Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-473

475. országos ülés 190b Julius 26-án, kedden. 311 És ha figyelembe veszünk, t, ház, még egy körülményt, a melyet, azt hiszem, nem emeltek ki eléggé, s a mely a kiegyezésnek gazdasági és jogi természetére vonatkozik: akkor be fogja látni mindenki, hogy a 14. §-szal való operálás egy teljes törvényhozási és gazdasági lehetetlenség. A kiegyezés magában nem kiegyezés; a kiegyezési törvény — ha el méltóztatnak olvasni — nem egyéb, mint egy pactum de contrahendo, igéret arra, hogy bizonyos sorozatát a törvényeknek és kormányrendeleteknek kölcsönösen meghozni fogjuk. A kiegyezési törvényjavaslat nem áll egyébből, mint a régi kiegyezés szövegéből, megtoldva az u. n. vívmányokkal és nóvumokkal. Mik ezek a nóvumok ? Csupa ígéretek további törvényhozási intézkedésekre. Hogy csak egy pár példát felemlítsek, itt van az V-ik czikknek utolsó bekezdése (olvassa): » Mindkét állani kormánya a vámeljárásról mielőbb törvényjavaslatot fog a törvényhozás elé terjeszteni.* Tehát ebben a kiegyezésben a vámeljárás maga szabályozva nincs. Azután itt van a VI. czikk (olvassa): »A kikötőügyi és a tengerészségügyi közigazgatás, a tengeri hajózás üzésére, a tengeri egészségügyre és a tengeri halászatra vonatkozólag mindkét államban a két állam kormányai által egyenlő szabályok szerint és átalában lehetőleg összhangzatosan fog intéztetni. Mindkét államban, és ezek kereskedelmi tengerészeténél egyforma tengeri magánjog fog alkalmaztatni, annak korszerű átalakítása mielőbb eszközöltetni.« Itt van azután a VII. czikk, vagy, hogy egy erősebbre utaljak, a VIII. czikk. Ez igy hangzik (olvassa): »A fővasutak mind a két államban, a mennyiben azt katonai, vagy átalános forgalmi érdekek kívánják, egyenlő elvek szerint építendők, tartandók üzemben és igazgatandók. A fővasutakra vonatkozó üzletszabályzatot együttesen kell megváltoztatnia Hát, t. képviselőház, mik ezek? ígéretek egy jövő kiegyezésre. Ezek fogják majd csak a kiegyezésnek voltaképeni tartalmát megadni. És mi történik akkor, ha a 14. §. alapján léptettetik életbe a kiegyezés? Ezek az Ígéretek mind a levegőben maradnak, avagy, ha majd a magyar kormány aktuálisnak fogja tartani ezen törvényhozásilag megalkotandó intézményeknek valóságos életbeléptetését, az osztrák Reichsrath kapuja előtt fog egy-egy ilyen törvény bebocsáttatásért esedezni? Mert, hogy mindezen egyes törvények is — számra nézve körülbelül 20 — a 14. § szál léptette-senek életbe, az már valósággal az őrület útja volna, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert akkor egész közgazdasági berendezésünk a 14. §. alkalmazásának volna kiszolgáltatva. (Ugy van! a szélsőhaloldalon.) De, t. ház, nemcsak a vámtárgyalasok alapját képező kiegyezés és vámtarifa vezet megbízhatatlan gazdasági lejtőre, hanem maguk a vámtárgyalasok is, a melyek most folyamatban vannak, a törvénytelenségektől eltekintve, Magyarország közgazdaságára is hátrányosak. Az ösBzes vámtárgyalások egy hipotézisre — sőt mondhatni a hipotézisek egész sorozatára — vannak felépítve, arra a hipotézisre, hogy ez a vámtarifa itt el fog fogadtatni, s hogy az a kiegyezéssel együtt törvénynyé válik Ausztriában, vagy ha az be nem következik, mi önrendelkezési jogunk alapján el fogjuk azt fogadni, és Ausztriában császári parancsra fog az elfogadtatni. Mindezen hipotézisek — hiszen a politikai élet kiszámíthatatlan — megdőlhetnek, s az a munkásság, a melyet most a kereskedelmi szerződések tárgyalásával folytat a kormány, a kútba eshetik. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Leggyengébb oldala ezeknek a szerződéseknek és általában magának az egyoldalú rendelkezéssel elfogadandó kiegyezésnek is a viszonosság. A viszonosság az, a mely bármely pillanatban megsérthető, s a melynek megsértésével beáll az egész tényleges viszonynak — mert hiszen nem jogi viszonyról van szó — felbillenése. (Ugy van ! a szélsőhaloldalon.) Még csak egy bizonyítékot akarok röviden szolgáltatni arra nézve, hogy a kereskedelmi tárgyalások folytatásában nem Magyarország az oka annak, hogy sem Németors? ággal, sem Olaszországgal mindeddig megegyezésre nem juthattunk. A magyar lapok az osztrák lapok sugalmazása alapján folytonosan azt közlik, hogy Németország az állategészségügyi intézkedésekben nem akar konczessziókat tenni; hogy a magyar marhakivitel lehetségessé tétele teszi lehetetlenné a német szerződést. Nos, t. ház, egy czáfolattal szolgálok. (Halljuk! Halljuk! a szélsöhaloldalon.) Néhány nappal ezelőtt a »Tag« czimü berlini lapban egy szavahihető czikk jelent meg, a melyet egy igen nevezetes uri ember, egy Geheimrath irt, a ki ezen kérdésekkel foglalkozik, s a ki a német és osztrák-magyar tárgyalásokról írván, elkeseredik azon makacsság felett, a melylyel az osztrákok az ő felemelt ipari vámjaikhoz ragaszkodnak és azt mondja, hogy nem az állategészségügyi határozmányok képeznek nehézséget, hanem kizárólag az osztrák nagyiparosok kapzsisága az akadály; ezek nem akarnak engedni; ezek maguknak akarják biztosítani Magyarországon a monopóliumot és nem akarják lehetővé tenoi azt, hogy Németország azt a csekély ipari bevitelt, a melylyel Magyarországba bir, a jövőben is fenntarthassa. (Mozgás a jobboldalon. Halljuk! a szélsöhaloldalon.) A czikk irója a következő konklúzióra jut. Ha szabad, németül fogom felolvasni (olvassa): »Das liegt sicherlich nicht, wie vielfach behauptet wurde, nur oder überwiegend an der Veterinär-Konvention« — nem ezen múlik — »sondern vor Allém darán, dass Osterreich-Ungarn seinen Zolltarif für allé Producte, die gegenwärtig noch in grossen Umfange aus Deutschland eingehen, in einer Weise gesteigert hat, das nur starke