Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-472

u72. országos ütés 190k Julius 25-én, hétfőn. 257 nem képezhet arra, hogy különösképen kitüntettessék, felülemeltessék más szerényebb embertársai fölé. Vagy látunk egy kitüntetést, a melylyel a magyar irodalmat akarják honorálni, midőn egy lap kiadóhivatali főnökének adnak nemességet és ezzel akarják honorálni a magyar irodalom terén tett szolgálatait annak, a ki tulajdonképen egyetlen egy betűt sem irt. Van itt Budapesten egy nagyon hatalmas napilap. Német nyelven szerkesztik. Erről a lapról csak annyit tudunk, hogy ez a lap Magyarországon a gérmanizácziónak egyik főfaktora és hogy ez a lap akadályozta meg hosszú éveken keresztül és fogja megakadályozni ma is, hogy a magyar kereskedelem magyarrá tétessék. E lapnak, •— mely nagyon is czinikusan és szellemtelen ötletességgel minden nemzeti törekvést, nemzeti lángolást lecsepült, a porig alázott, — egyik munkatársa, a ki különben lehet igen derék becsületes ember a magánéletben, én azt hiszem, hogy az is és semmi kifogásom sincs ellene, de hogy ezért a működéseért: egy német lap szerkesztéseért, egy német lapban való közreműködéseért neki a magyar király, a magyar miniszter előterjesztésére vaskorona rendet adjon, ez még szomorúbban jellemzi a mi közállapotainkat. Mert az az ur mindenesetre nem a magánéletben, vagy nem egyéb közéleti működésében szerzett érdemeiért kapta ezt a kitüntetést, hanem kapta, mint a Pester Lloyd főmunkatársa, kapta, mint a magyarországi napisajtónak egyik képviselője. Azt mondják, — én elhiszem, — hogy erre a lapra szükség van, hogy külföldön megismerjék a mi viszonyainkat, de ha már ilyen lapra szükség van, akkor ne szerkeszszenek német lapot,hanem fordítsák le az igent. »Az TJjság«-ot németre, mert az igaz, hogy a mi szempontunkból nagy pecsovics, de legalább magyar érzelemmel, magyar felfogással van szerkesztve. (Ellenmondások a szélsöbaloldalon.) Mondjuk, engedjük meg neki, hogy ugy van. Mondom, fordítsanak le egy ilyen lapot, de ne támogassanak egy német gondolkozású, német törekvésű germanizáló lapot (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) és mint a magyar ujságirodalomnak egyik képviselőjét, ennek a lapnak főmunkatársát ne tüntessék ki ilyenformán. Ugron Gábor: Tüntesse ki a német császár! Bedöházy János: Vannak, lehetnek érdemei ennek a lapnak a kormánynyal szemben, de bocsánatot kérek, vannak érdemek, a melyeket meg lehet fizetni, ez ellen nem szólunk, különösen ha nem tudjuk, hogy mennyiért fizették meg, de hogy kitüntettessék, ez olyan forma, mint a mikor Napóleonnak az a hires kéme, Schulmeister, kérte a becsületrendet, de Napóleon azt mondta: Milliókat kaphat, de becsületrendet soha. Ha már megvannak a kitüntetések, kapják ezeket olyan emberek, csak olyan embereket ajánljanak ő Felségének, a magyar királynak kitüntetésre, a kik a magyar nemzet, a magyar nyelv és a magyar érdekek körül érdemeket szeBLÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXVII. KÖTET. reztek maguknak. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Újból kijelentem, hogy teljesen osztván Rátkay László t. barátom véleményét, nem fogadom el azt a költségvetést, illetőleg nem szavazom meg az ő Felsége személye körüli minisztériumnak költségvetését. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha nem, a vitát bezárom. O Felsége személye körüli miniszter ur óhajt nyilatkozni. Gr. Khuen-Héderváry Károly, ö felsége személye körüli miniszter: T. ház! Rátkay László t. képviselőtársamnak felszólalása két részre osztható, (Halljuk! Halljuk 1) a mennyiben a tétel meg nem szavazását azzal indokolja meg először, hogy irántam, mint a tárcza viselője iránt bizalommal nem viseltetik és bizalmatlanságának támogatására felhoz több okot, a melyeket majd igyekezni fogok megvilágosítani. Második indoka általánosabb természetű, a mennyiben ezt a minisztériumot egyáltalán nem tartja szükségesnek és így az arra való költekezés hiábavaló. A t. képviselő ur velem szemben bizalmatlanságát első sorban a chlopyi hadiparancscsal akarja megokolni. Igaz, hozzátette, hogy a chlopyi hadiparancs nem bír közjogi hatálylyal, a mennyiben azt felelős miniszter nem jegyezte ellen. Ebben a részben igaza van a t. képviselő urnak, ebben egyezik véleménye az enyémmel; de emlékezhetnék a t. képviselő ur az annak idején adott magyarázatra, a mely itt ő Felsége megbizásából adatott, hogy annak a hadiparancsnak sohasem volt az a czélja, hogy a magyar alkotmányt bármikép sértse. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezzel kapcsolatosan és az én ellenjegyzésemmel azonban megjelent egy királyi kézirat, a melynek tartalmával a t. képviselő ur, ugy látom, nem ért egyet és azt közjogi szempontból helyteleníti. A t. képviselő ur ugyanis azt mondja, hogy az a királyi kézirat nem egyéb, mint a chlopyi hadiparancs ismétlése. Ebben a tekintetben a t. képviselő ur téved, mert az attól minden tekintetben különbözik. A t. képviselő ur azt állítja, hogy ő Felsége e kéziratban ugy állítja oda személyes poziczióját, mintha nem mint koronázott király, hanem mint Isten kegyelméből való király szerepelne. Téved a t. képviselő ur, ha ebben közjogi sérelmes momentumot keres, mert régi törvényeink is mindig Isten kegyelméből való királyoknak czimezték. (Ugy van! jobb felöl.) A hadseregről azt mondja a t. képviselő ur, mintha a király oly feltételeket szabott volna, hogy ő ragaszkodik azokhoz a jogokhoz, a melyeket elődeitől örökölt. Ez igy van igenis kifejezve, de nem jelent egyebet, mint hogy ragaszkodik azokhoz a feltételekhez, a melyeket 33