Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.
Ülésnapok - 1901-463
24 4-63. országos ülés 1904 Julius 14-én, csütörtökön. Vizsgálni fogom most már a két törvény intézkedéseit, a külföldi képviseletet, a delegácziót, a hadsereget és a gazdasági kérdéseket illetőleg; vizsgáim fogom a közös költségvetés szerkesztésének módját is, hogy miképen járnak el nálunk Magyarországon, hogy miképen parancsolja azt a magyar törvényhozás, hogy miképen parancsolja azt az osztrák törvény és hogy miképen járnak el Ausztriában. Kezdem a külföldi képviselettel. Erről az 1867: XII. törvényczikk 8. §-a intézkedik és ennek rendelkezései még ka szigorú szemmel nézzük is a dolgok rendjét, nem is olyan veszedelmesek Magyarországra, mint a hogy ezt némelyek felfogják. Azt mondja e szakasz, hogy (olvassa): »A pragmatika szankczióból folyó közös és együttes védelemnek egyik eszköze a külügyek czélszerű vezetése. E czélszerű vezetés közösséget igényel azon külügyekre nézve, a melyek az ő Felsége uralkodása alatt álló öszszes országokat együtt illetik. Ennélfogva a birodalom diplomatikai és kereskedelmi képviseltetése a külföld irányában és a nemzetközi szerződések tekintetében felmerülhető intézkedések, mindkét fél minisztériumával egyetértésben és azok beleegyezése mellett, a közös hadügyminiszter teendői közé tartoznak. A nemzetközi szerződéseket mindenik minisztérium saját törvényhozásával közli. Ezen külügyeket tehát Magyarország is közöseknek tekinti, és kész azoknak közösen meghatározandó költségeihez azon arány szerint járulni, mely az alábbi pontokban körülirt módon fog megállapittatni,« Itt biztositja a törvény a magyar kormánynak és magyar felelős minisztériumnak az ingerencziáját a külföldi képviseletben, az osztrák deczember 21-iki törvény azonban nem ismer magyar felelős minisztériumot, hanem a külföldi képviseletet kizárólag a közös külügyminiszterre bizza. Én csak tényeket akarok megállapítani, szofizmákkal nem akarok ezen a téren élni, csakis a tényeket állítom a t. képviselőház és az ország közvéleménye elé arra vonatkozólag, hogy melyik törvény vau hatályban : a magyar törvény-e, mely szerint mi a magyar felelős miniszter utján befolyhatunk a külképviseletben, vagy az osztrák törvény, mely kizárólag a közös külügyminiszterre bizza a kép>viseletet ? Azt hiszem, nem kell deklarálnom és nem kell konstatálnom a tényt, hogy nem a magyar törvény, vagyis nem az 1867 : XII. t.-cz. van hatályban, hanem az osztrák deczember 21-iki törvény, a mely teljesen megfelel azon császári akaratnak, s a miniszterelnök ur birodalmi eszméjének, hogy a külföldi képviseletet kizárólag és teljes önállósággal a közös külüg) 7minisz térre bizza. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Gabányi Miklós: Harminczhárman vagyunk csak, elnök ur! Elnök: A tanácskozásképesség kérdését méltóztatott-e felvetni? Gabányi Miklós: Igen! Elnök: Akkor méltóztassék azt kellő formában megtenni. Gabányi Miklós: Én tehát most kellő formában is bejelentem, hogy nem vagyunk negyvenen ! Elnök: A ház nem lévén tanácskozásképes, az ülést 15 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. Pap Zoltán képviselő ur folytatja beszédét. (Halljuk !H.alljuk !) Pap Zoltán: Ez jellemzi, t. képviselőház, ezt a parlamentet; nem az érvek meggyőző erejére kíváncsi, sem arra, hogy ellenérvek vettessenek közbe; nem az igazságokat akarja érvényesíteni, vagy az igazságtalanságokat ledönteni, hanem a parancsszóra vár! (Ugy van! balfelöl.) A mikor a napnál fényesebben bebizonyítom, hogy az osztrák törvénynek engedelmeskedik a többség, akkor kimegy, nem is akarja hallani, mintha mondaná: tudom én azt, de ha muszáj! Hock János: S ha csengetnek neki, akkor bejön! Pap Zoltán: T. képviselőház! Épen ilyen eklatánsán van a hadsereg kérdésében is érvényben az osztrák deczember 21-iki törvény. Per longum et latum megvitattuk, de nem elég azt százszor, de ezerszer ismételni; mindennap ismételni kell, nem az urak, hanem az ország kedvéért, hogy az ország minden parasztjának menjen be a vérébe, hogy milyen eljárást követ a többség a hadsereggel szemben. (Halljuk! Ralijuk! balfelöl.) Az 1867 : XII. t.-czikk — nem olvasom fel, mindenki ismeri — expressis verbis megemlíti a magyar hadsereget, mint az összes hadsereg kiegészítő részét, a melyre — nem tagadhatja meg egy szabadelvűpárti politikus sem — Deák Ferencz azt mondta, ez épen olyan kiegészítő része az összes hadseregnek, mint az osztrák hadsereg is kiegészítő része. (Ugy van! balfelöl.) Ezen nincs mit vitatkozni. Ezzel szemben a deczember 21-iki törvény nem emlit sem összes, sem külön magyar, sem osztrák hadsereget, hanem tisztán sereget emlit. (Ugy van! balfelöl.) A magyar törvény előírja, hogy azokat a jogokat, a melyeket a nemzet az uralkodónak adott, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) a magyar király alkotmányosan gyakorolja. Az is meg lett vitatva, de hangoztatni nem lehet elégszer: nem képzelhető el, hogy alkotmányos országban hogyan lehetne idegen nyelven vezetni egy hadsereget, ha nem alkotmányszerű nyelven, az ország nyelvén. (Ugy van! bal felől.) De ott az osztrák deczember 21-iki törvényben nincs szó alkotmányos királyról, nincs szó erről az elválasztásról, hanem tisztán kimondja, — mint. a hogy lesz szerencsém felolvasni — hogy ennek
