Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-470

470. országos ülés iyúb Julius 22-én, pénteken. 197 egész nemzeté és ha mi őszintén beszélünk, jobb szolgálatot teszünk a dinasztiának is, mint önök, a mikor a valódi helyzetet fel nem tárják. Hiszen csak nem oly régen volt, a mikor ő Felsége állítólag panaszképen emiitette, hogy 37 év óta nem mondta meg neki senki, hogy mit kivan a magyar nemzet. Hát mi megmondjuk, hogy mit érzünk és mit gondolunk és ezzel nagyobb szolgálatot teszünk a dinasztiának, mint az olyan beszédek, a milyent tegnap az előadó ur mondott. Azt mondja az előadó ur, hogy a királyi udvartartás a művészetek és a tudományok dolgában milyen nagy áldozatokat hoz. Hát hoz, az igaz, csakhogy nem a magyar tudománynak és magyar művészeteknek, hanem az osztráknak, hozza pedig a mi pénzünkön; itt is ellenségeink hiznak a mi pénzünkből és itt is a mi ellenségeink erősíttetnek a mi rovásunkra. {Zaj. Elnök csenget.) A midőn mi évente olyan óriási áldozatokat hoztunk, abban a reményben hoztuk meg azokat, hogy végre-valahára észretérnek Bécsben és belátják annak az álláspontnak oktalan voltát, hogy az egyforma összeg ellenében ne legyen egyforma a viszonzás is, hanem azt, a mit a szegény magyar nemzettől, annak véres verejtékkel szerzett vagyonából elvesznek, szintén a császári udvar fényének emelésére fordítják, a mi annál veszedelmesebb, mert hisz ezt az összeget épen azért adtuk, mert a mi önállóságunk, a mi alkotmányos életünk még zsenge és ifjú volt, mindent el kellett tehát követnünk, hogy minél fényesebben, minél erőteljesebben mutassuk be államiságunkat, hogy a külföld is megismerje, hogy itt független, önálló, életre törekvő, élni akaró nemzet él. Az előadó ur roppant szerény; megelégszik azzal, hogy a bécsi udvar kegyesen megengedni méltóztatik, hogy udvari kifejezéssel éljek, hogy a magyar tudomány számára azok a műkincsek felhasználtassanak, a melyek Bécsben fel vannak halmozva. Tudja azt a t.. előadó ur, hogy azoknak a műkincseknek legnagyobb része a mi tulajdonunk, hogy azoknak legnagyobb része ebből az országból van elrabolva és jogtalanul visszatartva? (Ugy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) A magyar nemzetnek kétségtelen joga volna ahhoz, hogy ezeket visszahozza és az előadó ur, a helyett, hogy ezt hirdetné, a helyett, hogy ezt követelné, megelégszik azzal, hogy a tudomány érdekében felhasználhatják azokat és megengedik kegyesen azt, hogy azt a tudomány férfiai meg is nézhessék. Ha Budapest székesfővárosa a királynak, akkor mindazokat a műkincseket, a melyeknek magyar eredetük van, a melyek innen származtak, adják vissza ennek a székesfővárosnak, hogy igazán méltó legyen erre a székesfővárosi elnevezésre. Midőn látjuk naponta azon jelenségeket, hogy mennyire igyekeznek elhomályosítani a magyar királynak önálló közjogi méltóságát, a magyar királynak szuverenitását, mennyire igyekeznek mindenkor beölrasz" tani az osztrák császárságba és mindenütt én mindenkor az osztrák császárt mutogatni és sohasem a magyar királyt, akkor nekünk aggódó gondossággal kell vigyáznunk, hogy mindenütt és minden téren, a hol csak lehet, a magyar királyságot juttassuk kifejezésre. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldahn. Egy hang: Még Gödöllőn is!) Én a czimben nem látom ezt kifejezve, azért voltam bátor erre vonatkozólag indítványt tenni, és kérem a t. házat, hogy ezt azon formában elfogadni kegyeskedjék. Még csak azt jegyzem meg, hogy meg lehetett volna elégedni azzal, hogy azt indítványoztam volna, hogy: »ő Felsége magyar királyi udvartartásának költségei«. Én ezzel nem értem be, hanem odatettem azt is, hogy : »ő Felsége I. Ferencz József magyar király udvartartásának költségeiről«. így kívánom a czimet megváltoztatni; tettem ezt azért, mert az én meggyőződésem az, hogy az udvartartás költségei ő Felsége személyéhez kötött járandóság és kizárólag ós csakis I. Ferencz József számára van megszavazva, és annyira az ő személyéhez van kötve, hogy — a mit Isten egyhamar ne adjon — ha ő Felsége bármikor elmúlnék, akkor azon perczben megszűnik a nemzetnek a kötelezettsége az udvartartás tekintetében és ha egy uj király jön, az uj király köteles idejönni azzal a kéréssel, hogy neki a költségeket újra szavazza, meg az országgyűlés. Ezért őrködöm ébren az ország jogai felett és indítványozom azt, hogy ilyen szöveggel fogadtassék el a törvényjavaslat czime: »I, Ferencz József magyar király udvartartása költségeiről«. Kérem indítványom elfogadását. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Ki következik a szólásra ? Sturman György jegyző: Veres József! Veres József: T. képviselőház! Azok, a kik a képviselőház termének ezen oldalán ülünk, a függetlenségi és 48-as pártnak tagjai kötelességünknek tartjuk minden alkalommal vigyázni arra, a mi programmunk alappontja, a mi legszebb történeti emléke a magyar nemzetnek és a mi nyíltan ezen az oldalon, titkon azon az oldalon minden magyar embernek főóhajtása és a mit az 1790-iki törvény is világos szavakkal kifejez, hogy Magyarország önálló, független ország, s természetesen fejedelme is önálló és független az osztrák császártól, ki személyében egy, de a kinek hivatalában két minőségében kell szerepelnie. Két minőségében, mint osztrák császárnak odaát, — de mint császár itten egy szót ki nem ejthet az ajkán, — (Igaz! TJgy van ! balfelöl.) magyar király minőségében Magyarországon és mint ilyen viszont nem intézkedhetik a monarchia másik felében. Nekem az a meggyőződésem, hogy mindaddig, mig a magyar törvényhozásnak az uralkodóházzal, főképen az uralkodóval, a király ő Felségével egyetértve nem sikerül ezt a czélt elérni, addig összhang a nemzet és a király működésében nem