Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.
Ülésnapok - 1901-463
Í03. országos ülés 190b Julius ib-én, csütörtökön. 23 Ez okból Magyarország főrendéi és képviselői nem mulaszthatták el gondoskodni oly módokról, a melyek lehetővé tegyék, hogy azon alapszerződés, a mely az 1723. évi I., II. és III. tör vény czikkek által a felséges uralkodóház és Magyarország közt létrejött, a mely egyrészről a birodalmi kapcsolathoz tartozó országoknak és tartományoknak az 1723: I. és II. törvényczikkek értelmében együttes és elválaszthatatlan birtoklását, másrészről pedig Magyarországnak önálló törvényhozási és kormányzati függetlenségét biztosította, lényegében a jövőre is sértetlenül fentartassék.« Az egyik tehát a birodalmi kapcsolathoz tartozó országok és tartományok elválaszthatatlan birtokolása, a másik pedig Magyarországnak önálló törvényhozási és kormányzati függetlenségének biztositása és lényegében a jövőre is sértetlenül fentartása. De most már, t. képviselőház, mikor a törvény, a melyre a király megesküdött, egyrészről a birodalmat, másrészről Magyarország önállóságát és függetlenségét emiitteti, mit akar itt a miniszterelnök ur az ő birodalmi eszméjével, a mikor azt mondja, hogy csak egy birodalmi kapcsolatban felelhet meg Magyarország az ő történelmi hivatásának és lehet erős. Bekebelezi tehát a miniszterelnök ur a birodalomba Magyarországot annak daczára, hogy a törvény, a melyre a király esküt tett, egyrészről a birodalom, másfelől pedig Magyarország sértetlenül fentartását mondotta ki. Tisztelettel kérek öt psrcz szünetet, Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket báró Feilitzscli Arthur alelnök foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Pap Zoltán képviselő ur folytatja a beszédét. Pap Zoltán: T. képviselőház! Miben nyilvánulhatna másban valamely állam szabadsága, függetlensége, önállósága, mint az önálló törvényhozói és kormányzati függetlenségben, miként azt az 1790., az 1867. évi törvények, sőt még az 1723 : 1. és II. t.-czikkek is világosan biztosítják Magyarország számára? Ez a keret, a melyet kitöltenek az intézmények, és ha valamely állam kormányzati és törvényhozói függetlenségéről beszélünk, akkor az intézmények, a melyek ezt a keretet betöltik, nem lehetnek mások, mint tisztán nemzetiek, magyarok. A kérdésnek ezen oldalával azonban, miután nem tartozik tárgyamhoz, nem foglalkozom, hanem felállítom a kérdést, hogy ha áll ez a politikai tantétel, a melyet a törvény is enuncziál, akkor vagy van Magyarországnak kormányzati és törvényhozói függetlensége, vagy nincs ? Ha van, akkor Magyarország képviselőháza által hozott törvények csakis a törvényes faktorok hozzájárulásával változtathatók meg, vagy nem változtathatók meg. Ez utóbbinak természetesen a contrario az az oka, hogy nem bír önálló törvényhozói és kormányzati függetlenséggel. Tertium non datur. E szerint nem a miniszterelnök urnak, hanem a törvénynek van igazsága ós ez által mit követ el a miniszterelnök ur? Belehajtja a királyt önkéntelenül is a lojalitás köpenyege alatt abba, hogy esküszegést kövessen el. Ezt pedig egy kormányzatnak, államférfinak tennie nem szabad. (Ugy van! aszélsobaloldalon.) Mi, a kik 48-as törvények alapján állunk, nem szűnünk meg ezentúl sem hangoztatni, hogy 1867-ben alkotmányunk biztositékainak legdrágább zálogait adtuk el. Igaz, hogy a küzdelem elején 18 hónap előtt azt mondtuk a többségnek, hogy mutasd meg, mit tudsz a 67-es alapon elérni, mi segítünk neked, hogy engedményeket érjetek el. Igaz, hogy ezáltal tulaj donképen politikai alapunkról tértünk le, de tettük ezt azért, mert láttuk, hogy ez a 67-es kormányzat ezen 38 esztendő alatt visszavezetett minket abba a korszakba, a mely azt parancsolta, hogy az 1867. évi XII. törvényezikk megalkottassék, mert az abszolút uralom elviselhetetlenül sulyosodott a nemzet vállaira. De önök nem törvény szerint kormányoznak, hanem törvényellenesen! (Igaz! Ugy van! a sze'lsöbaloldalon.) Ez azonban még nem volna valami nagy baj, mert mi rákényszeritjük önöket arra, hogy törvényesen kormányozzanak: hanem minden más korrupcziónál veszedelmesebbnek tartom, hogyha valahol az idegen befolyás annyira érvényesül, mint a minő mértékben nálunk Ausztria befolyása jutott érvényre, vagy mint a hogy a már felosztott Lengyelországban érvévényesült az oroszok befolyása. Nem nehéz ezt a tételt bebizonyítani. Ezt be is akarom bizonyítani és ezért engedjék meg, hogy most áttérjek beszédemnek ama pontjára, a melyért előre is szives elnézésüket kérem, és a melyben szükségesnek és megokoltnak tartom a magam részérő) arra rámutatni, hogy ma az 1899 : XXX. t.-cz. elsikkaszasztásának szándékával állunk szemben, s hogy a császári akarat az, hogy ez a törvény eltüntessék a föld színéről. Ebből a szempontból jó lesz felidézni és egybevetni a 67-es törvényhozás intézkedéseit a deczember 21-iki osztrák törvény intézkedéseivel. Elmélkedésem folyamán meg fogom vizsgálni azt, hogy megfelelnek-e önök a törvény rendelkezéseinek, mert én azt állítom és ezt be is fogom bizonyítani, hogy önök az osztrák törvény rendelkezéseinek engedelmeskednek, mert különben mi szükség parancsolná azt, hogy most már a második kormány biztosit minket arról, hogy az 1899 : XXX. t.-czikket módosítani kell. (Mozgás jobbfelöl.) Egyébiránt megmondom azt is, hogy ezt miért kell tenni ? Nem azért, a mit indokul a miniszterelnök ur felhoz, hanem azért, mert a császári akaratra vezethető vissza ez a kormánynyilatkozat. (Ugy van ! a szélsvbaloldalon.)
