Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-470

216 IfiO. országos ülés 1904 gáczió, az ő kiküldött bizottsága, mit végzett, hogy a t. háznak módjában legyen akkor mindjárt a kiküldött bizottság munkáját ellenőrizni, ellenőrizni különösen azt, hogy a kiküldött bizottság jogkörén nem lépett-e túl. S most a harmadik indokra térek rá, a miért felszólaltam igazság szerint, s a legnagyobb veszedelemre akarok reá mutatni. {Halljuk ! Halljuk!) Ha nem volna ez az előrehaladott idő, ha nem volna ez a fáradt ház, (Halljuk! Halljulc!) akkor én elősoroltam volna azt az időt, a midőn az 1867: XII, t.-cz. alkotva lett, a midőn a 15-ös és 67-es bizottság működött. Rendkívül érdekes most utólag nekünk visszanézni a múltba, s vizsgálni, hogy az akkori nagy elmék hogyan gondolkodtak a jövendő tekintetében, hogyan bírálgattak, hogyan féltek egyrészről és hogyan erősítgették másrészről, hogy ez a kiküldött bizottság, illetőleg az 1867: XII. t.-cz. rendeltetésének meg fog felelni. Kétségtelen, hogy a ki ebben a tekintetben aggályokat vetett fel, a ki a jövendőbe^ a legélesebben látott, az Tisza Kálmán volt. Én nem fárasztom most a t. házat, (Halljulc! Halljulc!) csak tisztán három mondatot fogok beszédéből felolvasni. (Halljulc! Halljuk!) Az egyikben azt mondotta Tisza Kálmán (olvassa) : »T. bizottság! A külképviseletnél félek, hogy Magyarország önálló helyzete nem fog a világ előtt hűen bemutattatni.« A hadügynél azt mondetta (olvassa): >Megtörténhetik, hogy a magyar országgyűlés nem fogja az ujonczokat megszavazni, akkor a delegáczió örvényébe fogják taszítani a magyar függetlenséget.* A tavalyi esztendő megmutatta ennek az aggodalomnak alaposságát. A harmadik kijelentés igy szól (olvassa): »A delegáczió által megszavazott hadügyi költségvetést a magyar országgyűlés nem tágyalhatván, budgetjoga egészen nevetségessé fog válni; hát ha még ugy lenne, a mit nem hiszek, de bekövetkezhetik, hogy a hadügyi költségek oly sokra mennek, hogy szinte kimerítik az országgyűlésnek erejét és alig marad majd, a mi felett az országgyűlés határozzon.« Hozzátette még Tisza Kálmán, hogy nem képzeli, hogy ilyenformán legyen majd Magyarországon, de megtörténhetik. Ha most visszanézünk a múltba és a múltból ideröppenünk a jelenbe, akkor azt látjuk, hogy Tisza Kálmán igen élesen látott ebben a tekintetben, s hogy azok a veszedelmek, a melyektől ő Magyarországot a delegáczió utján féltette, bekövetkeztek és igazán szinte tragikumszámba megy, hogy Tisza Kálmán félelme épen a t. miniszterelnök urnái teljesedik be. T. képviselőház! Az, a mit a delegáczió a folyó évben tett, hogy megszavazott 360 milliót — eltekintve az összeg nagyságától, de a hogyan azt a hadügyminisztérium kérte — már nem , egyéb, mint rejtett létszámemelés, rejtett emelése Julius 22-én

7 pénteken. a véradónak. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És midőn az ellenzék részéről kérdést tesznek, hogy adjon tiszta képet a hadügyminiszter arról, — gondolom, épen Rakovszky t. képviselőtársam vetette fel a delegáczióban a kérdést — hogy mennyi lesz a véradó emelése, — mert hisz hogy több költség van, az természetesen magával fogja hozni a létszámfelemelést és a véradó emelését is — hogy legalább a delegáczió beláthasson a dolgokba, a mikor ily magas összegeket szavaz meg, a hadügyminiszter azt felelte, hogy ez a kérdés még nincs előkészítve, tehát nem válaszolhat. Tehát arra a kérdésre, hogy hogyan lesz a rejtett felemelés és a véradónak rejtett emelése, még nincsen készen a t. hadügyminiszter ur, erre választ nem adhat, arra azonban, hogy a nemzettől 360 millióra szüksége van és azt kizsarolja, arra már egészen tisztán lát és azt a delegáczió többsége meg is szavazta. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nemsokára itt lesz az a két törvényjavaslat, a melyet a t. miniszterelnök ur benyújtott és akkor módjában lesz ennek a háznak határozni a felett, hogy lehető-e, hogy a nemzetnek legfontosabb joga, az ujonczmegajánlási jog, úgyszólván egyetlen a hadsereg kérdésében ma már, kijátszassék, nevetségessé tótessék és oda dobassék a hadügyminiszter kezébe! (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Elvi álláspontom szempontjából, a melyet a függetlenségi párt az 1867: XII. törvényczikkel, szemben elfoglalt, kötelességemnek tartottam a párt nevében rámutatni azokra a visszaélésekre, a melyeket nemcsak a hadügyminiszter, de vele együtt a delegáczió is elkövetett. Felhívom a ház figyelmét és egyúttal bejelentem a t. miniszterelnök urnak, hogy ezen utat és módot a párt figyelem és bírálat nélkül nem fogja hagyni és ha azok a törvényjavaslatok itt lesznek a ház előtt, fogja tudni kötelességét, hogy bebizonyítsa a világ előtt, hogy az 1867: XII. törvényczikk ma már sem abban a részében, hogy mindkét országban alkotmányosság legyen, sem abban a részében, hogy teljes paritás álljon fenn, sem abban a részében, a mely a delegácziókra vonatkozott és melyre nézve Deák Ferencz azt a kijelentést tette, hogy soha egyebet, mint az évi költségvetést a delegáczió meg nem szavazhat, hivatásának meg nem felel, hatáskörét túllépte, tehát tarthatatlan. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : T. képviselőház! Az imént felszólalt képviselő ur beszédének egy pontjára nézve tartozom a képviselőháznak felvilágosítással. Ugyanis a közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság folyó évi február hó 25-ikén tartott ülésében Ugron Gábor indítványára elhatározta, hogy az országos bizottság iratai, okmányai a közös külügyminisztérium kezeléséből a képviselőház kezelésébe tétessenek át. Ehhez képest én megtettem az intézkedéseket, a háznak egy,