Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-474

322 Í74. országos ütés Í90í Julius 27-én, szerdán, tam erről a nagy kérdésről beszélni, de hogy ka a bürokrácziáról beszélnénk, — mert hiszen tulajdonképen erről van itt szó — hogy tulajdonképen mit is csinált az államvasutak igazgatósága, hát az közveíiiette az üzletvezetőségek dolgát a minisztériummal. Hiszen a közvetités igy feltétlenül jó kezekben volt; de hiszen az üzletvezetőségek dolga közvetlenül eljuthatott volna a minisztériumba. És ha már a szénről van szó, csak azt jegyzem meg, hogy ez a szén nagyon rossz, s hogy ez a megtakarítások kérdésével szoros kapcsolatban van, A bürokráczia, t. ház, feltétlenül nagy baja ennek a testületnek. Hogy a bürokráczia tekintetében micsoda állapot létezik ott, erre vonatkozólag egy esetet felemiitek. Egyszer egy ügynek jártam utána, egy zsolnai iparvágány kérdésénél. Három napig jártam utána és még sem tudtam elintézni, mert mikor a minisztériumnál kerestem az ügyet, azt mondták, hogy az üzletvezetőségnél van és mire odaértem, azt mondták, hogy az igazgatóságnál van, stb. — Egyszóval akárhol kerestem, mindig másutt volt az ügy. A deczentralizáczió kérdése feltétlenül egyik legfontosabb kérdése a magyar államvasutaknak és igazán ugy kell befejeznem, a hogy kezdtem, beszédemet: quousque tandem ? Meddig lesz ez a hátrányos állapot fentartva Magyarországon ? T. ház! Elismerem, ha a szárazság okozta bajokról beszélek, hogy ezt a kérdést a belügyi tárczánál kellett volna tárgyalni. Ez a kérdés összefügg három tárczával, t. i. a belügyi, a kereskedelemügyi és a földmivelésügyi tárczával, A szárazság okozta bajoknak a szanálása a legnagyobb megfontolással és előrelátással kezelendő. Itt arról van sző, hogy a földmivelésügyi bajok egyrészt, másrészt a keletkező inség annyira, a mennyire emberileg lehető, a legkisebb mértékre szállíttassák le a kormány hozzájárulása és támogatásával. Én nem akarok ennél a kérdésnél perszisztálni, de nagyon kérném a t. kormányt arra, hogy térjen el ebben a kérdésben attól, hogy egymást átiratokkal faggassák, hanem üljenek össze mihamarább és tegyenek intézkedéseket arra nézve, hogy a marhaállománynak a szükséges takarmány biztosítva legyen, (Halljuk! Halljuk!) továbbá, hogy a mezőgazdaság folytathatása az azzal foglalkozók számára biztosítva legyen, másrészt, a mennyiben csakugyan emberinségről is szó lehetne, ezt a kérdést kellő mértékben, kellő intézkedésekkel szanálja. Mielőtt befejezném beszédemet, kérés formájában elő kell terjesztenem két dolgot, — még az ellenzéki képviselőnek is kérni kell — bár voltaképen ez nem kérelem, de a parlamenti szokás és illem szabályai megkövetelik, hogy kérés formájában terjesztessék elő az ilyen nagy elodázhatlan kérdés, mint a kisiparosok helyzetének a szanálása és a kormánynak figyelmébe ajänltassék. Megint arra a miniszter ur asztalán fekvő nagy munkálatra kell ráutalnom, a melyben óriási szorgalommal van összeállítva az az anyag, a mely ezeu kérdést per extenzum azt lehetne mondani, világhelyzeti szempontból tárgyalja, (Halljuk! Halljuk!) Nekem csak egy kérésem van, hogy tekintsünk el ettől a nagy internaczionálisnak nevezhető anyaghalmaztól és segítsünk azokon az iparosokon novelláris utón, hogy azok az anomáliák valamikor megszűnjenek. A ház asztalán 12.685 szám alatt egy kérvény fekszik, mely a budapesti országos iparos értekezlet által lett beadva és az 1887 : XVII. t.-cz., az ipartörvény módosításáról szól. Ebben igazán egy végfeljajdulás nyilatkozik meg, a hol felemlíti a kérvény azokat az Ígéreteket, a melyek történtek azon hosszú időszak alatt, melyben e bajok már léteztek. A főkérdés az, hogy a kontárság meggátoltassák és a képesítés komoly igazolása követeltessék, és pedig nem valami reakczionárius utón, hanem az uj kor szellemével összeegyeztetve és azokon az alapokon, a melyeket ma a fejlődés megérlelt. Azt hiszem, ilyen kérdésekkel foglalkozva, nem éltem vissza a ház türelmével, (Halljuk! Halljuk.') Kérem az előterjesztett kérdések megoldását, a bajok szanálását, nevezetesen határozati javaslatom elfogadását. A tételt pártállásomnál fogva és egyébként is nem szavazom meg. (Helyeslés bal felöl.) Sturman György jegyző: Mukits Simon! Mukits Simon: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az én felfogásom is az, a mi az előttem szólott igen t. képviselőtársamé, hogy minden nagy kérdésben a magyar érdekek érvényesítésének gátja a másik állam. He bent az országban az ipari és kereskedelmi érdekek magyar szempontból való érvényesítésének akadályát én a kormánynak abban a dinasztikus politikájában találom, a mely itt a közgazdasági érdekek érvényesítésénél sem tagadja meg magát, mert a kormány közgazdasági politikája nem a magyar érdekek támogatásában, a magyar ipar védelmében, hanem Bécs és az osztrák ipar támogatásában áll. Nem keresem ón azt, hogy mi az oka ennek, vájjon Magyarország és Ausztria közjogi állapotának súlyában fekszik-e, vagyj>edig akormáüyezt a politikát meggyőződésből követi? Mert ha a kormánynak közgazdasági politikája a magyar érdekek, a magyar ipar és kereskedelem védelmére szolgálna, akkor sietne az 1899 : XXX. t.-cz. végrehajtásával az önálló vámterületet létesíteni, illetve annak előmunkálatait megtenni. Az ipar felvirágzása első és feltétlen feltételének és a közgazdasági önállóságot tartom, s miután nálunk az ipar egyáltalán védve nincs, sőt az önálló vámterület eljátszásával a magyar ipar teljesen ki van szolgáltatva az osztráknak, ezért az osztrák ipar selejtes termékei elözönlik az országot, és ehhez, t, ház, a mint majd beszédem folyamán ki is fogom mutatni, maga az ipartörvény, még pedig