Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-470

2Ü4 470. országos ülés 1904 Julius 22-én, pénteken. Ez volt az egyik ok, a miért felszólaltam, A másik ok egy csekélyebb jelentőségű dolog, a mely azonban ennek a háznak egy munkás karát érinti és tudom^ hogy ennek a háznak munkás karában nagy reczenzust keltett. A szabályzat 5-ik §-a megállapítja azt, hogy a képviselőház hivatalnokait a képviselőház elnöke nevezi ki. Ennek a háznak a hivatalnoki karához tartoznak az irógépkezeló'k is, a kiknek igazán fontos hivatása nagy intelligencziát követel meg; őket nem a ház elnöke nevezi ki a szabályzat szerint, hanem ők alá volnának rendelve a gyorsiroda főnökének és ki volnának téve a gyorsiroda főnöke önkényének, mert ő fogadja fel és bocsátja el őket a nélkül, hogy meg volna bármiféle normativum határozva, hogy mit kellene szem előtt tartani, milyen feltételeket kell tekintetbe venni, hogy őket felfogadhassa vagy elbocsáthassa. Ennek a háznak ilyen fontos munkás karát ilyen önkénynek kitennünk nem szabad. ÉQ tehát azt indítványozom, hogy az irógépkezelőnők vétessenek ki a 6-ik szakaszból, a gyorsiroda főnökének hatásköre alól, és helyeztessenek az 5-ik §-ba és mondassák ki az, hogy a képviselőház hivatalnokait, valamint az irógépkezelőket is a képviselőház elnöke nevezi ki, az bocsátja el, annak hatásköre alá tartoznak. Elnök: Ki következik szólásra ? Sturman György jegyző: Mezőssy Bála! Mezőssy Béla: T. képviselőház! Nem,kivántam Télihez a kérdéshez hozzászólani, de _ Rakovszky István t. képviselőtársam a magyar közjog szempontjából olyan veszélyes tanokat hirdetett, a melyeket én a magam részéről egy perczig sem hagyhatok megczáfolatlanul. (Halljuk.' Halljuk!) Rátkay László t. képviselőtársam egy indítványt adott be, a melynek czélja az, hogy abban az esküben, a melyet a ház tisztviselői le fognak tenni, a »király« szó helyébe, »a koronás király* szavak tétessenek. Ezzel szemben Rakovszky István t. képviselőtársam azt a közjogi tantételt hirdette, hogy abban a pillanatban, mihelyt a magyar korona bármely okból is megüresedik, a trón utóda az állam polgáraitól az alattvalói hűséget feltétlenül és minden körülmények között megkövetelheti. Bocsánatot kérek, de ez olyan tantétel, a melyet Magyarország egyetlenegy közjogásza sem fogad el, mert ezen tantétel alapján igen t. képviselőtársamnak, ha II. József császár korában élt volna, a ki magát meg nem koronáztatta, ezen meg nem koronázott, u. n. »kalapos király«-nak minden rendelete, ediktuma előtt meg kellett volna hajolnia. Molnár János: Nem ezt mondta Rakovszky, hanem azt, hogy hat hónapon belül ugy is köteles minden király magát megkoronáztatni! (Mozgás a jobboldalon. Egy hang jobb felöl: Hiszen Molnár itt sem volt!) Mezőssy Béla: Molnár János Rakovszky István t. képviselőtársam védőügyvédjévé szegődik, holott ő erre rá nem szorul és a védőügyvédi tisztet már azért is nehezen teljesíthetné, mert t. képviselőtársam Rakovszky István képviselő ur felszólalását nem is hallotta. Molnár János: Ott ültem akkor! (Mozgás és zaj a szélsobalóläalon. Elnök csenget.) Mezőssy Béla: Ezek igen kényes és minucziózus közjogi tételek és részemről végtelenül fogok örvendeni azon, ha Rakovszky István t. képviselőtársam is oda fog konkludálni, a hová én kivánok konkludálni, (Halljuk! a szélsobalóläalon.) T.ház! A magyar szent korona jelentősége egészen más, mint t. képviselőtársam kifejtette. Az nem pottyant egyszerűen az osztrák császári ház ölébe; a magyar szent koronának szerződéses jellege van; az egy kétoldalú kötés a nemzet és a király között, (Elénk helyeslés a szélsobalóläalon.) és én, mint magyar állampolgár, csak annak az uralkodónak fogok engedelmeskedni, a ki alkotmányos uralkodó; a ki az esküt letette. (Elénk helyeslés a szélsobalóläalon.) Jöhetnek idők, — nem kívánom, hogy ily szomorú idők bekövetkezzenek, de jöhetnek, — a midőn a múlt emlékei újból meg fognak újulni és akkor végzetesen veszélyes tantétel lenne az, hogy ha a magyar képviselőház bármely tagja azt a nézetet vallaná, hogy a magyar államnak bármely polgára is alattvalói hűséggel tartozik azzal a királylyal szemben, a ki főkötelességét nem teljesítette, t. i. az esküt le nem tette. Csak ennyit kívántam megjegyezni, és ezen indokból kifolyólag csatlakozom Rátkay László t. képviselőtársam indítványához. (Elénk helyeslés a szélsobalóläalon.) Nagy Ferencz: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nem óhajtottam volna ehhez a kérdéshez hozzászólani, de meghallgatván Mezőssy Béla t. képviselő ur felszólalását, bizonyos aggodalom fog el engem a tekintetben, hogy itt a mi közjogi felfogásainkkal és azzal az állandó tanítással, a mely e tekintetben történt, ellentétben áll. (Halljuk! jobb felöl) Mi határozottan ismerjük közjogunkban a koronázott király és a nem koronázott 'király fogalmát. (Helyeslés a jobboldalon.) Mezőssy Béla: Sajnos, hogy igy van! Nagy Ferencz: Sajnos, igenis, de hiszen ez abból folyt, hogy végtére is a koronázás, a dolgok természetes rendje következtében is bizonyos haladékot szenvedhet, (Igaz! Ugy van! jobbfelol.) és igy fejlődött ki a mi közjogunkban az a felfogás, hogy egyenesen külön fogalmat képez a királyi hatalom tekintetében, az a körülmény, hogy meg van-e koronázva vagy nincsen megkoronázva a király. (Mozgás és zaj a szélsobalóläalon. Halljuk! Halljunk! jobbfelöl.) Mi határozottan tudjuk azt és az határozottan ki van mondva, a mit Rakovszky képviselőtársam is kiemelt, hogy bizonyos jogok a