Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.
Ülésnapok - 1901-470
Í70. országos ülés 190 f i Julius 22-én, pénteken. 217 e czélra alkalmasnak vélt hivatalaokát felküldöttem Bécsbe, a ki ott a közös külügyminisztérium irattárából ezeket átvette és rendesen, két példányban kiállított jegyzék mellett ide meghozta. Ezek a képviselőház külön irattárában, a mely a delegáczionális ülések számára kijelölt termek mellett rendeztetett be, elhelyeztettek. (Helyeslés a jobboldalon.) Rátkay László: C3ak a jegyzőkönyvek?! Semmi egyéb ? Csak a nyomtatott jegyzőkönyvek ? Elnök: Kivan valaki szólni? Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom, A miniszterelnök ur kér szót. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! Én csak egy igen rövid felvilágosítással tartozom Eátkay László t. képviselőtársam azon vácijával szemben, hogy az országos bizottság határozatai a képviselőházzal nem közöltetnek. Én azt hiszem, t. képviselőtársam, nem helyesen értelmezte az 1867: XII. törvényczikket, mert ez a törvény 40. szakaszában azt mondja, hogy (olvassa): »A közös költségvetés megállapítása leend egyik legfontosabb tárgya e bizottságnak.« Azután a 41. §. azt mondja, hogy az ilyen módon megállapított költségvetés többé az egyes országok által tárgyalás alá nem vétethetik stb. (Olvassa): »De mivel ezen közös költségekre nézve is a magyar országgyűlés és a felelős minisztérium hatáskörébe tartozik az intézkedés, a magyar minisztérium a magyar országgyűléshez terjesztendő költségvetésébe is felveendi mindig azon összegeket, a melyek a közös költségvetésből Magyarországra esnek«, tehát a delegácziónak azon ügykörébe . . . Rátkay László: A 43. §-t tessék olvasni! Gr. Tisza István miniszterelnök: Rá fogok térni! Tehát a delegáczió azon ügykörére nézve, a mely a költségvetésre vonatkozik, semmi mást a törvény elő nem ir, mint hogy a delegáczió által megállapított közös költségvetésből a quóta szerint Magyarországra esö rész a magyar költségvetésbe felveendő. A 42. §. beszél a zárszámadásokról, a 43. pedig azt mondja — és itt kérem t. képviselőtársam egész figyelmét — (olvassa): » Hasonló eljárás — vagyis a hogyan a delegácziók tárgyalnak, s esetleg szavaznak — követendő minden egyéb tárgyakban is, melyek, mint közös ügyek, az érintett bizottságok köréhez tartoznak.« Csak ezen egyéb tárgyakra vonatkozó határozatokra nézve mondatik ki, hogy (olvassa); »katároztatik, ha ő Felsége által megerősíttetnek, kötelező erővel birandanak, az ilyen fejedelmi jóváhagyással megerősített határozatokat azonban ő Felsége mindegyik országgyűlésnek az illető felelős minisztériumok által tudtára adja«. Az 1867 : XII. t.-cz. megalkotásakor, miután egy, az életben még ki nem próbált intézményről volt szó, meglehetős ingadozást láttunk az elmékben — ezt nagyon érdekes figyelemmel kisérni — arra nézve, hogy mire fog kiterjedni tulajdonképen a delegáczió hatásköre, mire nem. I KBPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXVII. KÖTET. Látszik abból is, a mit most felolvastam. A 40. §. szerint a közös költségvetés a delegáczió egyik legfontosabb tárgya, a 42. §. szerint a zárszámadás tartozik oda, a 43. §. szerint egyéb tárgyak tartoznak oda. Már most az élet a delegáczió intézményét ugy alakította ki, és nagyon helyesen, hogy ezek az »egyéb tárgyak« egyáltalán nem léteznek, hogy a delegáczió mással, mint a költségvetéssel és zárszámadással nem foglalkozik. Miután tehát egyéb tárgyakban határozatokat nem is hoz, a 43. §-nak az a dispozicziója, a mely egyéb tárgyakban hozandó határozatokra nézve rendelkezik, ipso facto tárgytalanná válik, Én azt hiszem, ha t. képviselőtársam kellő pedanteriával és alapossággal bonczolja ezt a szöveget, meglátja, hogy a 40. §. értelmében a költségvetésre vonatkozólag semmi más kötelezettség nem áll fenn, mint hogy beállittassék az illető tétel a magyar költségvetésbe, a melyet a kormány előterjeszt és a határozatok közlését csak ezen egyéb tárgyakra vonatkozólag mondotta ki a törvény, a melyekre a delegáczió működése annak megalkotásától fogva mostanáig egyáltalában ki nem terjedt. Yégül csak egy szót a katonai költségekre nézve, a melyekre nézve t. képviselőtársam nyilatkozata, engedjen meg a kifejezésért, meglehetős tájékozatlanságot árul el. Hogy áll t. i. a dolog? Az ez évben megszavazott 1905. évi költségvetés teljesen az 1904. évi költségvetés keretében mozog. A költségvetésen kivül szavaztatott meg rendkívüli hitel olyan beszerzések számára, a melyek a létszám emelését, tehát a véradónak fokozását nem involválják; a véradó fokozásának kérdése tehát az 1905. évi delegáczionális határozatok kapcsán napirendre egyáltalán nem került és nem kellett, hogy kerüljön. Igenis, megkérdeztetett a hadügyminiszter, hogy mi a nézete e tekintetben; minő létszámemelést tart ő szükségesnek ? — a mire ő, azt hiszem, igen korrektül, ugy nyilatkozott: hogy egyfelől a kérdés ma még nincsen kellőleg megérlelve, másfelől azonban a létszám kérdése az ujonczjutalékkal és az ujonczlétszámmal függvén össze, nem a delegáczió, hanem az országgyűlés elé tartozik. Éí azt hiszem, akkor tehettek volna a képviselő urak jogos szemrehányást a hadügyminiszternek, ha ezen kérdés tárgyalásába a delegáczióban belement volna. Igenis, a véderőtörvénynyel foglalkozni kell, és a kormány foglalkozik is vele: annak megvitatása és elfogadása vagy elvetése a képviselőházban lesz majd helyén, és annak idején mindenesetre elő fogjuk adni mindazon érveket, a melyek a kormány álláspontjának mellőzhetetlen szükségességét indokolják. (Helyeslés jobbfelől.) Tartsuk fenn ezen kérdést magunknak, és igyekezzünk ezt akkor azután mentől alaposabban megvitatni és tisztába hozni. Ezeket kívántam elmondani. (Helyeslés a jobboldalon.) 28
