Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-473

312 klS. országos ülés 190í Julius 26-án, kedden. Nachlässe an den geforderten Zollsätzen es unseren heimischen Gewerbefleiss ermögliehen würden, eine Ausfuhr nach Osterreich einigermassen aufr-achtzuerhalten, Bisher scheinen aber die Osterreicher keine Neigung gezeigt zu habén von ihren hochschutzzöllnerisehen Forderungen das Gringste zu opfern, und auf dieser Grundlage schwindet fiir uns das Interessé an dem Handelsvertrage immer mehr.« És konklúzióképen ez a geheimer Begirungsrath Professor dr. Passe felszólítja a német kormányt, hogy az egyedüli eszközhöz, a kereskedelmi szerződés felmondásához, nyúljon. Ez egy csattanós érv arra, hogy mi Ausztria hátán keresztül és Ausztriában közösen megalkotott tarifával aligha köthetünk előnyös szerződéseket. Nem akarom a máris kifáradt háznak türelmét a tarifa karakterének bővebb ismertetésével igénybe venni, de kettőt el kell mondanom. (Ralijuk! Halljuk!) Az uj magyar tarifának két karakterisztikonja van. Az egyik az agrárvámnak felemelése. A magyar agráriusok abban a hitben élnek, — és e hitükben ne is bántsuk őket — hogy az agrárvámok a hazai mozgolódásoknak és a hazai agrárius körök törekvéseinek eredményei. Nagyon jól tudjuk azonban, hogy az osztrák agráriusok nélkül, (Ugy van! a bal- és a szélsobaloldálon.) ha azok nem jöttek volna segítségünkre, azokat az eredményeket, a melyeket sokan elitélnek Magyarországon, nem érhettük volna el. (Ugy van! balfelöl.) Matlekovits Sándor azonban pl. a német tarifa »BöseNachahmungen«-jének nevezi a »Pressé«-ben a magyar tarifát. Az első karakterisztikon tehát az, hogy felemelték az agrárvámokat. Ezek a vámok azonban nem fognak hatni egyszerűen azért, mert a belfogyasztás nálunk kisebb a termelésnél és igy azok az áraknak alakulására túltermelés esetén nem folynak he. ínséges esztendőben azonban nagyon is megdrágítják a közfogyasztást, mert a védvám elzárja a külföldi kereskedelmet a behozataltól. Az iparvámoknak karakterisztikonja, hogy Magyarország még a felszabad kereskedelem korában, a mikor nekünk gabona vámjaink csak névleg voltak, tehát 1882-ben felemelt iparvámot adott Ausztriának, 1886-ban ezeket újra felemelték és most az osztrákok azon a czimen, hogy mi agrárvámokat kapunk, az uj tarifatervezeten harmadszor akarják felemelni az iparvámokat, különösen a gyáripariakat. (Ugy van! a szélsobaloldálon.) Ezzel a tarifával azonban kereskedelmi szerződéseket épen azért, mert elzárjuk magunkat a magas osztrák iparvámokkal annyira, hogy minden egyéb ipari behozatalt lehetetlenné teszünk, aligha fogunk kötni, mert melyik ipari állam fog szerződni velünk, melyik ipari állam ad nekünk ellenkonczessziót a magyar mezőgazdaság számára? Mint előbb is emiitettem, a kormány ugy beszél és cselekszik, mint hogyha ebből a problematikus helyzetből, mintha a 14. §. által előidézhető gazdasági bizonytalanságból, mintha azokból a károkból, a melyek az előnytelen kereskedelmi szerződések kötése folytán állanak elő, semmi más szabadulás nem volna, mint csak a törvénysértés és teljesen megfeledkezik arról, hogy kivéve azokat, a kik — és ezt szomorúan kell bevallanunk — annak a politikai iránynak állottak szolgálatában, a mely egyik oszlopának a gazdasági közösséget jelöli meg a politika közösségével, az egész országban a gazdasági önállóságnak és az önálló vámterületnek hívei napról-napra szaporodnak. Ha mondom, figyelembe veszszük mindazoknak a faktoroknak megnyilatkozását, a melyek közvetlen érdekeltségüknél fogva csakugyan hivatva vannak arra, hogy bírálatot mondhassanak, akkor elmondhatjuk, hogy Magyarország anyagi boldogulásának egyedüli útja az önálló vámterületben és a gazdasági önállóságban van, (Igaz! Ugy van a baloldalon.) és hogy eza tétel már az igazságoknak régióját érte el. Ép azért, mert ez pártomnak egyik legerősebb meggyőződése, igen sokat vitatott programmja, és ezt már azok a pártok is, a melyek a 67-es alapon állanak, egyenkint elfogadják, kivéve természetesen az uralkodó pártot, mondom, az a működés, a melyet a függetlenségi párt a gazdasági önállóság kivívása terén kifejtett, kötelességünkké teszi, hogy minden adott alkalommal ne csak jelezzük álláspontunkat, de a mint működésünknek eredményei mutatják, propagáljuk, terjeszszük és hasonló meggyőződést kelteni igyekezzünk. (Élénk helyeslés a szélsobaloldálon.) Ez a kötelesség hárítja rám azt a feladatot is, hogy ezen alkalommal, midőn a kereskedelemügyi tárczát tárgyaljuk, a mely végre is gazdája a gazdasági közösség kérdésének és a külkereskedelmi szerződéseknek, hogy ezen tárcza tárgyalásánál élénk tiltakozást fejezzek ki a párt nevében azon szerződéses tárgyalások folytatása ellen, a melyekről szólottam és a kormány azon tevékenysége ellen, mely az egyedüli garancziális törvénybe, az 1899 : XXX. törvényczikkbe ütközik és a mely nemcsak államjogilag, de közgazdaságilag is kárára válik az országnak. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldálon.) Legyen szabad a következő határozati javaslatot benyújtanom. (Halljuk! Halljuk! balfelöl. Olvassa): »Minthogy a magyar korona országai és az osztrák császárság között az 1897-ik óv óta alkotmányosan kötött vám- és kereskedelmi szerződés fenn nem áll és Magyarország az önálló vámterület jogi állapotában saját egyoldalú rendelkezésével a viszonosság feltétele mellett csupán egy tényleges állapotot tart fenn Ausztriával, mely jogi köteléket nem képez, s bármikor egyoldalulag megszüntethető; minthogy továbbá az elmúlt hat év tapasztalatai szerint a vám- és kereskedelmi szer-