Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-471

244 V71, országos ülés 190b Julius 13-án, szombaton. lom dr. Knigge »Die Kassenärzte-Frage und das öffentliche Gesundheits-wesen« czimü munkájának elolvasását. Azt hiszem, hogy ezzel, a mennyire egy interpelláczióra adott válasz keretében lehet, tájékoztattam a t. képviselőházat az iránt, hogy milyenek a német betegsegélyző pénztárak, a német hivatalos körök és a német orvosi körök véleményei a kérdésről. A második kérdés hazai viszonyainkra vonatkozik és erre nézve elő kell adnom, hogy a budapesti kerületi betegsegélyző pénztárnál sok ideig gyakorlatban volt a szabad orvosválasztás. A szabad orvosválasztást azután a budapesti betegsegélyző pénztár egészen a saját autonóm hatáskörében, a nélkül, hogy erre a kormány a legkisebb befolyást is gyakorolta volna, megváltoztatta és az orvosi kényszert hozta be. Ugy látszik, hogy ez adott alkalmat az interpelláczióra egyáltalában. A budapesti kerületi betegsegélyző pénztár határozatai ellen Darvas Adolf és társai budapesti lakosok és pénztári tagok a kereskedelemügyi miniszterhez felebbezést nyújtottak be. Hivatali elődöm ezen felebbezést alaposan tárgyalta és minthogy egészségügyi kérdésről volt szó, szükségesnek tartotta, hogy ezt az akkori belügyminiszter úrral is közölje. A belügyminiszter ur viszont az országos közegészségügyL tanácsot hallgatta meg, a mely a szabad orvosválasztás mellett nyilatkozott. A magam részéről azon véleményben vagyok, hogy miután az 1891: XIV. törvényczikk 7-ik §-a egészen világosan ugy intézkedik, hogy a betegsegélyző pénztár jelöli ki azt az orvost, a ki a tagoknak orvosi tanácsot ad: annak a felfogásnak, a mely, mint az imént vázoltam, Németországban is fennáll, hódolva, ugy akarok eljárni, hogy ezt a kérdést kizárólag a betegsegélyző pénztárak autonóm jogának tartom mindaddig, a mig a mai törvény feanáll. (Helyeslés a jobb- és a szélsöbdlo! dalon.) Ha ez a törvény esetleg módosíttatni fog, a törvényhozás bölcseségétől fog függni, hogy ez a kérdés másként fog-e rendeztetni, de nézetem szerint bárki olvassa is el ezen betegsegélyző pénztárra vonatkozó törvényt, azt hiszem, hogy annak nemcsak 7-ik, hanem a többi erre vonatkozó szakaszaiból is arra a meggyőződésre fog jutni, hogy ezen kérdésbe beavatkoznom a törvény szelleme szerint nem lehet és nem szabad, (Helyeslés a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Mindezekből önként következik, hogy arra a harmadik kérdésre, hogy hajlandó vagyok-e a szabad orvosválasztás rendszerét a betegsegélyző pénztárak figyelmébe ajánlani, csak nemmel válaszolhatok, mert az meggyőződésemmel ellenkeznék. (Ugy van! a jobb- és a szélsöbaloldalon.) Kérem, méltóztassék ezen válaszomat tudomásul venni! (Helyeslés a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérdem: tudomásul veezi-e a ház a kereskedelemügyi miniszter urnak Várady Károly képviselő ur interpellácziójára adott válaszát, igen vagy nem? (Igen.) Határozatképen kimondom, hogy a ház a kereskedelemügyi miniszter ur válaszát tudomásul veszi. Következik a kereskedelemügyi miniszter ur válasza Barta Ferencz képviselő urnak a vasárnapi munkaszünetről szóló 28,559/1903. számú kereskedelemügyi miniszteri rendelet módosítása, illetve kiegészitése tárgyában hozzá intézett interpellácziójára. (Halljuk! Halljiűc!) Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljak!) Barta Ferencz t. képviselő ur 1903 Julius 11-én hivatali elődömhöz a következő interpellácziót intézte (olvassa): »Van-e tudomása a t. miniszter urnak arról, hogy a vasárnapi munkaszünet tárgyában kibocsátott 28,559/903. számú rendelet« — érti t. i. azt az általános rendeletet, a mely most egy éve kiadatott a vasárnapi munkaszünet tárgyában; hiába idézem a számot, helyesebbnek vélem azt a rendeletet igy általánosságban megjelölni (olvassa): »a csemege-, Bajt- és hentesárukereskedők, úgyszintén a fa- és szénkereskedőknek óriási anyagi károkat okoz ?» 2. Hajlandó-e a t, miniszter ur a hivatkozott számú rendelet II. rész A) fejezetének 1. pontját akként kiterjeszteni, hogy a vasárnapi egész napon való árusítás a csemege-, sajt- és hentesárukereskedőkre is kíterjesztessék ? 3. A mennyiben ezt megengedhetőnek nem tartaná, hajlandó volna-e ezen több mint ezer tagból álló kereskedő osztály megélhetésén könnyíteni azáltal, hogy az 1900. évi november hó 18-án kelt 81,459. számú rendeletet újból hatályba lépteti, illetve hajlandó volna-e megengedni, hogy ezen utóbbi rendeletben felsorolt áruczikkeket a csemege-, sajt- és hentesárukereskedők vasárnap este hat órától kilencz óráig árusíthassák? 4. A fa- és szénkereskedőkre vonatkozólag kérdem: hajlandó-e a t. miniszter ur a 28,559/903. számú rendeletet odamódositani, illetve ezen rendelet II. részének A. fejezetében foglalt 4. pont a) alpontját kibővíteni azzal, hogy vasárnap délelőtt 10 óráig a fa- és szénárusitás is gyakorolható legyen? T. képviselőház! A mint méltóztatnak látni, az interpellácziő főleg két kereskedői ágazattal foglalkozik: az egyik a csemege-, sajt- és hentesárukereskedők, a másik pedig a fa- és szénkereskedők panasza. Anélkül, hogy én itt bővebb indokolásába bocsátkoznám annak, hogy minden kényszeritett munkaszünet és igy a vasárnapi munkaszünet is, minthogy bizonyos korlátozásokat ró az illetőkre, mindig bizonyos hátránynyal járhat az illetőkre nézve, — noha azt hiszem, hogy ez a hátrány csak átmeneti — én a dolgoknak részleteibe azért nem akarok bocsátkozni, mert nekem épen most munkában van a vasárnapi munkaszünetre vonatkozó rendelkezés-