Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.
Ülésnapok - 1901-463
22 463. országos ülés 1904- Julius lh-én, csütörtökön. politikai irányzattal az emberi természetet megváltoztatni nem fogják. Ha egyszer azt látjuk, hogy ezek az akadályai a továbbhaladásnak, akkor ezen akadályokkal le kel!, hogy számoljunk. Méltóztassék tehát elhárítani ezen boszantó akadályokat az utunkból és ez sokkal bölcsebb politika lesz, mint azt a tanácsot adni, hogy ha megkorbácsolnak is bennünket, ne törődjünk vele, csókoljuk meg azt a korbácsot. Meg kell állapitanom premisszaként, hogy az 1867 : XII. t.-cz, — és itt talán kissé primitív meghatározásokba fogok jutni egy pár mondatomban — nem tölti be a kiegyezés fogalmát és azért én ezen elnevezést sohasem használom, mert kiegyezés az én felfogásom szerint azt jelenti, hogy valakivel vitám volt és ezt kiegyezéssel megszüntettem. Már most akár szóbelileg kötöm meg ezen szerződóst, akár irásbelileg, annak jogi hatálya nem lehet rám más, mint szerződő felemre és a legprimitívebb jogi meghatározások megmondják pl. az egyszerű kereskedelmi szokás szerint, hogy ha egy levelet vált két kereskedő egymással, nem szabad a kettőnek eltérni egymástól, azonosnak kell lenni, csupán az egyik első, a másik pedig második személyben szól, A miniszterelnök ur ezzel szemben — és majd erre rátérek — elsőizben adott politikai programmjában azt mondja, hogy megváltoztathatjuk ugyan az 1867 : XIL t.-cz.-nek rendelkezését, vagy magát az egész törvényczikket, de jogi hatálya csak akkor lehet, hogyha Ausztriában ehhez hozzájárulnak. Ezt akartam, ezt a veszedelmes politikai tant, mely a közvéleménybe már-már kezd beleférkőzni, megczáfolni, mert azt mondják a hozzá nem éríő emberek, mit csináljunk, ha a király ebben is akadály, mert tisztában vannak, a miniszterelnök ur kijelentése folytán, azzal, a mit az előtt nem mertünk volna mondani, hogy a király az akadálya a magyar nemzet vágyainak. 0 ezt kimondta, ezzel most már tisztában vagyunk, de azért veszedelmes annak hirdetése, mert, hozzáteszi a miniszterelnök ur, hogy megváltoztatható, de jogi hatálylyal csak akkor, ha Ausztriában is hozzájárulnak. Ekkor is akadálya-e a király ennek, illetve a bécsi kamarilla vagy az udvar? Abban talán nem lesz akadálya, hogy megváltoztassuk, ha a nemzet, ha az egész többség akarja, hanem akadálya ugy, hogy ha Ausztriában meg nem változtatják a kiegyezési törvényt, akkor csakugyan nem lesz jogi hatálya a mi államunkban sem. Ezt a teóriát akarom én megdönteni szerény képességeim szerint és kimutatni, hogy a t. miniszterelnök urnak nincsen igaza, mert ez nem szerződés, ez törvény, az 1867: XII, t.-cz. Hogy ez törvény, ez magában a törvényben benne van, be van czikkelyezve, és hogy ha törvény, és ezt a törvénynyel és az ahhoz fűződő kommentárokkal be fogom bizonyítani, és nem szerződés, akkor mit mond erre nézve Magyarország önállósága és az a kis szuverenitás, a melylyel ma birunk. Azt mondja: a törvény megváltoztatása, értelmezése — a mint később szó szerint fel fogom olvasni — tisztán a törvényes faktoroknak hatáskörébe tartozik. Nem akarok az 1723:1., II. és III. t.-cz.-re visszamenni, mert hiszen erre nézve hivatkozás történik magában az 1867 : XII. t.-cz.-beD, de most csupán egy előzd törvényczikk, az 1792: XII. t.-cz.-nek idevonatkozó részére akarok hivatkozni. (Halljuk! Halljuk! halfelül.) »A törvényhozásról és a végrehajtó hatalom gyakorlásáról II. Lipót alatt szól az 1792: XII. t.-cz. Azt mondja, hogy a törvények alkotásának, eltörlésének és magyarázásának hatalma Magyarországban és a hozzákapcsolt részekben az 1741. évi VIII. t.-cz. rendeleteinek sérelme nélkül a törvényesen megkoronázott fejedelmet és az országgyűlésre törvényesen egybegyűlt összes karokat és rendeket közösen illeti és rajtuk kivül nem gyakorolható, ő szent felsége magától és önként elismeri és kegyesen kijelentette, hogy a rendek és karok ezen jogát sértetlenül megtartja. Ezt a dicső elődeitől kapta, azonban csorbítatlanul szállittandja át felséges utódaira. Ez legalább is bir annyi jogi hatálylyal, mint a milyen jogi hatálylyal bir a hadseregben a magyar felelős minisztérium ellenjegyzése nélkül kiadott chlopii hadiparancs. »Biztosítja az ország karait és rendéit, hogy soha nem fogja az országot és kapcsolt réazeit rendeletekkel vagy u. n. pátensekkel kormányozni, a melyeket különben az országban soha egy törvényszéken sem fogadnak el, stb.«. Ez már nem taztozik beszédem keretébe, tehát a többit elhagyom. A törvény alkotásának és magyarázásának jogáról mit mond a kiegyezési törvény ? Bevezető részében ezt mondja: »0 császári és apostoli királyi Felsége, miután többi országait és tartományait alkotmányos jogokkal ruházta fel, legmagasabb trónbeszédében, melylyel a jelen országgyűlést megnyitni méltóztatott: felszólítja az országgyűlést, hogy a pragmatika szankcziónak, mint kölcsönösen elismert jogalap elveiből kiindulva, gondoskodnék oly módokról, melyeknél fogra mind Magyarország és társországainak a pragmatika szankczió által is biztosított közjogi és belkormányzati önállósága, mind a birodalom biztosságának és együttmaradásának életfeltételei sértetlenül megóvassanak, egyszersmind pedig a fentérintett közösügyek alkotmányos elintézésénél egyrészről a magyar kormány országai, másrészről ő Felsége többi országai és tartományai alkotmányos befolyása biztosíttassák. Őszinte örömmel üdvözölte az országgyűlés ő császári ós apostoli királyi Felségének ezen legmagasabb elhatározását, mely szerint az alkotmányos kormányzat rendszerét az egész birodalomban megállapítani óhajtván, ez által trónjának fényét, s a birodalom erejét és hatalmát mindannyi népeinek a közügyek iránti érdekeltségére mint természetszerű s ennélfogva legszilárdabb alapra kívánta fektetni.
