknek, a mint mondják, czéljuk az, hogy az afrikai déli és délkeleti partokon iparkodjanak piaczokat hódítani. Ebben annyira konzekvensek, hogy habár jól tudhatnák, hogy a piaczhőditásnak nem ez a módja, hanem egészen más, a mint hogy ezt be is bizonyította az a szerencsétlen magadon Casablancái kirándulás, még most is, nem tudom mi czélból, Tranzválra gondolnak. A mikor Tranzválba lehetett volna kivitel, a háború következtében, nem gondoltak rá, midőn haszon háramolt volna a magyar tengerészeire, azt teljesen negligálták, hanem most gondolnak rá. Például hozom fel, hogy, mert a kivánt távolságot nem érte el a karacsi távolság — ez a perzsa-öbölben van, a hova évenkint négy hajórakománynak kellene tőlünk menni deszkafélékkel a datolyaskatulyáknak — ezt is elhanyagolták. Itt is gondoskodnak arról, hogy a mi hajóink meg ne kapják és csak az osztrákok kapják meg. És még egy példát hozok fel, mely a magyar hajótulajdonosokra szégyenletes, a magyar czukorgyárosokra nézve pedig kellemetlen, de legszégyenletesebb a magyar kormányra nézve. A múlt esztendei czukorkampany után, a mikor a mi czukrunk Indiából kiszorult és Angliában kerestek piaczot a számára, ha jól tudom, 150 ezer tonna, vagyis másfél millió métermázsa czukor várt elszállításra. Persze a czukortulajdonos a saját érdekét nézi és ajánlatokat tettek a tulajdonosok a czukormennyiség elszállítására nézve ugy magyar, mint más hajótulajdonosoknak. A maguk részéről nem akartak többet adni 7 1 /2 shillingnél. Az első, a ki visszautasította ezt az ajánlatot, az a szubvenczionált Adria magyar tengerhajózási társaság volt. Nem keresem az okát, bizonyosan ezt követelte az érdeke. 7 1 / 2 shillingért a magyar szabad hajózási vállalatok sem vállalták el a szállítást,
