Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-472

558 471 országos ülés 1904- Julius 25-én, hétfőn. a pragmatika szankczió megállapított, a mi mindenkép törvényes is. Hogy pedig tökéletesen az alkotmányos király álláspontján áll ő Felsége, erről még senki kételkedni nem merészkedett és hogy a mióta ő Felsége koronázott királyunk, ennek mindenképen megfelelni igyekezett, annak legnagyobb bizonysága az a politika is, a mely e királyi kézirat megjelenése után követtetik. Én e kéziratért a miniszteri felelőséget elvállaltam mihelyt aláíratott, de ez nem gátolt meg abban, hogy részt vegyek az azután bekövetkezett kormányalakulás munkájában, a szabadelvű párt programmjának megállapításában és azon pontozatok létesítésében, a melyek ma hivatalos programmját képezik nemcsak a szabadelvű pártnak, hanem a mostani kormánynak is. Ez bizonyítja, hogy a kézirat tartalma nincsen ellentétben azzal a politikával, melyet ma, azt hiszem, ellenzéki részről is alkotmányosnak és közjogilag helyesnek elismernek. (Zaj a haloldalon.) A t. képviselő ur személyem iránti bizalmatlanságát azzal is indokolja, hogy az osztrák miniszterelnöknek egy kijelentésére itt a házban adott nyilatkozatom nem felelt meg a magyar közjog követelményeinek. Bátran merem állítani, hogy az én akkori nyilatkozatom nem esik kifogás alá a magyar közjog szempontjából. Hibáztam talán abban, hogy kifejezéseimben nem mentem olyan messze, a mint sokan várták, de közjogi tekintetben, mondhatom, az utánam következett kormány nyilatkozatai mindenben egyeznek azzal, a mit én kijelentettem. (Igaz! Ugy van! a jobboläalonlon. Zaj balfelöl,) A t. képviselő ur felemiitette, hogy ezen állásfoglalásomnak semmi következménye nem lett, a mennyiben Körber miniszter ur ma is Ausztriának miniszterelnöke. Ez tény, de a t. képviselő ur talán nem fogja kívánni azt, hogy magyar miniszter folyjon be abba, hogy ki legyen osztrák miniszterelnök, A magyar kormánynak nincs egyéb kötelessége, mint ügyelni arra, hogy sem osztrák, sem más idegen faktor ne avatkozzék a magyar ügyekbe. (Helyeslés jobbfelöl) Ezt az álláspontot védtem meg azon nyilatkozatban, a melyet a t. képviselő ur kritika alá vetett és ezt az álláspontot foglalja el a mai kormány is. (ügy van! jobbfelöl) A t. képviselő ur azután szememre hányta, hogy a parlamenti vizsgálóbizottság jelentése még nem tárgyaltatott. Már volt egyszer alkalmam kijelenteni itt a házban, hogy én sajnálom leginkább, hogy ezen ügy még nem tárgyaltatott, s magam is kívánom, hogy az mielőbb elintéztessék. (Helyeslés jobbfelöl.) Hogy az ő Felsége személye körüli minisztérium szükséges-e vagy nem, e felett lehet vitatkozni, de miután törvény állapította azt meg, ehhez ma szólni nincs helyén. Én ezen állásomban igyekszem azon feladatoknak megfelelni, a melyeket az 1848 iki törvény rám ró. (Helyeslés jobbfclől) Egy tekintetben azonban mégis helyre kell igazitanom a t. képviselő ur azon állítását, a melylyel azt mondja, hogy egy nemzetnek sincs más nemzetnél minisztériuma, csak épen Magyarországnak. Bocsánatot kérek, téved a t. képviselő ur. Itt nem egy nemzetnek más nemzetnél való minisztériumáról, hanem a Felség személye körüli minisztériumról van szó, a melynek ahhoz a másik nemzethez semmi köze nincs. Ugy van! jobbfelöl.) Hogy annak székhelye Bécsben van, ennek oka ép az az összeköttetés, a melyben Magyarország ő Felsége uralkodásánál fogva a többi országokkal van, minél fogva szükséges, hogy a magyar kormány mennél sűrűbben érintkezhessek a koronával, azon ügyek gyorsabb ellátása végett, a melyek közös természetűek vagy közös elvek szerint intézendők el. E mellett igen kívánatos, hogy ebben a személyes érintkezés is segítségünkre legyen Bécsben, mivel a közös minisztériumoknak szókhelye Bécs. Megnyugtathatom a t. képviselő urat abban, a mi a miniszternek ő Felsége személyéhez való bejutását illeti. (Halljuk! Halljuk!) E tekintetben semmi nehézségbe nem ütköztünk sem én, sem elődeim, bizonyára utódaim sem fognak ütközni. Az alkotmányos királynak érzületénél fogva, ajtaja mindig nyitva áll a nála jelentkező felelős miniszter előtt. (Ugy van! jobbfelöl.) A mi a kitüntetések osztogatását illeti, a mi a t. képviselő ur szerint ma a miniszternek tulajdonkép egyedüli foglalkozását képezi, megengedem, hogy itt azok előtt, a kik a dolgot közelebbről nem ismerik, bizonyos jelenségek talán visszatetszenek. Igenis, kétféle rendjel van: magyar rendjel és osztrák rendjel. Magyar rendjel csakis a Szent István-rendjel, a többi osztrák rendjel. Ez a megkülönböztetés azonban nem káros és épen a magyar közjog szempontjából volna helytelen ebből közösügyet csinálni. (Helyeslés a jobboldalon.) Azért nagyon óvatosan kell ezzel az ügygyei bánni, nehogy valamely külső látszatnak eleget téve, közjogi hibába essünk. (Ugy van! jobb felöl.) A mi a rendjelek kiállítását, a levelezést és az alapszabályok megküldését illeti, mondhatom, hogy a magyar Szent István-rendjelnek minden kiadványa magyar nyelven küldetik meg, kivéve az alapszabályokat, a melyeknek latin a szövege és még Mária Terézia idejéből való. Madarász József: El kell égetni! Gr. Khuen Héderváry Károly, ö Felsége személye körüli miniszter: Azt hiszem ez ép oly kevéssé volna jó, mint a hogy nem volna jó a latin nyelven irt sok jó magyar törvényt elégetni! (Ugy van! a jobboldalon.) Ezeknek a szabályoknak fordítása magyar nyelvre megtörténhetnék. Ez a latin szöveg azonban, azt hiszem, nincs sérelmére a magyar közjognak és további fentartása ellen nem lehetne kifogás. Megnyugtathatom a t. képviselő urat abban a tekintetben is, hogy ha a Szent-István-rendjel adományoztatik nem magyar embernek, például