Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-470

196 470. országos ülés 19öí Julius 22-én, pénteken. sasos meghívóval hívja meg erre vendégeit. Hát a magyar k irálynak nincs magyar czimere, vagy talán szégyenli a magyar czimert ? (Felkiáltások a szeísöbaloldalon: Ugy látszik!) Szent István koronája, a magyar czimer nem sokkal különb czimer-e, mint az osztrák kétfejű sas? Kecskeméthy Ferencz: Ugy látszik, szégyenlik ! Polczner Jenő: A magyart akarják boszantani! (Zaj a szeísöbaloldalon.) Nessi Pál: A mikor nap-nap után látjuk, hogy mennyire igyekeznek visszaélni, mennyire igyekeznek elhomályosítani a mi állami önállóságunkat, mennyire igyekeznek a magyar király magas állását és méltóságát és azt a nimbust, a mely őt körülveszi, az osztrák császárság alá rendelni, az osztrák császárság részére lefoglalni, annál éberebben kell nekünk őrködnünk a felett, hogy mindenütt és mindenkor a magyar állami önállóság, a magyar királynak külön szuverenitása kifejezésre jusson. (Elénk helyeslés a balek a szeísöbaloldalon.) S e felett őrködve, okvetlenül szemünkbe kell ötlenie a mai javaslat czimének, s nem engedhetjük, hogy minden felszólalás nélkül maradjon az, hogy ez a czim a császárság fogalmát beviszi a magyar királyi udvartartásba, s a magyar udvartartás költségeit az osztrák császárnak kívánja megajánlani, Kell, hogy ez ellen mi óvást emeljünk és kijelentsük, hogy minden krajezárt, a mely az udvartartásra lesz forditva^csakis a magyar királyi udvartartásnak szavazhatja meg a képviselőház. (Helyeslés a balés a szeísöbaloldalon.) Polczner Jenő: A magyar királynak, másnak nem! Nessi Pál: T. képviselőház! Talán jobb volna, előnyösebb volna, hogyha az előadó ur tegnapi gyászos beszédével épenséggel nem foglalkoznám. De én azt hiszem, hogy az a beszéd annyira megrezegtette lelkünk húrjait, hogy nem lehet azt visszhang nélkül hagyni, hogy nem lehet, hogy bárki, a ki e padokról felszólal, a leghatározottabban vissza ne utasítsa azon tendencziát, a mely tegnap megnyilvánult, midőn a magyar képviselőháznak, illetve annak többségének választott férfia, az ő előadója minden tehetségét, minden törekvését odairányitotta, hogy a magyar nemzetnek jogait elhomályosítsa. (Ugy van! TJgy van! a bal- és a szeísöbaloldalon.) Kecskeméthy Ferencz: Királyi kamarás! Polczner Jenő: Majd viszi még többre is! (Folytonos zaj a bal- és a szeísöbaloldalon) Elnök (csenget): Csendet kérek! Nessi Pál: A t. előadó ur feladatául tűzte ki magának azt, hogy beigazolja, hogy a magyar törvény alapján a magyar nemzetnek nincs joga először ahhoz, hogy megkívánja az uralkodótól, hogy legalább az évnek egy nagy részét vagy felét itt töltse az országban; törekvéséül tűzte ki tuvábbá azt, hogy bebizonyítsa, hogy a magyar törvényben expressis verbis nincsen olyan rendelkezés, és a magyar törvényből nem is következik az, hogy önálló magyar királyi udvartartáshoz nekünk jogunk volna. Én nem fogom azt a nagy vitát újra feleleveníteni, csak rámutatok az 1867 : XII. törvényezikk 7. szakaszára, a mely világosan megmondja, hogy a magyar királyi udvartartás költségét mi a magyar király magas fejedelmi tekintélyének, s magas méltóságának szempontjából külön szavazzuk meg. Azzal, hogy a törvény külön szavazta meg a költséget, eo ipso kimondotta azt is, hogy külön magyar udvartartásnak akarja ezt megszavazni, mert nincs semmi értelme annak, hogy épen olyan összeget, mint az osztrákok, szavazzon meg a bécsi császári udvar számára. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szeísöbaloldalon.) Polczner Jenő: Bolond volna az a magyar! Nessi Pál: Belekapaszkodott itt az előadó ur abba, hogy nincs benne a törvényben az a kifejezés, hogy »udvartartásai«, hanem csak az van benne, hogy » udvartar tása« számára állapítja meg a költséget, Ha a t. előadó ur magyarul tud, ha a magyar nyelv szellemébe behatolt, akkor tudni fogja azt, hogy a magyar nyelv lehetőleg kerüli a többes számot, s rendesen, a hol lehet, egyes számban beszél. Midőn a magyar törvényhozás rendelkezik, midőn bizonyos czélra valamely összeget megszavaz, az csak magyar czélnak szolgálhat, az csak a magyar királynak, a magyar udvartartásnak szólhat, mert nekünk az osztrák császárhoz, az osztrák császárnak udvarához semmi közünk nincsen. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szeísöbaloldalon.) Azt mondja a t. előadó ur, hogy a fennálló állapot törvénybe nem ütközik. Hát igenis törvénybe ütközik, ha nem is a törvény egyenes kifejezéseibe, hanem a törvény egész szellemébe, a mely azt kívánja, hogy önálló, külön udvartartásunk legyen. Nagyon rossz szolgálatot tett az igen t. előadó ur, a mikor az osztrákok malmára hajtotta a vizet, a mikor abból a székből, a honnan a magyar nemzet ős jogát kellene hirdetni, a honnan nem volna szabad másnak elhangzania, mint annak, a mi a nemzet jogát erősiti, a midőn abból a székből ellenségeinknek igyekszik érveket a kezébe adni a magyar nemzeti álláspont meggyengítésére. (Ugy van! Ugy van! a szeísöbaloldalon.) Azt mondta az előadó ur, hogy azzal a példátlan hanggal nem akar foglalkozni, a mely ezen vita folyamán felmerült. Hivatkozom a vita minden egyes hallgatójára: ennek a vitának a hangja önérzetes, erőteljes, a nemzeti öntudattól duzzadó volt és a miniszterelnök urnak sincsen igaza, ha azt mondja, hogy ezzel rossz szolgálatot teszünk az országnak, mert a külföld előtt ugy tűnik fel a dolog, mintha a nemzet egy részének ez volna az álláspontja. Hát nem a nemzet egy részének az álláspontja, hanem az