Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-474

ulius 27-én, szerdán. 332 k-lh. országos ülés 190b j 1905-ik évre vegyek fel 8 milliónál nagyobb összeget útépítésre, meg kellene neki köszönnöm, de nem vehetnem igénybe, mert 1905-re nem vagyok képes uj kőbányákat nyitni. 1906 — 1907-re igenis lehetséges lenne. Ezt pedig csak azért emlitem fel, bogy bár egészben véve elismerem, hogy szerények azok az összegek, de összes viszonyaink szerények, nekünk pedig mindenben összes viszonyainkhoz kell alkalmazkodni. (Helyeslés jobb felöl) A mi pedig speczialiter a Duna—Tisza-csatorna építését illeti, ezt nem azért nem vettem fel a beruházási törvényjavaslatba, hanem, őszintén mondva azért, mert ma sem vagyok tisztában a tervekkel, mivel a Duna—Tisza-csatorna kérdése abból a szempontból, hogy honnan tápláltassék ez a csatorna vízzel, egyike a legkomplikáltabb technikai feladatoknak. Ugron Gábor: Vájjon kifizeti-e magát? Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Remélem. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy a mint a terv készen lesz, megteszem a további lépéseket. (Helyeslés.) Még csak egy dologra kívánok reflektálni, a mit szintén Smialovszky Valér t. barátom emiitett fel, s ez a takarmánynak a szárazság folytán előállott szűk volta. Interpeliáczió is van ebben a tekintetben a kormányhoz intézve, s én az én kollégámmal, a földmivelésügyi miniszter úrral abban állapodtam meg, hogy legközelebb ő fogja az én nevemben is a választ megadni. De egyelőre bejelenthetem, hogy Julius 19-én már kiment az az intézkedés, hogy a magyar királyi államvasutaknál a takarmány mindenütt önköltségen szállitassék, de csakis az olyan takarmány, a melyet a gazdák saját czéljaikra használnak, mert ki akarom zárni az üzérkedést. Ez az intézkedés Julius 19-én elment a gazdasági egyesületekhez, főispánokhoz és a m. kir, államvasutakhoz. Most még kötelességem (Halljuk! Halljuk!) arról a két határozati javaslatról néhány szót szólani, melyek közül az elsőt Krasznay Ferencz t. barátom adta be. Azt hiszem, hogy azok után, a miket voltam bátor elmondani, nem szükséges külön indokolnom, hogy az ő határozati javaslatát nem fogadom el. A másik határozati javaslatot Smialovszky Vladár t. barátom adta be, aki abban azt mondja, hogy a vágvölgyi vasút második vágányának kiépítése teljesen felesleges. Én ennek ellent kívánok mondani, mert a második vágány a vágvölgyi vasútnál nemcsak hogy nem felesleges, hanem annak közbülső részén égető szükség, és pedig nemcsak az átmeneti forgalom szempontjából, a mely átmeneti forgalomra épen ő helyezi a legnagyobb súlyt, hanem azért is. mert különösen őszszel, midőn a répa-szezon van, ott olyan lokális forgalom is fejlődött ki, örvendetesen, hogy a második vagány megépítése mindenféleképen szükséges. Én tehát arra kérem a t. képviselőházat, hogy azt, hogy az erre a czélra megszavazott 18 millió korona kihagyassék, a mi ugy is csak törvény utján történhetnék, mert hiszen a beruházási törvény állapítja meg, hogy ez a 18 millió korona a második vágány építésére használtassák, ne méltóztassék elfogadni. A mi Smialovszky Valér t. barátom határozati javaslatának második részét illeti, bőgj

7 t. i. a Vág-szabályozás tétessék mielőiib foganatba, ezt én nagyon üdvös és szükséges dolognak tartom, s meg is vagyok győződve, hogy az én t. barátom, a földmivelésügyi miniszter ur mindent meg fog tenni, hogy ezen szabályozás mielőbb foganatba tétessék. Ezek után tisztelettel kérem a t. képviselőházat, méltóztassék a kereskedelemügyi tárcza költségvetését elfogadni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T. ház! A zárszó joga illeti meg a bizottsági előadó urat, a ki azzal élni nem kivan, aztán Krasznay képviselő urat. Krasznay Ferencz: T. képviselőház ! Legyen szabad nagyon röviden mindenekelőtt válaszolnom azokra, a miket a t. miniszter ur beszédem első részére vagyis azokra az intézményekre és törvényhozási intézkedésekre vonatkozólag említett, a melyek állítólag az ő tárczája keretébe nem tartoznak. Csak röviden akarom a t. miniszter urnak szíves figyelmét felhívni arra, hogy a bányaipart én nem mÍDt az ő tárczája körébe tartozót vettem bírálat alá, hanem rámutattam arra, hogy nagy anomália van abban, hogy egy iparág Magyarországon a pénzügyminiszter által, tehát pusztán fiskális és pénzügyi szempontból kezeltetik. Ennek egyszerű históriai oka van, mert a bányaipar Magyarországon mint állami üzem, a középkorban fejlődött ki, a mikor még az aeraris kezelés odautalta az egész bänyaadminisztrácziót. De a modern életben, a mai exigencziák mellett, azt állítottam, iparos felfogással, az iparosnak kezével kell ezt is kezelni. Én tehát a régi állapotot akartam megszüntetni és rámutattam arra, hogy hogyha a bányaipar üzletszerű felfogással a kereskedelemügyi minisztérium kezelésében van, sokkal nagyobb eredményeket fogunk elérni, mint most, a mikor ezt a pénzügyminisztérium kezeli. A mi a pénzintézetek reformját illeti, a t. kereskedelemügyi miniszter ur azt mondja: hogy az szintén nem tartozik az ő hatáskörébe. Nos, t. képviselőház, erre nézve hivatkozhatom arra, hogy boldogult Horánszky Nándor valóságos programmot adott a pénzintézetek reformja dolgában és ő ugy látszik vindikálta magának azt, hogy ha talán a pénzügyminiszter meghallgatásával is, de mindenesetre a kereskedelemügyi minisztérium hatáskörében intéztessék el ez a kérdés. Mindezek azonban nem olyan lényegesek, t. képviselőház, mint azok a kérdések, a melyek a vámpolitikára vonatkoznak. Én tegnap szándékosan nem akartam, részint a t. ház türelmet-