Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-463

í63. országos ülés 1904- Julius lh-én, csütörtökön. 25 a hadseregnek az ura kizárólag a császár. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Azt mondja (olvassa): »Die Verwaltung der gemeinsamen Angelegenheiten wird durch ein gemeinsames verantwortliches Ministeri um besorgt, welchen jedocb nicht gestattet ist, ausser den gemeinsamen Angelegenlieiten auch die (reschäfte einer der beiden Reichstheile zu führen. Die Anordnungen der Leitung, Führung und inneren Organisation der gemeinsamen Armee stehen ausschliesslich dem Kaiser zu.« Mi következik ebből, t, képviselőház? Tartozom magamnak azzal, hogy az 5. §-nak általam készített hevenyészett fordítását is beszédem keretébe beleilleszszem. (Olvassa): »A közösügyek kezeléséről egy felelős közös minisztérium gondoskodik, a melynek* ... Most következik: »azonban az összes hadsereg igazgatása«, Leitung; nálunk azt mondják: »vezénylet«. Felolvastam a németet, szántszándékkal olvastam fel, azért, hogy lefordítsam, s az ország minden lakossága elé odaállítsam, fordítson utánam. »Leitung, Führung, innere Organisation«; Leitung: igazgatás, Führung: vezetés és Organisation : belszervezet. Ez az egyik rész. Tehát azzal szemben, a ki a hadsereg nyelvére vonatkozólag azt állítja, hogy azt felségjognak adtuk oda, azzal szemben én a contrario bizonyítom az osztrák törvénynyel. hogy arról szó sem lehet. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) De van az éremnek másik oldala is, a melyre most térek rá. Azt mondja a törvény: »a rendelkezési jog kizárólag az osztrák császárt illeti meg«, TJjra a közvéleményhez fordulok, s azt kérdezem, vájjon a magyar törvény, az általunk perhorreskált 1867 : XXII. t.-czikk 11. és következő §-ai iranyadók-e önökre nézve, ha a magyar hadseregről beszélünk és nem kell-e kényszeríteni a koronát, — törvényes formákat, törvényes alkotmányos eszközöket értek a kényszer alatt — hogy a törvény szerint vezettessék a hadsereg; vájjon, mondom, a 1867" XII. t.-czikk előírása szerint kormányoznak-e önök, mint a nemzet többsége bizalmának letéteményesei — már akárhogy is kapták meg a bizalmat, de megkapták — mondom, ezen általunk perrhoreskált 1867: XII. t.-czikk értelmében és alapján vezetik-e az ország kormányzását, avagy a deczember 21-iki osztrák törvény alapján ? Hiszen világos dolog, soha jobban, eklatánsabbul ki nem világlott az, mint abban a küzdelemben, melyet a magyar nyelvért folytattunk, hogy teljesen a deczember 21-iki osztrák törvény értelmében vitték keresztül önök ezen nemzeti küzdelem legázolását, mert hisz kizárólag a császár, illetve a császár rendelkezési joga diadalmaskodott ezen nemzeti küzdelem felett, de nem a magyar akarat, még a magyar többség sem, mert a magyar többségnek nem volt véleménye; éveken keresztül itt tűrték támadásainkat, a nélkül, hogy egy ember KÉPVF. NAPLÓ. 1901 — 1906. XXVir. KÖTET. is felállott volna és bebizonyította volna, hogy nincs igazságunk. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Kizárólag a császári akaratot követték, a melyet fed a deczember 21-iki törvény. Hát ki tagadhatná ma, hogy itt is, a hadsereg kérdésében nem az 1867-iki törvény, hanem az osztrák törvény van életben? T. miniszterelnök ur, akárhogy is idézi ide Deák Ferencz szellemét, akárhogy is akarja az ő igazságait bizonyítani, jobban bizonyítanak itt ezek a szavak, melyeket felolvastam, mint minden nagy államférfiúi kapaczitás. Mert ez megmarad, s e szerint kell eldönteni a kérdéseket. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) De miért nem idézik Deák Ferenczet a delegácziók kérdésében? TJgy-e bár, a mikor elfogadásra ajánlotta ő a kiegyezési javaslatokat, a mikor ez iránt megkérdezték — itt van, elővehetnem, de nincs szükség rá, nem akarom az urakat untatni, elég időm sincs rá, de különben is mindnyájan ismerjük deczemberi nyilatkozatát — azt felelte, hogy menjetek bele a delegáczióba, ne féljetek, a delegáczió nem fog törvényhozási joggal felruháztatni. Kérdem az urakat: igaz-e ez, vagy nem? Kubik Béla: Nem ! (Élénk derültség a jobboldalon.) Pap Zoltán: De igaz! Kubik Béla : Igaz, de nem ugy történt! Pap Zoltán: Szóval ezt mondta; de hogy ugy történt-e vagy nem, arra nézve a bizonyítás terhe rám hárul. Deák Ferencz mondta, s azzal ajánlotta elfogadásra, a mikor a nemzet jobb gondolkozású emberei kétségüket fejezték ki a fölött, vájjon megmarad-e az intézmény annak, a minek Deák Ferencz tendálta, vájjon megmarad-e a két kormány közti közvetítő szervnek, vagy pedig nem következik-e be az idő, hogy törvényhozási jogot fog gyakorolni ? Deák Ferencz expressis verbis megnyugtatta a nemzetet, hogy ez nem fog bekövetkezni, törvényhozási joggal felruháztatni nem fog. Erről különben az 1868: XII. tör vény czikk ben egy szó sincs. Nem is lehet, mert akkor, azt hiszem, ezen a kérdésen dőlt volna meg a kiegyezés. Mert hogy több jogot ruházzon egy 40 tagból álló testületre egy nemzet, mint a mennyivel esetleg a nemzet többsége bir, ez elképzelhetetlen, ez teljesen ki van zárva. (Ugy van! a szélsobálóldalon.) Ha tehát ez igy van, akkor méltóztassék meghallgatni ugyanezen osztrák törvénynek a 6. §-át. (HalljuJc! Halljuk! a szélsobálóldalon.) >Das den Vertretungskörpern beider Reichshälften, dem Eeichsrathe und dem ungarischen üeichstage zustehende Gesetzgebungsrecht, wird, insofern es sich von den gemeinsamen Angelegenheiten handelt, von dem zu entsendenden Delegationen ausgeübt.« Makkai Zsigmond t. képviselőtársam és más képviselőtársaim kedvéért, a kik nem tudnak németül, felolvasom ezt magyarul (olvassa): »A birodai