Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.
Ülésnapok - 1901-463
28 46'J. országos ülés li)04 Julius l'i-én, csütörtökön. szemben Magyarország gazdasági helyzete nemhogy javulna, hanem folyton-folyvást rosszabbodik. Ilyen körülmények között legalább is meg kellene koezkáztatni a megfelelő lépést és ez nem volna játék az állam életével, de keresése egy olyan utnak-módnak, a melyen haladva, lehetséges, hogy a nemzet a vagyonosodás terére lépjen. Keresnünk kell az utat és módot, a melyen egy egészségesebb gazdasági politikát inaugurálhatunk. Hogy melyik ut a jobb, melyik a rosszabb: az önálló vámterület-e, vagy a közös vámterület, annak vitatásába most nem bocsátkozom ; ezt feleslegesnek tartom azért, mert az egész ország közvéleménye tisztában van azzal, hogy ez a nemzet csak ugy fejlődhetik, vagyonosodásában csak ugy baladhat, ha az önálló vámterületet megvalósítja. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Csak azzal a kérdéssel foglalkozom ezúttal, hogy lehetséges-e ezt elérni? Az 1899. évi XXX, t.-cz. nélkül nem volna lehetséges. De ez a törvény is, a melyet kicsikartunk egy parlamenti forradalom keretében, olyan vívmány, a melyet ugy adtak, hogy azt adandó alkalommal vissza fogják venni a magyar nemzettől; ezzel a szándékkal adták, a mint erre a múlt héten tartott beszédemben kimerítően rámutattam. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon,) T. ház! Azt az ellentétet, a melyről szólottam, s a mely az osztrák törvény és a magyar kiegyezési törvény közt uralkodik, mindenkép el akarták tüntetni. Az ebből levont konklúziót már előbb elmondottam. Ismételni fogom azonban beszédem végén azon következtetéseket, 'a melyeket én az egészből levonok. Mire kellett ugyanis ez a törvény? Arra, hogy az ellentétet, a mely az osztrák törvény és a magyar törvény között van, megszüntesse. A magyar törvény ugyanis lehetővé teszi azt, hogy az önálló vámsorompót felállítsa Magyarország, az osztrák törvény pedig ezt kizárja, tehát a parlamenti forradalom vezérei abban az időben — 1898—1899ben — biztosítékot akartak nyerni; az 1899. XXX. t.-ezikkel ezt meg is kapták; most már törvénymagyarázatokba nem kellett bocsátkozniuk; most már csak az önálló gazdasági élet terére kellett lépni. Egyetlenegy mód volt arra, hogy a magyar törvény ezen rendelkezését eltüntessék, és ez az ischli klauzula volt; a melyet már itt letárgyaltak, a melynek még az apját is felfedezték egymás közt a képviselő urak. Ez a tendenczia nem sikerült. Most már a szó legteljesebb értelmében nyilvánvaló, hogy az 1899 : XXX. t.-czikket akarják elsikkasztani. Az ischli klauzula nem sikerült; az 1899: XXX. t.-czikk eltüntetése sem fog sikerülni. Miért mondtam én azt, hogy nem állítható fel igy a vámsorompő? Azt mondja a magyar törvény, az 1867 :XII. t.-czikk 59. és 68. §-a: »Miután azonban Magyarország és ő Felsége többi országai között az érdekeknek kölcsönös érintkezései fontosak és számosak: kész az országgyűlés arra, hogy a kereskedelmi ügyekre nézve egyrészről a magyar korona országai, másrészről ő Felségének többi országai között időnkint vám- és kereskedelmi szövetség köttessék,* Felkérem az országgyűlés minden egyes tagját, méltóztassék a törvény betűszerinti értelmére figyelni. Azt mondja: »Az országgyűlés kész arra, hogy bizonyos ügyek a törvényhozás által intéztessenek, stb. és hogy időnkint vám- és kereskedelmi szövetség köttessék. « A törvény csak azt mondja, hogy »kész», vagyis nem adta fel az ország gazdasági önállóságának jogát. A törvény és Deák Ferencz itt csak készségét fejezte ki, de nem adta fel a jogot. (Zaj a szélsöbaloldalon. Kecskeméthy Ferencz képviselő ismételten közbeszól.) Elnök: Pap Zoltán képviselő urat illeti a szó; kérem Kecskeméthy Ferencz képviselő urat, ne méltóztassék a szónokot zavarni! Kubik Béla: Hiszen Szőts Pál zavarja, nem Kecskeméthy! Elnök: Kubik Bélának semmi köze ahhoz, hogy elnöki jogaimat ez esetben hogyan gyakorlom ! Kubik Béla: Nekem igenis van közöm hozzá, mert nem engedek lépten-nyomon igazságtalanságot gyakorolni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Pap Zoltán: A második szakasza az osztrák törvénynek ezzel szemben imperative azt mondja (olvassa) : »Ausserdem sollen nachfolgende Angelegenheiten zwar nicht gemeinsam verwaltet, jedoch na eh von Zeit zu Zeit zu vereinbarenden Grundsätzen verhandelt werden.« (FelMáltások jobbfelöl: Magyarul!) Felsorolja azután ezeket a kérdéseket, a melyek magyarul a következőkép hangzanak (Halljuk! Olvassa): »Ezenkivül a következő ügyek, habár nem is közösen kezeltetnek, mégis időről-időre közösen megállapítva, azonos alapon tárgyalandók.* Itt már benne van a beolvasztási tendenczia, mikor imperative azt mondja, hogy: »közösen azonos alapon tárgyalandók,« tehát lehetőségét is kizárja annak, hogy az külön ügy. Az osztrák kiegyezési törvény nem ismeri azt az eshetőséget, hogy bekövetkezhetik az az idő, a mikor Magyarország gazdasági önállóságra fog törekedni, hogy elkövetkezhetik az az idő, a mikor felállítja az önálló vämsorompót. Ezt a deczember 21-iki törvény nem ismeri el, ellenben, szemben a magyar intézkedéssel, határozottan azt mondja, hogy: »bár nem közös ügyek, mégis egyenlő elvek szerint és azonos alapon tárgyalandók.® Tehát imperative mondja ezt. Ezért kellett az 1889: XXX. t.- czikk, hogy dokumentálja, — nehogy félremagyarázhassák ezután a törvényt — hogy igenis ott vagyunk az önálló vámterület jogi alapján és azután következnek a többi megszorító intézkedések:
