Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-463

Julius l'i-én, csütörtökön. 27 't-63. országos ülés 1904 ,

; oldás felé a kérdést nem tudtuk vinni. Mégis kell támadni egy nemzedéknek, a melynek meg kell ragadni ezt a kérdést, és azt mondja, ha így nem lehetett megoldani, talán megoldjuk amúgy, de a módját keresni kell, mert ezt a kérdést meg kell oldani. (Ugyvan! a szélsőbaloldalon.) Nem az a fontos, hogy mi haza menjünk, hanem, ha már egyszer a kormány idehozta a kérdést, tessék őt hibáztatni, hogy ilyenkor tette ezt és kényszeríteni akart bennünket arra, hogy az aratásra való tekintettel csakúgy sundam-bundam átsikoljunk rajta. Mi kötelességünket teljesíteni akarjuk és igenis a kérdésnek minden oldalát meg fogjuk vitatni. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon. Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kérem a t. képviselő urakat, ne méltóztassék egymással társalgásokat folytatni. Pap Zoltán: Az imént idézett törvényszakaszban is van egy kis gondolata az állami szuverenitásnak, van egy kis gasdasági politika is, van azonkívül arról is szó, épen a gazdasági politikából kifolyólag, hogy mégis csaknem irreleváns egy nemzetre nézve, hogy egy két külön országból összeállított, aránylag csekély számú úgynevezett delegáczió, vagy — mint a magyar törvény mondja — bizottság, vagy egy közös miniszter, a ki rendszerint osztrák és a ki a másik állam állampolgáraiból neveztetik ki, ítélje meg, vájjon mennyire terjedhet Magyarország teherviselési képessége. Igaz, hogy a mi politikánknak úgyszólván alaptétele az, hogy azért is kell önállóság ennek az államnak, mint minden más nemzetnek, a mely az összemberiségből kivált és jogot tart arra. hogy nemzetnek elismerjék, mert mi tudjuk azt legjobban, nem pedig egy közös miniszter, meddig nyújtózkodhatunk, meddig érhet a takaró. Ezzel a törvényes intézkedéssel, ismétlem, ugyanaz az osztrák deczember 21-iki törvény nem törődik, azt intézkedéseibe nemcsak fel nem veszi, hanem egyenesen a közös miniszterekre bizza ezen költségvetés megállapítását. Itt is, mint az előbbi tételnél önkéntelenül fel kell tennem a kérdést: hát itt melyik törvény van életben, az 1867 : XII. t.-cz. 40. §-a, vagy pedig az osztrák törvény? Senki sem tagadhatja, nem kell rá feleletet adni, hogy megint az osztrák törvénynyel kezükben végzik pusztító munkájukat. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De nunc venio ad fortissimum. Azt a kérdést vetem fel, vájjon az önálló vámterület felállitható-e Magyarországon pusztán az 1867 : XII. t.-cz. alapján, igen vagy nem ? Ha tisztességesen, becsületesen járunk el a törvény végrehajtásánál, akkor nem szenved kétséget, hogy a törvények alkotásánál azt teszszük, a mit akarunk ; tehát, ha mi ezt akarjuk, akkor meg is valósithatjuk. De én most számolok azzal az eshetőséggel, a melylyel szemben állottunk a magyar vezényszó kérdésében a koronával és a bécsi hatalommal, azzal az eshetőséggel, hogy megint törvénymagyarázásokba fognak és törvénynyel a kezükben azt mondják, hogy nem lehet. Én is azt mondom, hogy nem lehet az 1867 : XII. t.-cz. alapján, mert annak határozottan ellenmond a deczember 21-iki törvény, a mely támogatja az osztrák császár akaratát, és ennek alapján az önálló vámterület felállítására gondolni sem lehet. Mindjárt bebizonyítom magával az osztrák törvénynyel. Az 1899 : XXX. t. ez. — akkor nem voltam tagja a parlamentnek, de élénk figyelemmel kisértem ennek a törvénynek megalkotását, meglehetősen ismerem annak részleteit is — mozgalmas időknek, úgyszólván parlamenti forradalomnak szüleménye volt; ez olyan politikai vagyis nemzeti vívmány, a melyet az osztráktól és a dinasztiától úgyszólván ki kellett csikarnunk ; ki kellett csikarnunk pedig azért, mert a tekintetben lehet vitánk a miniszterelnök úrral, a ki muszájból a közös vámterület hive, hogy melyik jobb ez idő szerint: az önálló vámterület-e, vagy a közös vámterület. Én erre a térre nem követem a miniszterelnök urat, mert az utolsó, második alapvizsgát tevő rossz diák is tudja azt, — mert ha erre a kérdésre megfelelni nem tud, akkor feltétlenül megbukik — hogy ezt előre meghatározni nem lehet

v És, t. ház, e tekintetben a nézetek nem térnek el egymástól, sőt nagyon egyöntetűek az összes közgazdasági és államjogi irók véleményei, valamennyien beismerik, hogy előre meghatározni azt, vájjon abszolút értelemben véve melyik jobb : a közös vámterület-e, vagy a szabad kereskedelem, egyáltalában lehetetlen; e tekintetben nincs is véleménykülönbség, mert erre csak egy válasz lehet. íme, az egész föld kerekségén egyetlen tudós akad: a magyar miniszterelnök, a ki kinyilvánítja, hogy a közös vámterület jobb. 0 mer erre a kérdésre választ adni; én ezt nem merném tenni. Egy azonban bizonyos, t. ház, és ez az, hogy mi a többi nemzeteket a legnagyobb mértékben fejlődni látjuk, a minek okát könnyen megtaláljuk, ha összehasonlítjuk a mi adóterheinket a világ bármely népének adóterhével: látjuk ugyanis, hogy a mi terheink aránytalanabbul súlyosabbak a földgömb bármely népének terheinél. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon). Már pedig ez képezi a nemzetiségi politikának is alapját, mert az a nemzetiség, a mely magát egy kormányzat alatt jól érzi, nem fog államellenes tendencziákat vallani. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azonban ez is a Kollonicsék politikájához tartozik. Mondom, a miniszterelnök ur a legtudósabb ember a világon; ő apodikticze kijelenti, hogy ez az ő véleménye, és ezt mi értjük; tudjuk, hogy ezt neki muszáj kijelenteni; átlátunk a szitán. Kubik Béla: Különben megbuknék a vizsgán ! (Derültség a jobboldalon.) Hiába kínálkozott fel előbb kétszer-háromszor. (Elnölc csenget,) Pap Zoltán: Ezzel a lehetetlen állapottal i*