Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.
Ülésnapok - 1901-470
200 i70. országos ülés 1904- Julius 22-én, pénteken, a ház? (Igen!) Ha igen, ezt a ház határozatául kijelentem. Következik a napirend során ... (Felkiáltások : Szünet') A szünetet a tanácskozás későbbi stádiumában kívánóin csak elrendelni, mert a szavazás sok időt vett igénybe. Napirend szerint következik az 1904-dik évi állami költségvetés tárgyalása (írom. 555) és pedig az 1. füzetben foglalt tételek. Gr. Esterházy Káimán jegyző (olvassa): Királyi udvartartás. (írom. 223, 334) Rendes kiadások : I. fejezet. Kiadás: Rendes kiadások. A királyi udvartartás költségei 11,300.000 korona. Elnök: Kivan valaki szólni? Ugron Gábor: T. ház! A mint értesülök, a feleméit tétel, miként ebben az imént letárgyalt törvényjavaslatban foglaltatik, állíttatik be a költségvetésbe, holott ezen törvényjavaslat még szentesítve nincs. (Igaz! TJgyvan! a haloldalon.) A mig ezen törvényjavaslat szentesítve nincs, addig azon felemelt tétel a költségvetésbe be nem állitható. A főrendiházban le kell, hogy tárgyaltassék és ő Felsége által szentesittessék. Kérem addig ezen tételnek függőben hagyását és csak midőn a szentesitett törvény vissza fog érkezni a házhoz, akkor kérem azt újból tárgyalás alá venni. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház! Törvényben utoljára 1889-ben állapíttattak meg az udvartartás költségei és ezen törvénynek hatálya 1899-ben lejárt. Ennek folytán ma nincs érvényben álló törvény, a mely más összegben állapítaná meg az udvartartás költségeit és egészen eltekintve attól, a mit már az általános vita során megjegyeztem, semmi nehézségbe nem ütközik, hogy most megszavazza ezt a ház és annak idején, ha a főrendiház el nem fogadná ezen javaslatot, akkor ezen tétel módosittassék. Ma a törvényjavaslatnak végleges elfogadása és jogerőre emelkedése nem szükséges ahhoz, hogy egy korlátozást megszüntessen a ház, tehát még abból a feltevésből kiindulva is, hogy a törvény ma még nem jogerős, a háznak szabadságában áll a tételt ma bárminő összegben megszavazni. Én tehát kérem ennek a tételnek beállítását. (Helyeslés jobbfelöl.) Rakovszky István: T. ház! Én is csatlakozom azon nézethez, a melyet itt Ugron Gábor t. képviselőtársam fejtett ki. Ezt a tételt a budget-törvényben megszavazni nem lehet azért, mert ha ezen budget-tétel meg lesz szavazva és esetleg a főrendiházban is keresztülmegy és ott is meg lett szavazva, annak mint budget-tételnek törvényes alapja nincsen, mert bár nem tételezem fel, de jogilag az az eshetőség mégis beállhat, hogy például az ezen udvartartás költségeinek fedezésére ma itt második olvasásban megszavazott törvényjavaslatot holnap a harmadik olvasásban nem szavazzuk meg, és ép ugy megtörténhetik, hogy az a főrendiházban keresztül nem megy és akkor a budget-törvénybe egy összeg van felvéve, a melynek törvényes alapja nincsen. Én elismerem azt, hogy az 1899-ben hozott törvény, a mely a czivillistáról gondoskodik, érvényessége tekintetében lejárt, de a miniszterelnök ur emlékezzék arra, hogy van egy indemnitási törvényünk, az indemnitás pedig azt jelenti, hogy mindazon költségek, melyek a múlt budgetben fel voltak véve, mindaddig, m ig e S7 ujabb határozat nem hozatik, folyósittathatnak. Ezen oknál fogva nem áll a t. miniszterelnök urnak azon okoskodása, mintha itt egy vacuum állana fenn, és nem áll az az okoskodása sem, hogy mi megszavazhatnánk ezt a tételt, mielőtt annak törvényes alapja, a harmadik olvasásban való megszavazás meg nem történik és mindazon törvényes fórumokon át nem ment, a melyek elő vannak írva, tudniillik a harmadszori olvasás, a főrendiház által való elfogadás és ő Felsége által való szentesítés. Ezen okoknál fogva ón csatlakozom Ugron Grábor t. képviselőtársamnak nézetéhez, és kérem, méltóztassanak ezt függőben tartani addig, mig mi a budget végéig jutunk, mert eddig mindenesetre ezen törvény előreláthatólag szentesítve lesz és keresztülmegy az illető fórumokon. Elnök: A miniszterelnök ur kíván szólni. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! Az én t. képviselőtársam, itt azt hiszem, bocsánat a kifejezésért, de némi fogalomzavarba esett, midőn az indemnitás fogalmával kötötte össze ezt a dolgot, mert az indemnitás csak egy ideiglenes expediens addig, a mig a költségvetési törvény létrejön és az indemnitás felhatalmazást ad a kormánynak és egyúttal megköti a kormány kezét a bevételek és kiadások utalványozása tekintetében addig, a mig a költségvetés létrejön, de semmi körülmények között nem kötheti meg a képviselőház kezét abban, hogy a költségvetés egyes tételeit azután a költségvetés tárgyalásánál hogyan állapítsa meg. A törvényhozást ebben a tekintetben csak egy, az illető költségre vonatkozó joghatályban álló törvény köthetné meg. Ilyen törvény állott fenn a czivillistára vonatkozólag 1899. év végéig, s addig természetesen nem lett volna más összeg beállítható, mint a mely a törvényben megvolt állapítva. Ennek a törvénynek a hatálya azonban 1900 végén lejárt, tehát 1901-ben, 1902ben meg 1903-ban minden törvényes korlátozás nélkül, tetszése szerint állapíthatta meg a képviselőház a czivillista költségeit. Most ugyanez az eset áll fenn, tehát valóban semmi aggályt és semmi nehézséget nem látok, hogy a czivillista költségei a felemelt összegben már itt a költségvetésbe beillesztessenek és kérem a t. házat, hogy a tételt elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kivan még valaki a tételhez szólni ? Ráikay László: T. képviselőház! Abban a tekintetben, a mit a miniszterelnök ur mondott, hogy a képviselőház szuverenitásából folyik önként, hogy egy magasabb tételt is illeszthet be
