Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.
Ülésnapok - 1901-471
47/. országos ülés 190-í Julius 23-án. szombaton, 229 senki feljegyezve nem lévén, a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Kérem azon képviselő urakat, a kik a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A ház a törvényjavaslatot általános ságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Rákosi Viktor jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét és 1—3. §§'-ait, melyek észvevétel nélkül elfogadtatnak), Elnök: E szerint a törvényjavaslat letárgyaltatok. Indítványozom, hogy ezen most letárgyalt törvényjavaslat harmadszori olvasása a legközelebbi, vagyis hétfőn tartandó ülés napirendjére tűzessék ki. Hozzájárul-e ehhez a ház ? (Igen!) A ház ehhez hozzájárulván, ezt a ház határozataként kimondom Következik magának a költségvetési tételnek tárgyalása: Az osztrák-magyar államvasút társaság által a magyar kormány rendelkezésére bocsátott öt millió forintnyi előleg évi törlesztési járadéka 500,000 K. Elfogadja a ház? (Igen!) A tétel megszavaztatott. Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Az aradtemesvári vasút elsőbbségi és részvényadósságának évi törlesztési járuléka 577,490 K. Elnök: Megszavaztatok. T. ház! Az egyes tárczákat terhelő kölcsönök az egyes tárczáknál fognak tárgyaltatni és megszavaztatni, s a törvénybe a rendes kiadások IX. fejezete és a rendes bevételek III, fejezete alatt lesznek beillesztve. Kérem ezt tudomásul venni. Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Előlegezések a vasúti kamat biztosítása alapján. Rendes kiadások X. fejezet. Kiadás. Rendes kiadások. Kiadások 638,773 K. Elnök: Megszavaztatik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Horvát-Szlavonországok beligazgatási szükséglete. Rendes kiadások. XI. fejezet. Kiadás. Rendes kiadások. Horvát Szlavonországok beligazgatási szükséglete 19174,049 K. Elnök: Kivan valaki hozzászólni? Rákosi Viktor jegyző: Komjáthy Béla! Komjáthy Béla: T. ház! Az utóbbi időkben a t. házban nagyon sok szó esett a magyarok ós a horvátok közt léíő viszonyról, és ez Hagyon helyes, mert sok égető kérdése van ennek az országnak, de legégetőbb valamennyi között ez a kérdés. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt a kérdést, a melyről annyit beszéltünk, meg kell oldanunk; a halogatás csak növelheti a bajt, a melyet nem tagadhatunk, a tétovázás a baj forrásait csak bővitheti, a félrendszabályok pedig a létező bajt csak állandósíthatják. (Ügy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Kovácsevics István képviselő ur nemrég egyik beszédében azt mondotta, hogy nem helyes dolog ezen viszonyról minduntalan említést tenni, mert az országon kívül állókban azt a véleményt kelthetné, hogy a magyar állam belső viszonyai nem tipen a legszilárdabbak. Éti ezt a nézetet nem osztom, mert véleményem szerint nekünk, a magyar országgyűlés képviselőházának nem az a feladatunk, hogy a létező bajokat eltitkoljuk, sőt ellenkezőleg az, hogy a baj okait kutassuk és egész erőnkkel odatörekedjünk, hogy azok orvosoltassanak. És higyje meg nekem mindenki, hogy az országon kivül állók, a kiknek véleményére a mi helyzetünkben olyan sokat kell adni, nem abból ismerik meg helyzetünket, ha valamit eltitkolunk, hanem ha van bátorságunk és van erőnk a létező bajoknak és azok forrásainak a mélyére tekinteni. (Ugy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem tehát, hogy kötelességet teljesítek, midőn a függetlenségi és 48-as párt megbízásából és nevében a horvát viszonyokra ezúttal nyilatkozni kívánok. (Halljuk! Halljuk!) El fogom mondani nézetemet minden takargatás nélkül, a mire különösen azért van szükség, mert ugyancsak Kovácsevics képviselő ur beszédében azt mondotta, hogy a magyarok és horvátok közti viszony elmérgesitéséhez az ellenzék legújabb magatartása is hozzájárult. Már pedig én, mint a magyar ellenzékek közt a legnagyobb ellenzéki párt tagja, annak megbízásából ezt a vádat egész tisztelettel magunkról elhárítom, mert ez a párt a magyar állam érdeke, az igazságosság és a méltányosság által vezettetve mindig odatörekedett, hogy a magyar állam elválaszthatatlan részét képező Horvátországnak szeretetét a magyar állam számára megszerezze. Sőt tovább megyek és rámutathatok arra mint tényre, hogy a magyar parlamentnek nincsen egyetlenegy pártja sem, a mely ne erre törekednékA politikai pártok törekvéseit leginkább az a felirat tükrözi vissza és állapítja meg, a melylyel az országgyűlés megnyitása alkalmával a Eelséghez el akarják juttatni óhajaikat. Engedje meg nekem a t. ház, hogy én a függetlenségi és 48-as pártnak a horvát kérdésben elfoglalt álláspontját ezen folyó országgyűlés elején beadott feliratából felolvassam (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Horvát Szlavonországgal kötendő pénzügyi egyezménynél minket most is az a testvéri szeretet fog vezetni, a melyről eddig is az anyaország nagy áldozatai árán tanúságot tett. Mi tiszteletben tartjuk HorvátSzlavonországok minden törvényes jogait; beikormányzatukat megszilárdítani akarjuk, annak biztonsága czéljából az anyagi áldozatokat újból is készek leszünk meghozni, de ezzel kapcsolatban a magyar állam befolyását és erejét hatályosabbá akarjuk tenni, hogy gátat vessen és vethessen minden olyan törekvéseknek és tényeknek, a melyek az együvétartozandóság érzetét és kötelességét, és a testvéri szeretet bensőségét meglazítani alkalmasaké Egész nyugodtan állithatom, t. ház, hogy sem a magyarok, sem a
