Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-463

18 UJ3. országos ülés 190í Julius íh-én, csütörtökön. oldalon.) Megalkottak egy törvényt, s mint Széchenyi mondta 1848-ban, Magyarországnak az volt a legnagyobb átka, hogy a törvényeket mindig a császár javára magyarázták és sohasem magyarázták a nemzet javára. (TJgy vnn! a szélsőbaloldalon.) Megalkottak egy törvényt; beszédem további fonalán magával Deák Ferenczczel fogom bebizonyítani, hogy milyen intenczióval alkották, meg e törvényt, ha még a természetjogot nem hozom is fel tanúbizonyságul, hanem magának a törvényhozónak akaratát, a mely akarattal a jövendőnek is joga van leszámolni. Ez a kritika adja meg ennek a politikának a birálatát, a midőn azt mondta: Igen, ti mindig az én javamra magyaráztátok ezt a törvényt; mintha azt mondta volna: Ne iparkodjatok betömni azokat a réseket, a melyeket Deák Ferencz hagyott a kiegyezési törvényen, hanem mindig visszafejlesztettétek, most akarjátok egyszerre a társadalmi és politikai életnek minden komplexumát megváltoztatni? Nos hát, én ebbe beleegyezésemet nem adom soha! Az azután más kérdés, vájjon joga van-e a magyar királynak ahhoz, hogy milliókkal szemben merev álláspontra helyezkedjék. De e tekintetben is nem lojalitásból beszélek, nem azért, hogy érzéseimet elpalástoljam, hanem fontos mérlegeléssel jutok arra a meggyőződésre, hogy itt nem a magyar nemzetnek, hanem a királynak volt igaza. Mert nem látott maga előtt egy tábort, hanem csak egy 48-as csapatot, mely bizonyos törvények végrehajtását követelte. De kérdem: akadt-e államférfiú még Magyarországon, a ki megmagyarázta volna a koronának azt, hogy a 48-as törvények végrehajtására irányuló törekvés nem forradalmat jelent, hanem jelenti azt, hogy a magyar állam önállósága teljes érvényre emeltessék, jelenti azt, a mit az 1867: t.-czikk is kifejez: hogy legyen paritás minden vonalon? A 48-as törvények alapján sem akarunk mi egyebet, mint azt. hogy paritás legyen ebben az országban, szemben Ausztriával, de oly paritás, a minő a teljes államiságnak megfelel. A paritást, mondom, akként értelmezem, hogy önálló, szabad, független, minden idegen befolyástól ment legyen. (TJgy van! a szélsöbáloldalon.) De ha kettéosztott nemzetet vezetnek a király elé, elbolonditják vele a királyt, mint a hogy kritikájából kitűnik, elbolonditják az országot. Hogy ez hová fog vezetni, ezt az én gyarló eszemmel kiszámítani nem vagyok képes, csak sejtem, hogy odavezet, a hová az ilyen politikai irányzatok, megalkuvások már vezettek, majdnem a bukás szélére, a megsemmisülésbe, a mikor minden embernek karddal kellett megvédelmezni nemzete szabadságát, egyéni boldogulását talán azért, mert talán a tisztelt kormány és a többség, — a múltban megtörtént elégszer — vagy eladták magukat, vagy pedig kapaszkodó politikát folytattak. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Lehetetlen, hogy a túloldal t. képviselői ne hoznák magukkal ide a házba azt a bizonyos keserű hangulatot, a melyet a társadalomban tapasztalnak. A baj okát nem kutatják, nem törődnek vele, talán idejük sincs arra, elégnek tartják képviselői kötelességük betöltését azzal, hogy a mindenkori kormányt támogatják. De felhívom minden gondolkozó ember bizonyságát arra, hogy csak a tót vándorol-e ki Magyarországból? íme, megmozdult a magyar Alföld is; de csak a nép vándorol-e ki ? Nem hallják az urak azt a keserű panaszt, a mit már a megromlott intelligenczia is hangoztat, hogy ebben az országban élni nem érdemes? Valahol meg kell találni ennek a betegségnek az okát, fészkét. Nos, hát a politikai hazugságokban van ennek a betegségnek a fészke és csirája. Mert nagyon sok ember van, különösen az intelligensek között, a ki szivével-lelkével — még az urak között is nagyon sok akad, — a nemzeti politika mellé állana, de egyéni érvényesülése megköveteli azt, hogy a mindenkori kormány politikáját támogassa; mert az a vallásuk ezeknek az úriembereknek : jogom van ahhoz, hogy éljek, miért helyezkedjem szembe e politikával, mely nekem kenyeret képes adni, ti pedig nem tudtok adni semmit. Hát ilyen hazugságon alapul a politikai társadalmi élet, hazudnak fenn, hazudnak lent, hazudnak mindenütt. Tessék egy becsületes törekvést megvalósítani a mai társadalomban, vagy a mai politikai életben! Sokszor hangoztatják azok, a kik szeretnének erre a politikai irányra hímet varrni, hogy íme 1867 óta mennyit haladtunk ! Hiszen haladtunk is, de nem a 67-es politika jogara alatt; nem azért, mert ez a politikai irányzat támogatta, hanem ennek a jxtlitikának daczára haladtunk és ha én a föld minden kincsével el lennék látva, de egyéni szabad mozgásomban korlátozva volnék, ebből az életből nem akarnék. Haladt a társadalom, mert az emberi haladást megkötni semmiféle osztrák politikának nem lehet, de államunk függetlensége, alkotmányunk szabadsága minden téren a legmesszebbmenőleg visszafejlődött. (Ugy van! a szélsőbaloldalion.) Nap-nap után fordulnak elő itt a házban törvényidézetek, a melyek közül csak a legpregnánsabbat hozom fel. Az 1867/68-iki törtörvényhozás nem ismerte még a közös hadsereget, a melyet ugy loptak be egy ujabb véderőtörvénybe, hogy legyen min továbbnyargalniok. íme, ez bizonyítja azt a lelkiismeretlenséget, a melylyel a mindenkori többség mindig eljárt! (Igaz! TJgy van! a szásöbalóldalon.) Nagyon veszélyesnek tartanám részemről — talán ellenzéki szemüveggel — a mit itt gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam a miniszterelnök urnak arra a kérdésére mondott, hogy megszavazta volna-e a czivillista-javaslatot a Széli-kormány alatt ? A képviselő ur ugyanis azt