Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-463

4-63. országos ülés 190k ji mondta, hogy daczára annak, hogy nem tartja jogosnak, hogy ilyen kérdéssel most a magyar nemzet elé állnak, de lehet, hogy megszavazta volna, mert ... a többit elengedem. Egy ilyen intakt egyéniség, mint gróf Apponyi Albert, bevallja, hogy az általános politikai irányzat szempontjából megszavaz egy olyan dolgot, a mely neki nem tetszik. A t. többség minden egyes kérdésnél ezt az eljárást követte: nem azt birálta, hogy mit érünk el valamivel, fejlesztjük-e államiságunkat vagy feladunk-e valamit, a nemzet hasznára vagy kárára lesz-e a szóbanforgó dolog, hanem, mert a kormány előállott vele, meg kellett szavaznia! (Igaz! Ugy van! a szélsobálólAalon.) Számtalan példát tudok rá, hogy pl. 1867 óta a törvényalkotások bizonyos nemével pár év múlva az egész közvélemény elégedetlen volt. csak egy volt jó: a mindenkori kormány. A bölcsek sokszor gyarló emberek, századok folytán tanaik megdőlhetnek; megtámadták a pápa csalhatatlanságát; ha boldogtalannak érzem magam, jogomban van a világ teremtését kifogásolni; csak egy jó van: az, a mit a mindenkori magyar miniszterelnök ur hirdet. Nem vizsgálják: jó-e, rossz-e, mi annak a következménye, hanem, mert a tömjént ő őrzi, a melylyel füstölni kell, azért a mindenkori mi. niszterelnök a legbölcsebb, a legtudósabb. íme, t. képviselőház, ez ennek a politikai irányzatnak a lelkiismeretlensége! (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem akarok, t. képviselőház, viszályt kelteni saját pártom tagjai között, sem a túloldallal személyeskedni nem akarok, de én, a ki egy-két kormányt, habár távolról is, megfigyeltem, az alkotmányjogból is elkészültem, mielőtt a képviselőházba bejöttem, nem igy képzeltem ezt a parlamentarizmust. Nap-nap után látjuk, hogy tökéletesen elegek volnának a bársonyszékek; két ellenzéki képviselői megválasztanak, azok beszéljenek, mert a többi sem nem numerái, sem nem ponderál; a szabadelvű pártnak egyéni meggyőződését pedig, bármilyen tiszteletre méltók volnának, — mert elismerem, vannak tiszteletreméltó meggyőződésű emberek odaát — elnyomja a klubélet, a pártfegyelem. Hisz tulajdonképen a politika megkövetelné az uraktól, hogy egyéni meggyőződésük szerint cselekedjenek és iparkodjanak az ország javát előmozdítani; de úgynevezett magasabb tekintetek, a pártfegyelem és a klubélet mely lehetetlenné teszi, hogy a mikor idejönnek, önálló véleményük legyen. Gabányi MikEős: Legfőbb a húsosfazék! Pap Zoltán: Azért mondtam, hogy tökéletesen elég volna, ha nem négyszáztizenhárom képviselő, hanem csak tiz képviselő volna; ugyanazt a munkát végeznék, ugyanolyan eredménynyel, mint most. Sokszor hallunk szemrehányást — magam is hallottam — a túloldalon lévő képviselő uraktól, hogy mire jó a kuruczkodás és hogy minden nagy államférfiunkat lejáratjuk. Már engedelmet kérek, az államférfiak teremtehilius 14-én, csütörtökön. 19 nek olyan viszonyokat, a melyek maguk járatják le őket. Mert a hatalmi fénynyel szemben olyanok, mint az éjjeli lepkék, a villanylámpának nekiszaladnak, agyonzúzzák magukat és ott pusztulnak el a fényességben. Tessék becsületes magyar politikát csinálni, akkor ez a nép, ez a nemzet nem fogja lejáratni a t. kormányférfiakat! Kubik Béla: Mi is támogatni fogjuk! Pap Zoltán : Ott a példa, báró Bánffy Dezső. A múltban egészen ellenszenves politikát folytatott és a sajtó, a közvélemény, a képviselőház ellenzéke ellene forduH. Most méltóztassék megnézni, ki van ellene ? 0 a magyar nemzet igazsága mellé állott — más kérdés, hogy sikerülni fog-e törekvése, hogy meg van-e győzó'dve arról ő maga is, hogy el fogja érni a czélját: de mindegy ! Most fordult a helyzet. Akkor önök tapsoltak és a közvélemény ellene volt, most a közvélemény, a sajtó mellette van és csak önök, a kiknek annyi szolgálatot tett egyénileg is, csak önök fordulnak ellene. (Zaj.) Ez mutatja, hogyan járják le magukat az államférfiak, pedig van módjuk arra, hogy visszakerüljenek a lejáratás útjáról a fényesség útjára. (Ugy van! bal felöl.) Mert, t. képviselőház, elemésztetésük a teóriában abban leli indokát és magyarázatát, hogy nem azzal a szándékkal ülnek a miniszteri székbe és kormánypadokra, hogy ők hazájukon hűségesen, a tőlük telhető eréiylyel és tudással segíteni fognak, hanem azzal a szándékkal jönnek, hogy a hatalmi polczon maradjanak. Nem az a kormányzási törekvésük, hogy hazájuk ügyét előmozdítsák, hanem hatalmi kérdés az egész kormánypolitika, (ügy van! balfelöl.) Ezt a miniszterelnök úrral bizonyítom be. A miniszterelnök ur megengedte múltkori beszédében: Szó sincs róla, az egész magyar nemzet óhajtja a magyar vezényszót, de hát ha az urak ezt most meg akarják valósítani, jól gondolják meg, mit tesznek! Vájjon nem keverednek-e olyan konfliktusba a koronával, a melynek következménye:' kiszámíthatatlanok lesznek ? T. képviselőház! Nagyon rossz helyre adresszálta a miniszterelnök ur ezt a figyelmeztetését. Nekünk ne méltóztassék ilyen tanításokat adni, mert mi ezt nagyon jól tudjuk, de tessék odaállni a korona elé és a mikor félti az ország és a dinasztia között való együttérzést, a mely meg kell hogy követeltessék, tessék ott leczkéket adni, hogy a nemzet óhajtása, kérése teljesítendő és igy fogja elkerülni a konfliktust, igy fogja elkerülni azt, hogy félreértések ne merüljenek fel korona és nemzet között. De a miniszterelnök urnak ehhez nincsen bátorsága azért, mert ha ily óhajtással lépne a korona elé, vége volna hatalmának. (Ugy van! balfelol.) De önzetlen férfiaknak kell következni még egyszer a magyar közéletben, a mikor a másik ugyanazzal az akarattal és tanácscsal megy a korona elé; s akkor szeretném azt látni, hogy mikor a nemzet óhajtását tolmácsolják a korona előtt, vájjon akkor a korona