Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.
Ülésnapok - 1901-473
290 473. országos ülés 190í Julius 26-án, kedden. rendezésére vonatkozólag egy 23 szakaszból álló külön törvényjavaslatot dolgoztam ki és készíttettem el. De csakhamar azon meggyőződésre jöttem, hogy tekintve az egyes városoknak ugy lakossági számát, mint egyéb területi viszonyait, azokat egyformán rendezni nem lehet. Ez volt az ellenzésnek az oka. De az akkori kormánypártban is, a mely Deák-pártnak neveztetett, emelkedtek hangok az egys/ges rendezés ellen, így csak Pulszky Eerenczre hivatkozom, a ki világlátott ember volt, s a ki hosszú beszédben fejtette ki, hogy sehol a művelt világon nincs ugy, hogy a megyék és városok egy törvénynyel rendeztetnének, mivel azoknak érdekei egészen különböznek és azért ő is külön városi törvényt követelt. Ily értelemben szóltak Hoffmann, Rannicher, Wahrmann, mind Deák-párti képviselők. A ház 205 szavazattal 147 ellenében ezt a határozati javaslatot elvetette és meghozatott az 1870 : XLII. t.-czikk. De csakhamar belátták, hogy ez nem jól van így. 1880-ban egy szaktanácskozmányt hívtak össze, a melynek eredménye volt a törvényhatóságok rendezéséről szóló 1886 : XXI. t.-czikk. Ekkor ismét nyújtatott be egy határozati javaslat, hogy a városok rendezéséről külön törvény alkottassák. Ezt az akkori kormány ellenezte czélszerűségi okokból, s daczára annak, hogy ezen javaslat mellett oly férfiak szólaltak fel, mint Grünvald Béla, a ki a magyar közigazgatásnak is kiváló szakférfia, továbbá Gulner Gyula, Hódossy Imre, Horánszky Nándor, Horváth Boldizsár, Szilágyi Dezső, gr. Apponyi Albert, s több más kiváló férfiak, a kiknek egy része ma is ezen háznak tagjai, mégis azt a határozati javaslatot is elvetették, s megalkottatott az 1886: XXI. t.-czikk, a melynek kimondott czélja az volt, hogy az a főispánoknak hatáskörét törvényesen körülírni, s a központi kormány befolyását a törvényhatóságokra biztosi tani van hivatva. így maradt a dolog 1886 óta. De mindig voltak számottevő férfiak itt az országgyűlésen is, a kik sürgették a városoknak külön törvény által való rendezését. Ilyen férfiak vannak ma is, s épen ennek bizonyítékául hivatkozom Széll Kálmán volt miniszterelnök úrra, a ki az ország szine előtt azt a határozott kijelentést is tette, hogy egyéb reformtörvényjavaslatok között a városok rendezéséről is fog törvényjavaslatot készíteni. Meg is jelent egy tervezet Fascho-Moys miniszteri tanácsostól, a ki a belügyminisztérium városi osztályának előadója volt, a mely javaslatnak voltak ugyan hiányai, de mégis az ezen fontos kérdés megoldásának legalább kezdetét jelentette. De a politikai viszonyok miatt — a mint azt egy ellenzéki szónok helyesen jegyezte meg — közjogi gravamenek tengerében elmerülve, azt a voltaképeni hasznos tevékenységet nem fejthettük ki, a mely az ország érdekeinek előmozdítására szükséges. Most, mikor talán mégis másra fordulnak a viszonyok, most lenne itt az idő, hogy kezdjük meg a reformot és pedig kezdjük meg az alappilléreken: a városokon és községeken. Én ezzel csak alkalmat akarok szolgáltatni a t. miniszterelnök urnak arra, hogy miután ezen kérdésben még nem nyilatkozott, világosítsa fel a t. házat a tekintetben, vájjon fentartja-e Tisza Kálmán volt miniszterelnök ur igéretét a városok rendezéséről és vájjon hajlandó-e azt belátható időn belül kezdeményezni ? Már most is kijelenthetem, t. ház, hogy ezen rendezésnek olyannak kell lenni, hogy belőle az országnak és a nemzetnek haszna legyen. Nézetem szerint e rendezésnek a legszélesebb önkormányzati alapokon kell nyugodnia, értve itt nem azt az önkormányzatot, a mely csak az ellenőrzéssel elégszik meg, hanem azt az önkormányzatot, mely mellett a polgárok tevékeny részt vesznek a közigazgatás minden ágában, együttműködve a kinevezett vagy választott tisztviselőkkel. (Helyeslés jobbfelöl.) A mi városaink, t. képviselőház, vérvesztett vézna alkotmányok azóta, mióta az állam elvette tőlük a jövedelmi forrásokat és viszonzásul csak nagy terheket rakott rájuk, ugy hogy egyéb városi teendők — mint a kulturális, szépészeti, egészségügyi, utczarendezési stb. teendők — mellett még roppant anyagi áldozatokat követel tőlük az állam az u. n. átvitt hatáskörben, a hol a városokat rengeteg terhek nyomják. Már egyszer történt megnyugtató kijelentés a miniszteri székből, a mit ez alkalommal csak felemlíteni kivánok; azt mondta ugyanis a kormány, hogy sürgősnek tartja, hogy a városok ezen feladatuk teljesítése körül fölmerült költségeik részbeni megtérítéséül egyes adónemeket kapjanak, így átengedtessék nekik a hus- és a borfogyasztási adó. Ha ezt megteszszük, t. képviselőház, akkor mégis van némi reményünk arra, hogy közgazdaságunk megerősödik és fokozatonkint függetlenittetik. Azt hiszem ugyanis, nincsen nézeteltérés köztünk a tekintetben, hogy közgazdaságunk nem erősíthető meg másként, csak ugy, ha az ipar hathatósan fejlesztetik és a kereskedelem gyámolittatik. (Helyeslés.) Már pedig, t. ház, hol van az iparnak főhelye? Épen a városokban. Másrészt azonban azt is kívánom, hogy ezen városi reform is azon egy czélt szolgálja és rendithetetlenül kövesse, hogy ezek a városok legyenek az egységes magyar nemzeti államnak fontos pillérei, értem ez alatt azt, hogy azok csak magyar városok legyenek. (Helyeslés.) Megnyugtatna a t. miniszterelnök ur, ha szándékáról legalább általánosságban tájékoztatna és ezt elvárva, kijelentem, hogy a költségvetést elfogadom. (Helyeslés jobb felöl.) I Sturman György jegyző: Smialovszky Valér! | Smialovszky Valér: T. ház! Abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy előttem szólott igen- t,, képviselőtársam és barátom beszédét egész terjedelmében helyeslem, különösen azért,
