Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-473

klS. országos ülés Í90k Julius 26-án, kedden. 313 ződésnek és a közös autonóm vámtarifának az 1867 : XII. t.-cz. 25. §-a szerinti alkotmányos utón leendő elfogadása Ausztria részéről nem remélhető; minthogy az 1899 : XXX. t.-cz. 4. §-a szerint a külfölddel megkezdendő tárgyalások előtt, az utonom vámtarifa uj vámtarifával helyettesítendő, a mi mindeddig meg nem történt; minthogy az Olasz- és Németországgal megkezdett tárgyalások azt igazolják, hogy a magyar kormány által törvényhozási felhatalmazás nélkül, önkényesen felhasznált tarifatervezet Magyarország közgazdasági érdekei megvédésére nem alkalmas: a ház utasitja a kormányt, hogy az Olaszés Németországokkal és esetleg más államokkal megkezdett tárgyalásokat haladéktalanul szüntesse be, a ház elé oly önálló vámtarifa tervezetét mutassa be, mely a közfogyasztás érdekeinek szem előtt tartásával az ország gazdaságát és iparát egyaránt védi és a külállamokkal kötendő szerződéseknek alapjául szolgálhasson.* (Elénk h»Iyeslés a szélsobaloldalon.) T. ház! A miniszterelnök urnak nyilatkozataiból arról győződtünk meg, hogy neki Magyarország jövőjében kevés a hite (Ellenmondás a jobbóldalon.) és hogy Magyarország jövőjét biztositottnak csak ugy látja, ha azt a közösségi viszonyt, a melyben 40 év óta a szomszéd állammal élünk, a gazdasági téren is mindenáron fentartja. (Ellenmondás a jobboldalon.) Meggyőződésünk, hogy a mai kormány azzal a mandátummal jött, hogy a régi czentralisztikus osztrák törekvést, (Igaz! (Ügy van a szélsobaloldalon.) a régi osztrák politikát két irányban erősítse meg és szolgálja. Egyik a katonai követelmények teljesítése, a közös hadseregnek, a képzelt egységes monarchia egyik oszlopának erősítése; a másik a gazdasági közösségnek fentartása ugy, a mint ma megvan, Magyarország inferioritásának, mezőgazdasági jellegének fentartásával. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) T. képviselőház! A kinek nincs hite, az nem győzhet. Magyarországon azonban ma már széles rétegekben erős hitű emberek dolgoznak a gazdasági önállóságon, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) és ha a t. miniszterelnök urnak és a t. kormánynak nincs hite abban, hogy Magyarországon, a mely sokkal nagyobb, mint Románia, mint egyéb kis országok . . . Madarász József: Nagyobb, mint Ausztria! Krasznay Ferencz: . . . a melyek pedig öntudatosan követik az önálló gazdasági politika útját, mondom, ha nincs hite abban, hogy Magyarország képes oly erő kifejtésére, a mely ehhez a politikához szükséges, ha ez a hite hiányzik, akkor a kormány csak egy utón tehet szolgálatot a hazának, ugy hogy ott hagyja helyét, kitér az útjából azoknak, a kik még hittel bírnak Magyarország önállósága iránt. (Elélik helyeslés és taps a szélsobaloldalon.) KÉPVH. NAPLÓ, 1901 1906, XXVII. KÖTET. A költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik ) Sturman György jegyző: Ernszt Sándor! Ernszt Sándor: T. képviselőház! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Holnap! Holnap! Felkiáltások a jobboldalon : Ma! Halljuk! Halljuk! Meghallgatjuk!) Abból indulok ki, a mivel előttem szólott t, képviselő ur végezte beszédét, hogy most, mikor a kereskedelmi szerződések megkötése, midőn a kiegyezésnek megkötése előtt állunk, okvetlenül meg kell vizsgálnunk közállapotainkat és közgazdasági helyzetünket. Most itt az utolsó alkalom, hogy ezt tehessük, az idő azonban erre annyira kedvezőtlen, hogy ezt az alkalmat nem lehet jónak tartani és lehetőleg röviden kell nyilatkoznom azokról, a mikről okvetlenül nyilatkoznom kell. (Halljuk! a baloldalon.) Két nagy tábor van, a midőn arról van szó, hogy azon az alapon, a melyen jelenleg állunk, lehet-e egyáltalában helyes gazdasági politikát csinálni, vagy nem ? Mindkét tábor úgyszólván elfogultan és politikai okokból rögtön kész a felelettel, és épen a legellentétesebb felelettel, a mikor ezen óriási és nagy gazdasági kérdésekről van szó. Ha ezt objektíve tekintem, akkor azt kell vennem, hogy alkotmányos életberendezésünk ideje alatt sikerült-e valami eredményt elérni az ipar terén, vagy nem? Sokat elérnünk nem sikerült, de ebben a tekintetben épen azt kell látnunk, ha objektívek akarunk lenni, hogy a vezető államférfiak a múltban rendkívül keveset tettek arra nézve, hogy az ipar ebben az országban meghonosittassék, virágzóvá tétessék. Az alatt a 36 esztendő alatt, a mely a mi alkotmányos életünk során letelt, összesen 13 milliót költött volt a kormány erre a czélra, 13 millió magában véve nagy összeg, de felosztva 36 esztendőre, aránylag csekély. Ezzel a csekély összeggel valami nagy iparpolitikát ebben az országban egyáltalán létesíteni nem is lehet Alig egynéhány évvel ezelőtt, tiz esztendővel előbb, az ipari czélokra a magyar állam nem áldozhatott többet egy igen csekély kis Összegnél, 100 000 koronánál, S alig egynéhány évvel ezelőtt a magyar állam az egyes ipari kategóriákra, pl. a kisipari kategóriákra nem áldozhatott többet, mint 2—4000 koronát. Ilyen körülmények közt természetes, hogy valami nagy iparfejlesztést és iparpolitikát folytatni nem lehet. Nem számítom azon indirekt segélyt, melyben állami utón részesült az ipar, tisztán csak a direkt segélyt veszem, amely 13 milliót tesz ki. Mégis ezen 13 millió direkt segélylyel öszszesen 2647 gyári üzem vän jelenleg használatban és összesen 259.464 alkalmazott van ezekben a gyárakban. Ezen gyári üzem összesen köriÜbelül 200 millió értékű árut termel évenkint. Ezen 200 millió természetesen mégis csak tekintélyes összeg annyiban, hogy 40