Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-474

330 4/4. országos ülés 1904- Julius 27-én, szerdán. Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Tudom én, hogy az én t. barátomnak egész okoskodása kova lyukad ki. Ha mi ma azt mondanók, hogy igenis, nem akarjak a vám- és kereskedelmi szövetséget Ausztriával fentartani, hanem az önálló vám terület alapjára állunk, akkor nekünk ezeket a tárgyalásokat nagyon szivesen megbocsátaná. Nem a tárgyalásokon múlik, hanem ezen a mi álláspontunkon. Nem akarom ez alkalommal ezt a kérdést a maga egészében felvetni, mert hiszen ez igen fontos kérdés. De azzal szemben, hogy t. képviselőtársaim mindig olyan könnyű szerrel beszélnek arról, hogy a kormány helyezkedjék az önálló vámterület álláspontjára, pár adatot mégis fel akarok hozni. (Halljuk! Halljuk!) Először is, ha mi az önálló vámterület álláspontjára állunk, azt nem azért teszszük, hogy szabad kereskedelmi irányt kövessünk. Meglehetős védvámos politikát fogunk követni. Itt bátor vagyok egy egészen általános megjegyzést előrebocsátani, a mely megjegyzést azok, a kik az önálló vámterület melleit érvelnek, rendesen teljesen figyelmen kivül hagynak és ez az, hogy a védvámok annál erősebben jutnak érvényre, mentül kisebb az a gazdasági terület, a melyet magukba foglalnak. A kik az amerikai védvámos politikáról beszélnek, ezt a körülményt rendesen elfelejtik, mert ha egy olyan óriási gazdasági terület, a mely a gazdasági termelési viszonyoknak olyan hosszú skáláját foglalja magában, védvámos, annak egészen más hatása van, mintha egy kisebb gazdasági terület alkalmazza ugyanazokat a védvámokat. Mi lesz tehát legelső következése az önálló vámterületnek ? Az, hogy igen számos olyan ipari czikk, a melynek behozatalára Magyarország ez idő szerint rá van szorulva, meg fog drágulni. Mindenesetre az is a ezél; mert hiszen ha nem drágul meg az a czikk az országban, akkor az önálló vámterülettel sem segíthetünk semmit. Mert csak akkor segíthetünk a magyar iparoson ugyebár, ha megdrágítjuk a czikket. Már most azt kérdem t. barátomtól, a ki a beszéde elején olyan szépen kifejtette azt, hogy a mi ipari tevékenységünknek és ipari termelésünknek milyen egyéb nagy hátrányai vannak, a melyek között, mint ő maga is kifejezte az egyik az, hogy nem szubvencziő, hanem emberek kellenek; és nagyon szépen kimutatta, hogy emberek nincsenek, azt kérdem ezek után: hogy tudja ezt összeegyeztetni azzal, hogy daczára annak, hogy nincsenek emberek . . . Krasznay Ferencz: Ha produktív foglalkozás a magyar ipar, akkor lesznek magyar iparosok! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Nem akkor lesznek, mert akkor Spanyolországban csak ugy hemzsegnének az iparosok, mert ott elég magas védvám van; Romániában is csak ugy hemzsegnének; pedig azt tapasztaljuk, hogy sem itt, sem ott nem hemzsegnek. Ne czáfolja le a képviselő ur beszéde első részét, mert abban teljesen igaza van. Más eszközöket és nem az önálló vámterületet kell alkalmazni arra, hogy embereket neveljünk, a kik alkalmasak legyenek az ipari életre, az ipari prodnkczióra. Ha mi is ilyen védvámokat fogunk alkalmazni, azt hiszi t. képviselőtársam, hogy Ausztria nem fog ellenünk is védvámokat emelni? Hiszen látjuk az osztrák agráriusok már is meglehetős erőfeszítéseket tesznek a saját érdekükben. Igyekeztem magamnak megközelítő képet alkotni arról, hogy micsoda viszonyok fognak itt akkor előállani és kiindultam abból az alapból, — minthogy reális alapból akartam kiindulni — hogy Ausztria a maga saját területének védelmére ugyanazokat a vámokat fogja alkalmazni, a melyek ma a közös vámterületre alkalmazva vannak; ez nagyon valószínű, legalább azon czikkekre nézve, melyek mezőgazdasági czikkek. Nézzük először a búzát. Magyarország Ausztriába körülbelül 5 millió nimázsa búzát visz ki rendes évben. A vámtétel 3 kor. 57 fül., t. i. korona értékbe átszámítva. Lesznek olyan idők, mikor ezt a vámot Ausztria fogja fizetni. De lesz nagyon sokszor — más szempontból kívánatos is, hogy legyen — olyan esztendő, mikor ezt a magyar termelő fogja megfizetni. Mert méltóztassék tekintetbe venni, hogy Románia csaknem egyenlő mennyiséget visz ki Ausztriába. Mi most a román termelővel szemben 3 korona 57 fillér előnyben vagyunk. A mint egyforma viszonyok közt versenyzünk, akkor mindannyiszor, mikor Romániának és nekünk termelési feleslegünk van, a mi előnyünk lesz 3 korona 57 fillér, levonva ebből a szállítási költség-különbözetet. Már pedig ez a szállítási különbözet alig fog egy koronára rúgni, tekintettel arra, hogy a Duna -szabad és a románok egész szabadon használhatják a Dunát is. Valahányszor nekünk és Romániának termelési feleslegünk lesz, 3 korona 50 fillérrel olcsóbb lesz a búza, mint annak világpiaczi ára. És hogy ez micsoda csapás a magyar termelőre nézve, azt, ugy hiszem, bővebben kifejtenem nem kell; mert csak azon a búzán, a mit ily körülmények között Ausztriába viszünk ki, 18 millió koronát vesztenénk. De vegyük pl. a lisztet. 6 és 1

/a millió mmázsa lisztet viszünk ki évente Ausztriába. Ennek a lisztnek vámja most 8 korona 93 fillér. Arról, hogy az osztrákok a liszt ezen vámját a mi kedvünkért nem fogják leszállítani, hanem ezen 8 korona 93 fillér vámot fenn fogják tartani, én legalább meg vagyok győződve. Ez csak azon lisztnél, a melyet Ausztriába kiviszünk, 57 millió korona különbözetet jelentene. Mi lenne a mi malmainkból? Azt hiszem, egy lat lisztet sem fognánk Ausztriába szállítani. (Zaj és ellenmondás a szélsöbaloläalon.) Jó lesz azt megfontolni . .. Ugron Gábor: Nem esznek finom süteményt,