Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.
Ülésnapok - 1901-471
Í7Í. országos ülés 190í Julius 13-án, szombaton. 245 nek és igy az interpelláczióban hivatkozott rendeletnek revíziója is. Erre nézve az előtanulmányok meglehetősen előrehaladtak. Van szerencsém bemutatni a vasárnapi munkaszünetre vonatkozó gyűjteményes összeállítását az eddig kiadott törvényeknek, rendeleteknek és igy tovább, és pedig nemcsak a magyarországiaknak, hanem a minket közelebbről érdeklő külföldieknek is. Ebben a munkában összehasonlítás is van a mi törvényes rendelkezéseink közt és a másutt szokásosak között. Szükségesnek tartottam ezt igy összeállittatni, mert hiszen méltóztatnak látni, hogy maga ez az egyik kérdés, az előzmények kérdése, meglehetős vaskos kötetet képez és ezen előzmények tüzetes ismerete minden érdekeltre nézve hozzáférhetővé tétele nélkül lehetetlen reménylenünk, hogy egy ilyen kényes kérdés általános vagy legalább a lakosság túlnyomó részénél megnyugvást keltő módon megoldható legyen. Elsőnek tartottam tehát ezen munkát összeállítani és ezelőtt mintegy tiz nappal ezen munkát kiadtam az ipartanácsnak azzal az utasítással, hogy ne csak a maga körében tárgyalja, hanem mindazokat az érdekelt feleket, a kiket szükségesnek lát, a tárgyalásra hívja meg. Természetes, hogy a mostani nyári idő ilyen tárgyalásokra nem alkalmas. De azt hiszem, hogy körülbelül szeptemberben az ipartanács megkezdi ezen munkáját. Minthogy az ipartanács működése nyilvános, minthogy az is mindenkire nézve hozzáférhető, mindenkinek alkalma lesz akkor hozzászólani, a mikor még nem késő, hogy az utólagos panaszoknak és rekrimináczióknak lehetőleg elejét vegyük. (Helyeslés a jobboldalon.) Minthogy én a vasárnapi munkaszünet kérdésének ilyen általános reformjával foglalkozom, ennélfogva itt most, a mikor alig néhány hónap választ el attól, hogy ilyen általános intézkedést tehessek, parcziális intézkedést nem teszek, nehogy az amúgy is meglehetősen zavaros kérdést még jobban összezavarjam. Mert hiszen számos rendelet van már itt kiadva, egyik a másikat hatályon kívül helyezi, pótolja, és most egy ujabb rendelet kiadása által a helyzet csak zavarosabbá lenne téve, és az orvoslás, méltóztassék elhinni, nagyon nehéz volna. Egyet azonban mégis meg akarok említeni, hogy ugyanis a fa- és szénkereskedó'k panaszát még hivatali elődöm annyiban figyelembe vette, hogy uj rendeletet adott ki, a melyben a fűszerkereskedőknek és szatócsoknak megtiltatott, hogy vasárnap fát árusitsanak. Ezzel a rendelkezéssel sem vagyok teljesen egyértelemben, mert nem az határoz, hogy mit árusítanak, hanem az, hogy milyen bolt legyen nyitva vasárnap. De ez az én egyéni nézetem, ezzel a kérdésnek nem akarok prejudikálni. Csak azt a válaszomat kérem tudomásul venni, hogy miután az egész ügynek alapos revízióját készítem elő, most parcziális intézkedést nem akarok tenni. (Élénk helyeslés.) Kérem, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés.) Elnök: Tudomásul veszi a t. ház a miniszter ur válaszát? (Igen!) Ellenmondás nem lévén, a a t. ház a miniszter ur válaszát tudomásul veszi. Következik Bedőházy János képviselő ur interpellácziója a honvédelmi miniszterhez : Ama lázongásért büntetett kiszolgált katonák megkegyelmezése tárgyában, a kik szolgálatontúli időre visázatartattak. Bedőházy János : T. ház ! Nagyon sajnálom, hogy a t. honvédelmi miniszter ur nincs itt, mert ha itt volna, az interpellácziót nagyon röviden el lehetne igazítani. De annak daczára, hogy nincs itt, a közérzület megnyugtatására mégis megteszem az interpellácziómat, előre kijelentve, hogy bár a kérdés nagyon alkalmas volna bizonyos szónoki gyakorlatok végzésére, nem fogom ezt megtenni, hanem egyszerűen a kérdést illetőleg csak a két tényállást akarok itt előadni a dolog magyarázataképen, (Mozgás.) Elnök : Csendet kérek ! Bedőházy János: Az egyik tényállás az, hogy Rátkay László t. képviselőtársam és barátom ez évi márczius hó 11-ikén tartott képviselőházi ülésben, a mikor az a nevezetes kibékülés megtörtént, a melyet, hallom, ezüst emléktáblán is akarnak megörökíteni, megkérdezte, hogy mi lesz azoknak a sorsával, a kik az illető törvényjavaslat — az ujonczállitásról szóló törvényjavaslat — körül folyt küzdelemnek áldozatai lettek? A honvédelmi miniszter ur akkor, a mint a naplóból kijegyeztem, a következőket felelte: Én biztosithatom az előttem felszólaló Rátkay László képviselő urat, hogy nem feledkezünk meg ezekről az emberekről, a minthogy eddig is figyelemmel kisértük sorsukat. A kegyelmi tény nem a honvédelmi miniszter reszszortjába tartozik ugyan, azonban én azt a meleg meggyőződésemet fejezem ki, hogy a változott viszonyoknál fogva és mivel most már, hála Istennek, nem vagyunk annak a veszélynek kitéve, hogy ezeknek a szerencsétlen embereknek példáját, a mely zendüléssel és az engedelmesség megtagadásával a hadsereg fegyelmének lazításához igen nagy mértékben hozzájárul, mások is követni fogják, mivel ez a veszély a haderőre elmúlt, ismételten mondom, melegen meg vagyok győződve arról, hogy a hadügyi vezetőség és az illetők, a kiknek a kegyelmi jog törvény szerint meg van adva, méltányolni fogják ezeknek az embereknek a sorsát, s azon megfelelőleg enyiteni fognak. Ezt mindenki ugy értette akkor, hogy e dologba, a mikor rendbe jön minden, egy általános megkegyelmezési tény fog bekövetkezni. (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nekem azonban, sajnos, tudomásom van arról, — és ez az a másik tény, a melyet fel akarok hozni — hogy nagyon sok ily szerencsétlen ember van még, a
