Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-474

kik. országos ülés Í3Ö4 Julius 27-én, szerdán. 329 állása ugyanazokat az iparczikkeket gyártó vállalatoknak, a melyek azután részint közös számlára, részint bizonyos megállapított munkamegosztás szerint dolgoznak. Már pedig mentül nagyobb a termelt czikk mennyisége, annál inkább eloszlanak az u, n. általános költségek, a melyek egy bizonyos fix összeget, relatíve fix összeget képeznek és ennélfogva az efféle egyesületek és efféle megegyezések a termelés olcsóságát előmozdítani képesek. De kétségtelenül vannak ennek hibás kinövései is és épen azért készíttettem el a kartelitörvényjavaslatot, a melynek lényege, alkataleme az, hogy a kartellszerződések nyilvánosságra jussanak és a nyilvánosság ellenőrzése alá helyeztessenek. Ezt a kartelltörvónyjavaslatot ezelőtt körülbelül 10 nappal átküldtem az igazságügyminiszter kollégámhoz, s ha onnan visszaérkezik, az őszön egy ankét elé akarom terjeszteni, mert a kérdés mindenesetre olyan, hogy megérdemli a nyilvános megvitatást. Itt nem hallgathatom el, hogy kár volt Ernszt képviselőtársamnak meggyanúsítani azzal, miszerint azért nem terjesztettem elő a kartelljavaslatot, mert nagy emberek érdekeit sérti. Láthatja eme előadásomból, hogy alaposan téved. Rakovszky István: A törvény szövegétől függ! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Ernszt képviselő ur nem azt mondotta, hogy a törvény szövegétől függ, hanem azt mondta, hogy azért nem terjesztem elő, mert érdekeket sért. Kár mindig gyanúsítani, különösen alaptalanul, (Igaz! Ugy van! jobb felöl.) Rakovszky István: Szegények! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Dehogy szegények, mondhatom, egészen jól érezzük magunkat ezen gyanúsítások daczára. (Derültség.) Krasznay t. képviselőtársam beszédének egy igen jelentékeny részében foglalkozott azután külkereskedelmi viszonyainkkal. Ebben a tekintetben ő azt veti szemünkre, miszerint az ország érdekeinek hangoztatása mellett törvénysértést követ el a kormány, a midőn tárgyalásokat folytat a német kormánynyal és az olasz kormánynyal és e tekintetben határozati javaslatot is terjesztett elő, a mire majd később visszatérek. Azt hiszem, szükséges mindenekelőtt megállapítanunk a ténykörülményeket. Mik a ténykörülmények? Mert erről t. képviselőtársam, ugy látszik, teljesen megfeledkezett. Az első tény az, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) hogy a német birodalommal, ez idő szerint fennálló kereskedelmi szerződés 1903. évi deczember 31-éig marad érvényben, s a mennyiben 1903 deczember 31-ikét megelőző évben fel nem mondatik, addig marad érvényben, mig a szerződő felek egyike fel nem mondja és akkor még egy évig érvényben marad. Ez az első tény, vagyis az a tény. hogy bármely perczben lehetséges az, hogy a német birodalom a velünk fennálló kereskedelmi szerződést felbontsa. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ez igen fontos kérdés, s az összes tényeket szükséges rekapitulálni. A másik tény az, hogy a német birodalom uj autonóm vámtarifát léptettetett életbe, fogadtatott el a Reichsrathtal, s ezen uj autonóm vámtarifa nagyon súlyos vámokkal sújtja ép azon termékeket, a melyek nekünk kivitelünket képezik. (Mozgás a szélsőbalddalon.) Én tényeket állapitok meg. Súlyos vámot rótt különösen a gabonaneműekre és állatokra, A mi összes exportunknak körülbelül fele Németországba irányul, tehát exportunk igen jelentékeny része nagyon káros behatás, nagyon káros befolyás alá jő, ha a német birodalom a kereskedelmi szerződést felbontja, mert akkor már nem a kereskedelmi szerződésben megállapított tételek mellett fognak termékeink a német birodalomba bejutni, hanem az autonóm vámtarifa mellett. Ez a másik tény. Ilyen viszonyok között azt kéidem, hogy nem a legelemibb gazdasági előrelátást nélkülözte volna-e a kormány, ha ezt a valóságos veszedelmet elhárítani nem igyekszik, és ha nem indított volna meg tárgyalásokat arra nézve, hogy magát azok iránt a feltételek iránt, a melyek alatt kereskedelmi szerződés különösen Németországgal köthető, tájékoztassa? Hiszen a miniszterelnök ur már itt a házban kijelentette, hogy mi nem köthetünk szerződést addig, mig Ausztriával a viszonyt igy vagy amúgy nem rendezzük. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) De nem arról van szó, hogy mi ma kereskedelmi szerződéseket kössünk, hanem arról, hogy ezen kereskedelmi szerződések megkötésére szükséges tárgyalásokat, a melyek elég hosszú időt vesznek igénybe, előkészítsük, ismerjük azokat a feltételeket és azokat a módozatokat, a melyek mellett Németországgal kereskedelmi szerződés lesz köthető. Azt hiszem, hogy ha Krasznay t. képviselőtársam ülne az én helyemen, ő sem tehetne mást. Krasznay Ferencz: Tárgyalni szabad! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter : Hiszen egyebet nem teszünk. Mondom, ő sem tehetne egyebet, és ha egyebet tenne, merem állítani, hogy súlyos kötelességmulasztást követne el. (Ugy van! a jobboldalon.) Már most azt mondja, hogy keresztülgázolunk a törvényen és megsértjük a törvényt. Bocsánatot kérek, a kormány beterjesztett idejében egy törvényjavaslatot, a melyben felhatalmazást kér erre, és azt hiszem, hogy ha a létező törvénynyel szemben ezen törvényes felhatalmazás alapján tárgyal a kormány, akkor semmiféle törvénysértést nem követ el. Annak pedig, hogy ezt a törvényjavaslatot nem tárgyalta a képviselőház, nem a kormány az oka. (Zaj és felkiáltások a szélsöbaloldahn: Hát ki?) Ugron Gábor: Ennek jogi következése nincsen. KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXVII. KÖTET, 42