Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-470

206 4-7Ö. országos ülés Í90h Julius 22-én, pénteken. király, a ki nincs megkoronázva, nemességet nem adhat, benefieziumokat nem oszthat, törvényt nem szentesíthet, privilégiumokat nem adhat és még több más következései is vannak; vagyis bir egy királyi hatalmat, a mely a királyi hatalomtól eltér és különbözik . . . Nagy Ferencz: Az is király! Ugron Gábor: . . . mert némely alkotmányos jogokat, melyeket különben neki gyakorolni jogában áll és tetszésétől függ, hogy azt a törvény által megszabott módon gyakorolja, semmiféle módon nem gyakorolhatja és nem gyakorolhatná. Nagy Ferencz: A többit igen! Ugron Gábor: A törvény világos határidőt szab, hogy mennyi idő alatt tartozik az a király magát megkoronáztatni. Igaz, hogy a törvény sehol sem mondja azt, hogy hűséggel nem tartozik a nemzet, ha a király nincs is megkoronázva. Nagyon természetes, hogy egy törvény ilyenről világosan nem intézkedett és nem rendelkezett, mert magának a korona tulajdonosának is bele kellett volna abba egyeznie. De másfelől az is világos és ismert dolog, hogy ahányszor megtörtént az, hogy a trón örököse nem koronáztatta meg magát és mégis a királyi hatalomnak azon rendelkezéseit vette igénybe, a melyeket a magyar törvény neki meg nem engedett, mert nincs megkoronázva, azok a cselekedetek, lettek légyen azok beneficziumok, vagy adományozások, vagy törvényeknek szentesitése, azok Magyarországon^joghatálylyal nem birtak és érvénytelenek voltak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A királyság megalkotása nagy, magas czélt követ az állami élet és a nemzeti lét fentartása okából- Lehetséges,-e és tűrhető volna-e a nemzettől huzamosan és sokáig, hogy a királyi jog gyakorlója ugy akarja a királyi hatalmat annak teljességével igényhevenni, a mint neki azt a törvény meg nem engedi és lehetséges-e az, hogy a törvény ellen az első lázadó maga a király legyen, midőn hat hónap alatt magát meg nem koronáztatja? Ilyent feltételezni a bölcs és okos törvényhozásnak nem szabad. Fel kell tételeznie azt, hogy miként a nemzet ama nagy állami és nemzeti czél érdekében magát alárendeli a törvényeknek, maga az uralkodó is azon törvényeknek tekintélyét akként szerezze meg és akként tartsa fenn, hogy ő az első, a ki azoknak engedelmeskedik, azokat másokkal szemben megtartja és megtartatja. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az a kérdés következik, hogy tartoznak-e annak a királynak hűséggel a polgárok, igen vagy nem? (Halljulc! Halljuk!) E tekintetben a mi törvényeink nem intézkednek, mert ilyen állapotot a magyar törvények fel nem tételeznek. Valahányszor az bekövetkezett, az utánna következő törvényhozás a legszigorúbb megrovással és elitéléssel illette, igy pl. akkor, a midőn II. József meghalt és illeti még az 1867-es törvényekben is, midőn az 1867-iki törvényt ugyanazon uralkodó szentesíti, a mely uralkodó magát huzamos időn keresztül nem koronáztatta meg. Tehát a törvény a felett, hogy valaki hűséggel tartozik-e a meg nem koronázott királynak, nem határoz. Világos intézkedése a törvénynek nincsen, mert abban az esetben, ha a király maga nem tartja meg a törvényt, akkor a törvényességi állapot már fenn nem tartható és ebben az esetben maga a király provokálná azt, hogy az történjék, a mi az erőknek viszonyában fekszik és az erőknek hatalma által dönthető el, mert ő hagyja el a törvényeknek azon alapját, a mely neki a koronát, a polgárok számára pedig a békét és nyugalmat biztosítja. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szdsöbaloldalon.) Én nem szeretem, hogy ez a kérdés minálunk vita tárgyává tétetik, de nem szeretem, ha vita tárgyává tétetett, hogy oly magyarázat adassék a törvénynek, hogy az elkövetkezendő királyoknak csak az a kötelességük és csak azt az esküt tartoznak megtartani, a melyet ők tettek le, mert ha azok a királyok tartanak az örökösödés jogára és atyáik elhatározása és atyáik kötésénél fogva egy nemzetnek hűségét és védelmét akarják igénybe venni, akkor kell, hogy tiszteljék atyáiknak kötését és szerződését is, mert az az uralkodó, a ki nem tudja tisztelni azt a szerződést és kötést, a melyet atyái egy nemzettel megkötöttek és melyet az a nemzet hűségesen megtartott, az nem érdemli meg, hogy egy nagy nemzet királya legyen. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldahn.) A modern állami és nemzeti életben a jogtalanságoknak egy oly folytonosságát, a mely a nemzeti életet a rendes állami élet keretéből kizökkentheti, a nemzeti életben a törvényességnek és jogosságnak erős és feltetlenül életszükségletet képező folyamatát megakadályozhatja, nem tartom olyan állapotnak, a melyet az állam tekintélyével kelljen fentartani. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Einök : Rakovszky István képviselő ur félreértett szavai valódi értelmének helyreállítása czimén kért szót. Rakovszky István : T. képviselőház ! Mezőssy Béla t. képviselőtársam én nekem olyan inténcziókat inszinuált, a milyeneket inszinuálni joga nem lehetett, ha beszédemet figyelemmel kisérte. Két tétel állott előttem. Az egyik Rátkay László t. képviselőtársamnak azon indítványa, hogy vétessék fel a ház tisztviselőinek hivatalos esküjébe, hogy hűséggel tartoznak a »koronás király« iránt. Ezzel szemben én hivatkozva az 1792 : III. t.-cz.-re, kijelentettem, hogy ez oly félreértésre adhatna okot, a mely az ő intencziójától távol állt, mintha a meg nem koronázott királylyal szemben hűséggel az a tisztviselő nem tartoznék. Tovább mentem. Azt állítottam, hogy a király köteles megkoronáztatni magát, de törvény ad neki hat hónapi spácziumot, a mely idő alatt az alattvalói hűség folyton-