Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-469

469. országos ülés 1904 Julius 21-án, csütörtökön. 187 még csak homályos sejtelmem sincs az iránt sem, hogy tisztelt képviselőtársam melyik lapot értette e kifejezés alatt. Rakovszky István: Tolakodik a »Neue Ereié Presse« mindig! Gr. Tisza István miniszterelnök: A »ÍTeue Ereié Presse«-t, a mennyire időm engedi, szoktam figyelemmel kisérni s azt tapasztalom, liogy midőn a »Neue Ereié Presse* a magyar dolgokról ir, legalább annyiszor ir ugy, a hogy az a magyar kormányra nézve kellemetlen, mint az ellenkező hangon. Rakovszky István : Tolakodik! Gr. Tisza István miniszterelnök: Ez nem tolakodás; különben végezze el ezt t. képviselőtársam a »Pressé«-vel. Denique sem a »Presse«, sem bármely más bécsi lap a kormánynak nem officziÓ2usa, és nemcsak hogy ott officziózus nyilatkozatom meg nem jelenhetett, de — talán ez hiba tőlem, de az ember el van meglehetősen foglalva — annyira nem kisértem figyelemmel épen ez időben a bécsi sajtónak idevonatkozó nyilatkozatait, hogy igazán nem tudtam róla s észre sem vettem, hogy a bécsi lapokban ilyen magyarázat megjelent. Ezek előrebocsátása után — utóvégre is nem ez a lényeg, — a mi magát az inkriminált kifejezést illeti, megvallom, csodálom, hogy olyan valaki is, mint t. barátom, a ki aggódó honfilélekkel nézte végig a tavalyi esztendőnek különböző fordulatait, ilyen értelmezést tudott adni ezen nyilatkozatomnak, s nem jött rá annak egyedül természetes és jogosult értelmére: hogy a midőn én mérges illúziókról, s részegségről beszéltem, ez alatt nem érthettem egyebet, mint azt az áramlatot, azt a törekvést, és annak eredményeként azt a politikai helyzetet, a mely Magyarországban magyar pártok nagy szenvedélye következtében a magyar alkotmányos intézményeket végveszedelemmel fenyegette. (Helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások balfelöl: Mi volt az ?) Milyen ártatlanok a képviselő urak! Pozsgay Miklós: A magyar nyelvért küzdöttünk! (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Elnök csenget.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Hát nem a t. képviselő uraknak a parlamentarizmus formáival, annak lényegével visszaélő, hosszas, következetes itteni akcziója ós obstrukcziója vitte-e a végveszedelem szélére a nemzetet? (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ez a szituácziő (Folytonos zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Elnök csenget.) nem ébresztett-e komoly aggodalmat minden gondolkozó magyar emberben ? (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Folytonos zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk! jóbbfelöl. Elnök csenget.) A magyar nemzetnek szerencséje, s a magyar nemzet áldhatja az isteni gondviselést, hogy ez alatt a szituácziő alatt olyan kézben volt Magyarország fejedelmi hatalma, a mely őrködött a magyar alkotmány sértetlen fentartása felett . . . (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Olay Lajos: Chlopyban! (Folytonos zaj a bál- és a szélsöbaloldalon. Halljuk! jobb felöl. Elnök csenget.) Gr. Tisza István miniszterelnök: ... hogy Magyar-ország sorsának intézésébe befolyhatott olyan férfiú, a kinek atyai szive vezérfonalat adott a kibontakozáshoz, vezérfonalat olyan reformok keresztülvitele mellett, a melyek örömmel és megnyugvással tölthették el a nemzetet. A magyar nemzet szerencséje, hogy ebből a küzdelemből eredményeket tudtunk hazahozni. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Hol vannak ?) Ezeket az eredményeket hozzuk haza . . . (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobb felöl,) Elnök (csenget); Ne méltóztassanak a szónokot zavarni! Gr. Tisza István miniszterelnök: Ezeket az eredményeket hozzuk haza, ezeket a nemzet számára biztosítjuk, de azért tanuljunk is a múlt év veszedelmes tapasztalataiból . . . (Zaj a szélsöbaloldalon.) Ugron Gábor: Igen, hogy ne higyjünk a németnek! Gr. Tisza István miniszterelnök: S én igenis addig, a mig ezen a helyen állok, küzdeni fogok a kezemre bizott egész törvényes hatalommal minden olyan jelenséggel szemben, a mely hasonló anarchiába,

r hasonló veszedelmekbe döntené az országot. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj és mozgás a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) Rákosi Viktor: De mi közük ehhez a polgármestereknek ? Gr. Tisza István miniszterelnök: Azok az urak, a kik engem akkor megjelenésükkel megtiszteltek, vagy azok t. szónoka politikai bizalmi nyilatkozatot intézett hozzám, bizalmát fejezték ki eljárásom iránt és nekem nemcsak jogom, de talán kötelességem volt erre politikai természetű választ adni. Ez az egyszerű magyarázata. Ugron Gábor: Politikai természetű válasz volt! Gr. Tisza István miniszterelnök: Áttérve már most a szőnyegen lévő kérdésre, ón mindenekelőtt figyelmeztetem a t. képviselő urakat illő tisztelettel, hogy nagyon sajátságos magatartást követnek ezzel a párttal szemben; mert hiszen a képviselő urak ismét és ismét, épen ebben a vitában is, szemére hányták ennek a pártnak hallgatását, a midőn pedig akad a párt soraiban valaki, a ki beszélni akar, akkor azután olyan magatartást tanúsítanak, a mely, higyjék el nekem, beszédét jóformán lehetetlenné teszi. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Én tudok erről valamit beszélni, mert t. képviselőtársaimnak ugyanezt a szeretetreméltóságát busásan van szerencsém élvezni ; és hiába, már az én fátumom, hogy olyan tréningre kellett ebben a tekintetben 24*