Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-473

308 ^73. országos ülés Í90í Julius 26-án, kedden. (Az elnöki széket Perczel Dezső elnök foglalja el.) T. képviselőház! Á kereskedelemügyi miniszter ur programmja és működése akkor lesz teljes és akkor lesz megkoronázva, ha a viczinális utakat — ha nem is mondom, hogy a községek kezéből kiveszi, ezt az államháztartás ereje meg nem birná — hanem igenis azokra olyan ingerencziát gyakorol, hogy megszűnjék az a lehetetlen állapot, hogy egy főszolgabírónak — saját magam is vagyok helyettes elnöke egy ilyen viczinális bizottságnak — tizenegy uti bizottsága van és az a tizenegy uti bizottság öt év óta ülést sem tart. Pusztán a községi elöljáróságra, a bíróra, a komámra és a sógoromra van bizva, ugy, hogy évenkint —• megállapítottuk egy községben — 4—5000 korona kallódott el közmunkákban, a mely közutakra volt szánva, de a melyből az utak semmit se kaptak. A viczinális utak és a közmunka kérdése az, a melyeknek megoldásával a közutak kérdését befejezni kell. T. képviselőház! Az iparfejlesztés volt az, a mint mondottam, a mivel a t. miniszter ur és az uj kereskedelemügyi kormány már foglalkozott. Egy igen érdekes memorandumban foglalta össze terveit. Rendszeres, áttekinthető, okos munka és statisztikai adatai igazán becsesek. Nagyon örültem különösen azon, hogy helyeselve láttam azt a politikát, mely ma már egész Közép-Eurójiának vámpolitikája, t. i. a belfogyasztás emelésének forszirozását. A beifogyasztás az, a mely egyedül biztos, különösen védvámos rendszer mellett. Csak itthon vannak biztos vevőink, itthon nem kell sokszor olyan nagy áldozatokat hozni egyik áruért, hogy egy másiknak bizonyos kivitelt biztositsunk. Az igaz, hogy a költségvetésben nevetségesen csekély összeg van az iparpártolásra felvéve, és ha közelről megnézzük a dolgot r nos, a ki ismeri ezeket a jDártolt iparágakat, azt is tudja, hogy azok a nagy összegek, a melyek a 2 millió és annyiból már csaknem egészben felemésztve vannak 10 évre előre, ma már alig jelentenek értéket, azok non valeurök, azokat bátran le lehet irni, mert ezeknek az iparvállalatoknak legnagyobb része vagy tönkrement, vagy pedig azok az értékek bankok utján eszkomptálva vannak és már felemésztettek. Sebess Dénes: Spekuláltak az államsegélyre ! Krasznay Ferencz: Ezeket a részleteket nem az iparosoknak fizeti a miniszter ur, ezek a bankok pénztáraiba jutnak. T. képviselőház! Az iparfejlesztési programmnak végére — bármily érdekes és tanulságos az — egy nagy kérdőjelet vagyunk kénytelenek tenni. A nagy kérdőjel ez: Ha nekünk sikerül a háziiparon, végigmenve a kézműiparon egészen a gyáriiparig, ugyanazon sorrendben kezdve a textiliparon, ugy, a mint a memorandumban elmondva van, csakugyan magyar ipart teremtenünk, akkor kérdés, hogy az a magyar ipar kommercziálisan, a kereskedelem terén, a közfogyasztás terén fog-e boldogulni. A mai kereskedelem arra van berendezve, hogy az osztrák iparczikkeket közvetítse és az uj védvámos tarifa lehetetlenné fogja tenni azt, hogy az igy szépen felépített magyar ipar a megerősödött régi osztrák iparnak konkurrencziáját megbírja. (Ugy van! a baloldalon.) Az iparfejlesztési programmot ki kellene egészíteni valamivel és ez a valami nem egyéb, mint az önálló magyar vámterület. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azok közül a törvényhozási intézkedéseket igénylő kérdések közül, a melyekről a miniszterelnök ur említést nem tett, legyen szabad csak néhányat felemlítenem, mint olyat, a melyek részint elődeit foglalkoztatták, réBzint pedig a közvéleményben az érdekeltek körében sürgettettek. Az elsők közé sorolom a biztosítási ügynek rendezését. Számos biztosító-társulat van Magyarországon, mely igen sokat szerez, és a mely biztositó-társulat már pl. Németországban az ottani kissé szigorú ellenőrzés miatt nem működhetik. Az államnak is érdeke van abban, hogy az a szisztéma, a mely a mi kereskedelmi törvényünkben foglalt biztosítási jognak a lényege, t. i. egy kis deklarácziő és kevés ellenőrzés, megfordittassék és a deklaráczió helyébe inkább radikális ellenőrzés lépjen. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert a mi a nyilvántartást illeti, utóvégre nyilvántartható az, hogy micsoda amerikai értékekben van elhelyezve az illető intézet tőkéje, de az kevés örömet fog okozni a magyar biztosítottnak, mert a magyar amerikai értékeket nem ismer. S e mellett státus-ímáneziális érdek az, hogy a díjtartalékok biztos belföldi, magyar állampapírokban helyeztessenek el. (Ugy van! a szüsőbalddalon.) * Egy másik ipari kérdés, a melyen nagy érdekek múlnak, a bányaügy. Feltűnő, hogy a bányaipar nálunk a pénzügyminisztérium hatáskörébe tartozik. Az egész világon a bányaipart mint ipart kezelik és a bányaiparnak összes exigencziáia azt kívánják, hogy az iparos szemével gondolkozó kormányzat vegye a kezébe. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Magyarország bányászatban annyira gazdag, hogy milliónyi lucrum cessans-ról beszélhetünk csak azért, mert a bányajogunk ósdi, (Ugy van! a baloldalon.) nagyon ósdi, különösen magára a kőszénjogra vonatkozó része is, melyen javítani akart az országbírói értekezlet. A másik pedig az, hogy a pénzügyminisztérium és a bányakapitányságok oly bürökrácziával kezelik a bánjaügyeket, hogy pl. a külföldiek már esküvel fogadják, hogy Magyarországon bányavállalatba nem bocsátkoznak. Az országbírói értekezlet szabaddá tette a kőszenet, de oly bilincset rakott a vállalkozásra, midőn kimondta, hogy minden egyes földtulajdonos beleegyezése szükséges a kihaszI nálásához, hogy ez ad absurdum vezette a kő-