Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-474

328 kik. országos ülés 190k Julius 27-en, szerdán. kat még sokkal élénkebb sziliben lehetne feltüntetni, mert kétségtelen, hogy az, a mit ő itt felhozott, hogy az ipariskolák száma itt nem elegendő semmi irányban, tökéletesen igaz, Annál inkább áll ez, mert az ipariskolákat nem lehet a gimnáziumokhoz hasonlítani. Az ipariskolák speczialízálandók, mert más ipariskola kell a faipari kéjjzésre, más a vasipari képzésre, más az agyagiparra és igy tovább, minélfogva ipariskola sokkal több kell. (Ugy van! a jobboldalon.) De más is a baj. Miután az ipariskolák — a mint a képviselőná/mak erről tudomása van — növendékeik sorsát az életben is figyelemmel követik, arra a szomorú tapasztalásra jöttünk, hogy azok is, a kik az ipariskolákat elvégezték, az élet folyamában igyekeztek mindinkább burokba jutni, pedig az ipariskolának nem az a czélja, hogy újra hivatalnokokat neveljen, hanem az, hogy művezetőket neveljen, olyanokat, a kik gyári és műhelyi vállalatoknak közvetlen vezetésére alkalmasak. Az tehát nagyon szomorú tapasztalás, hogy azok, a kik ipariskolákat végeztek, hacsak valamiképen szerét tehetik, igyekeznek megint burokba jutni, és ott inkább foglalkoznak másolási vagy egyéb mechanikus munkákkal, semhogy tulajdonképeni életfeladatuknak éljenek. (Ugy van! jobbfelol.) Bedőházy János: Mert nem tudnak megélni ! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Azt az ellenvetést hallom, hogy nem tudnak megélni. Ezzel szemben áll azonban a gyárak azon általános panasza, hogy nem kapnak művezetőket. Engedelmet kérek, de a mikor á gyárak mindenütt keresik a művezetőket és keresik a magyar művezetőket, s azokat igen jól fizetik: akkor annak oka, hogy nem tudnak megélni az ipariskolát végzettek, talán egyes esetekben ő bennük, az ő személves tulajdonaikban, hajlamaikban keresendő, (Uqy van! jobbfelol) Ezeken a bajokon én akként vélek segíteni, (Halljuk! Halljuk!) hogy az ipariskolákban, különösen azoknak utolsó évfolyamában a gyakorlati munkákat akarom túlsúlyra emelni olyképen, hogy a negyedik esztendőben az illető tanuló kizárólag a műhelyben legyen alkalmazva, hogy ez átmenetet képezzen az iskolából az életbe. Mert oly módon nem lehet munkást nevelni, hogy a munkás napjában csak 4—6 órát dolgozzék; munkást oly módon kell nevelni, hogy rászoktassuk, hogy 10 órát dolgozzék napjában a műhelyben, mert e nélkül munkást az életre nevelni nem fogunk. Nem mondom tehát, hogy az iskola kizárólag praktikus czélokat szolgáljon, de azt hiszem, hogy czélszerű lesz az iskola utolsó tanfolyamát egészen a műhelymunkának szentelni és igy az iskolából az életbe való átmenetet megkönnyíteni. Akármennyire fogjuk azonban az ipariskolákat szaporítani, akárhogyan fogjuk a tantervet megállapitani, ha a társadalom nem fog itt segítségünkre sietni, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon) ha nem fogják a jobb családok az ő fiaikat a helyett, hogy mindenképen a gimnáziumba küldik, ipariskolába is küldeni, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) egészen hiába való lesz minden ilyen törekvés. (Mozgás a szélsÖbaloldalon.) Mert nagyon nagy különbség van abban egy egész életpályára nézve, vájjon azok a fiuk mennek-e csak oda, a kiket más iskolákban nem vesznek fel, vagy pedig a családok tehetséges fiai is lesznek-e ipariskolai növendékekké. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Mozgás a szélsöbaloldalon.) Ilyen társadalmi felfogások ápolása a dolog természete szerint nem megy egyszerre. De ugy a kormánynak, mint a képviselőháznak és az egész társadalomnak, nézetem szerint, oda kell törekednie minden erővel, hogy azoknak az ifjaknak, a kik magukat a gyakorlati életre szánják, ugyanazt a tiszteletet adja meg, mint az u. n. szabadfoglalkozást folytatóknak. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ezen az utón fogunk czélt érhetni. Mellesleg megjegyzem, hogy Krasznay Ferencz t. képviselő ur sürgette egy felső kereskedelmi iskola felállítását, és ezzel kapcsolatosan fel akarom említeni azt is, hogy a biztositási ügy rendezését sürgette, a bányaipart is ajánlotta figyelmembe és a pénzintézetek reformját. Csak azért említem meg ezeket a heterogén tárgyakat, mert nem tartoznak tárczám körébe. A kereskedelmi akadémia közoktatásügyi kollegámhoz tartozik, a biztositási ügy rendezése pedig az igazságügyi miniszter úrra. Krasznay Ferencz: A kereskedelmi és iparkamara felügyelete alatt áll. Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter : ISTem tehetek róla, de a resszortbeosztás ez idő szerint ilyen. Krasznay Ferencz: A dolog természete kívánja. Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter : A bányaipar, a mint a t. képviselő ur maga említette, a pénzügyminiszter úrra tartozik. Ép ugy a pénzintézetek kérdése is. Ismétlem, azért említem fel ezeket a heterogén dolgokat, mert ezekre bővebben nem terjeszkedhetem ki, mert hiszen nem hozzám tartoznak. Felhozta azután t. barátom a kartellkérdést. (Halljuk! Halljuk!) Kétségtelen, hogy nálunk a kartellkérdés specziális okokból is sürgős megoldást igényel, mert a kartell kérdésekben, mint a perekből látjuk, a biróságok a legkülönbözőbb módon Ítélnek. Sajátságos viszonyaink között is kívánatos, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzunk, és — czitálta t. barátom — a mint a pénzügyi bizottságban mondottam, tényleg az az én véleményem, hogy nálunk a kartelleket tűzzel-vassal pusztítani nem szabad, hanem csak káros kinövéseiket kell lenyesni. Mert mi a kartell .tulajdonképen a maga elméleti fogalmában? Össze-