Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.
Ülésnapok - 1901-471
V71. országos ülés 1904 Julius 23-án, szombaton. 243 kimerült, hogy saját községi utaik állapotán segíteni nem tudnak. A dolog lényege az, hogy ezen utaknak nagy része tényleg nagyon rossz állapotban van. Helyreállításuk igen sok pénzbe kerülne, mert nemcsak arról van szó, hogy ezek az utak kőfedanyaggal láttassanak el, hanem azokat, ha azt akarjuk, hogy jókarban legyenek, egészen át kell helyezni, miután hosszú traktusokon rossz, meredek szakaszok fordulnak elő, a melyeken hiába alkalmazzák a követ és a kavicsot, a legközelebbi zápor és zivatar újra lemossa. A költségek olyan nagyok, hogy azok a községek, legalább előreláthatólag, azokat fedezni egyáltalában nem képesek. Én tehát nem mondhatok egyebet, mint hogy nekem a végből, hogy e viczinális éä községi utak állapotán gyökeresen segítsünk, a törvényhozáshoz kell majd annak idején fordulnom, midőn az illető javaslattal készen leszek, hogy igy ezen utak építésére és fentartására igen jelentékeny, nagy, uj erőforrásokat nyerjek; akkor lehetséges lesz majd ezeken a bajokon segíteni; most, miután az 1890. évi 1-ső törvény nekem, t. i. a kereskedelemügyi miniszternek a viczinális utakra közvetlen befolyást nem biztosit és nem enged, nem tehetek egyebet, mint hogy igyekszem részint a rendes költségvetési előirányzatnak a. törvényhatósági utak segélyezésére szánt összegből, részint pedig a beruházási törvény alapján rendelkezésemre bocsátott összegekből Veszprém vármegye helyzetén akként könnyíteni, hogy ez által abba a helyzetbe jusson, miszerint a községi és viczinális utak segélyezésére a mostaninál többet fordíthasson. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Kérem ezen válaszomat tudomásul venni, (Helyeslés.) Elnök: Tudomásul veszi a t. ház a kereskedelemügyi miniszter urnak a két interpelláczióra adott ezen együttes válaszát ? (Igen) Ellenmondás nem lévén, a válaBZ tudomásul vétetik. Következik a kereskedelemügyi miniszter ur válasza Várady Károly képviselő urnak »A munkások szabad orvosválasztása* tárgyában hozzáintézett interpellációjára. Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Várady Károly t. képviselő ur 1903 Julius 4-én hivatali elődömhöz a következő interpellácziót intézte (olvassa): »1. Hajlandó-e a miniszter ur a helyes és objektív tájékozásszerzés czéljából ama németországi betegsegélyző-pénztáraktól, a melyek a szabad orvosválasztás intézményét meghonosították (Berlin, Köln, Frankfurt, Mannheim, Nürnberg, Mainz, Württemberg), számszerű és pontos adatokat szerezni be arra nézve, hogy a szabad orvosválasztás minő befolyást gyakorol a munkások egészségi állapotára és munkás-betegsegélyző-pénztárak anyagi helyzetére? »2. Hajlandó-e a miniszter ur az 1891: XIV. törvényczik 7. §-a pontjában a munkások javára törvényesen biztosított orvosi segélyt tényleg is megvalósítani, s különösen a felügyelete alatt álló budapesti kerületi betegsegélyző-pénztárban a szabad orvosválasztás rendszerét létesíttetni, s ennek folyományaként a Damjanichutczai rendelő-intézet megszüntetése iránt intézkedni? » 3. Hajlandó-e a miniszter ur a szabad orvosválasztás rendszerét az összes munkásbetegsegélyző-pénztárak figyelmébe ajánlani?* Az interpelláló képviselő urnak első kérdése arra vonatkozik, hogy Németországban a szabad orvosválasztás minő befolyást gyakorol a munkások egészségi állapotára és a pénztárak anyagi helyzetére. Hivatalos utón beszerzett adatok szerint ez a kérdés igy áll: A porosz kereskedelemügyi miniszter kijelentette, illetőleg Írásban közölte, hogy neki számszerinti adatok arról, hogy minő befolyást gyakorol a szabad orvosválasztási rendszer a munkások egészségi állapotára és a pénztárnak anyagi helyzetére, nem állanak rendelkezésére. Nem állanak ilyen adatok rendelkezésére a német birodalmi kormánynak sem. A szabad orvosválasztási rendszer értékéről — már t. i. Poroszországban és Németországban — a nézetek nagyon eltérők. A pénztárak legnagyobb része financziális okokból nem fogadja el a szabad orvosválasztás rendszerét. Altalánosságban Poroszországban és a német birodalomban ugy áll a dolog, hogy a szabad orvosválasztási rendszer mellett az orvosok, különösen pedig a fiatal orvosok, nagyon élénk propagandát csinálnak, mig ellenben a pénztárak maguk és a kormányhatóságok j>énzügyi okokból, azért, mert a szabad orvosválasztás a betegsegélyző pénztárak financziális helyzetét tönkreteszi, ezt perhorreszkálják. (Igaz! ügy van! balfelöl.) A német vállalkozó szövetség, továbbá a német vas- és aczélgyárosok egyesülete, továbbá a Drezdában tartott kongreszszus és az 1900-ik évben kibocsátott kérdőivekre adott felelet mind a szabad orvosválasztás ellen szól. Különösen ki kell emelnem, hogy midőn a német birodalmi kormány 1900-ban egy nagy ankétet rendezett ezen kérdés tisztázására és kérdőiveket bocsátott ki: a pénztáraknak túlnyomó többsége protestált az ellen, hogy a törvényhozás és a kormány abba a kérdésbe, hogy a szabad orvosválasztás utján vagy pedig orvosi kényszer utján működjék-e, beleavatkozzék. A túlnyomó többség fentartotta ezt az autonóm jogot, a melybe való beavatkozás senkinek hasznára nem lehet. Különben utalhatok még arra is, hogy Németországban ez a kérdés irodalmilag is fel van dolgozva és a ki erről bővebb tájékozást akar szerezni, — sokkal bővebbet, mint a minőt én egy interpelláczióra adott válasz keretében adhatok — annak aján31*
