Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-469

186 Í69. országos ülés 190í Julius 2i-én, csütörtökön. akarja fen tar tani. De ha igy is lett volna a múltban, — a minthogy bebizonyítottam, hogy nincs igaza az igen t. előadó urnak, mert igenis a magyar nemzetnek az az óhajtása, hogy magyar királyi udvartartása legyen, még törvényes intézkedéseiből is következik — de ha, mondom, nem volna is igy, nem jöhet-e egy nemzedék, a mely kívánja ezt a magyar udvartartást létesíteni? Én áliitom a t. előadó úrral szemben, hogy ez a nemzedék itt van és ez követeli, ennek létesítéséről le nem mond semmiféle császári akarattal, semmiféle félremagyarázásokkal szemben, a melyekkel az igen t. előadó ur a törvényt lépten-nyomon félre akarja magyarázni. Hisz nem lehetne egyáltalában nemzeti politikát folytatni, hogy ha az előadó ur beszédjének egész tenorja igaz volna. Azt sem lehetne mondani, a mit a t. miniszterelnök ur egész lojálisán elismert a magyar nemzettel szemben, hogy vannak ennek a nemzetnek óhajtásai, csakhogy ő — és ez ennek a vitának legértékesebb része — a koronát állította oda, mint akadályát ez óhajtások megvalósulásának (Zaj jóbbfélöl.) és minket tüntetett fel ugy, hogy mi akarnánk konfliktust a korona és a nemzet közt. Ám kísérelje meg ezeket az óhajtásokat megvalósítani, de olyan dolgokat hangoztatni, hogy a nemzetnek ezekhez törvényes joga nincs, meggondolatlan cselekedet a magyar állam szuverenitása szempontjából, (ügy van! a szélsobaloläalonj Végzem beszédemet, t. képviselőház, bár sok egyébre ki kellene terjeszkednem az előadó beszéde következtében, de uem akarom útját állani annak, hogy a vita a szokásos záróbeszédek után bezárassák. A t. miniszterelnök ur sokat hivatkozott a vita folyamán Deák Ferenczre. Legyen szabad nekem is Deák Ferencz szavaival bevégeznem beszédemet. Deák Ferencz 1861 deczember 14-én, mikor a kiegyezési törvényeket elfogadásra ajánlotta, a következőket mondotta (olvassa): »Azt mondják némelyek, hogy az ország nem örül ezen kiegyenlítésnek, s azt nem szereti. Igenis, ha ugy állítjuk fel a kérdést, hogy ki vannak-e vágyaink és óhajaink elégítve, nincs-e még sok bajunk, sok panasz, a mi orvoslást igényel? Kétségen kivül azt fogják felelni, hogy vannak, hogy óhajainkból sok teljesítetlen maradt, kivánataink kielégítve nincsenek, s még igen sok a baj, sok a panasz. Merőben ellenkezőt én sem állithatok. De hiszen ki az, a ki ne óhajtaná nemzetét önerejében nagynak és hatalmasnak? Ki ne kívánná minél biztositottabb alkotmány mellett minél kevesebb terhet viselni? Azonban, mivel mindent elérni nem lehetett, mivel sok van, a mit még elérni óhajtunk : nem lehet állítani, hogy a mi megvan, az teljesen értéktelen. Állítsuk ugy a kérdést, hogy óhajt-e az ország inkább visszamenni ismét azon állapotra, melyben a kiegyenlítés előtt volt? S alig hiszem, hogy sokan legyenek, a kik komoly megfontolás után őszintén igennel felelnének. Nyújtsanak bár a népnek kecsegtető reményeket, hogy majd bel- és külháboru többet és jobbat szerez: e kecsegtetés mellett, s talán épen e kecsegtetés miatt nem fog az ország arról, a mi van, lemondani s nem fogja önként ellökni magától az alkotmányos tért, melyben sokat kivívhat, a mi még nincs, s mely nélkül azt sem birhatná, a mi most van.« T. képviselőház! Deák Ferencznek ezeket a szavait állitom a miniszterelnök úrral szemben. A mi politikánk sem jelent egyebet, mint haladni, fejlődni, de a korona tényét állítani oda mint a nemzeti aspirácziók megvalósításának akadályát, azt hiszem, nem vall államférfiúi bölcseségre. Ázt az őszinteséget kívánjuk meg mi a magyar miniszterelnöktől, hogy a mi óhajtásainkat, a melyeket ő is elismer, ne itt hangoztassa, hanem a korona előtt, és akkor meglehet a magyar udvartartás is! (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: A zárszó joga illeti még Veres József képviselő urat. (Félkiáltások: Nincs itt !) Következik Bakó József! Bakó József: Miután az országban igen sok olyan boldogtalan község van, a mely nem részesülhet az iskolák jótékony áldásaiban és miután tegnap volt szerencsém beadott indítványomat kellőleg megindokolni, ennélfogva hoszszabb beszéddel élni nem óhajtok, hanem egész tisztelettel kérem a t. házat, hogy a beadott indítványomat fogadja el. (Helyeslés a szélsőhaloldalon.) Elnök: Zárszó joga illeti még Kecskeméthy Ferencz képviselő urat! (Félkiáltások a szélsöbaloldalon: Nincs itt!) A zárszó jogával más nem élhet; a miniszterelnök urat illeti a szó. (Mozgás a hal- és a jobboldalon.) Csendet kérek, t, ház! Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! Előre feltett szándékom volt kerülni minden olyan, kérdés taglalását, a mely nem áll a most napirenden levő törvényjavaslattal szoros kapcsolatban és csakis egy kivételt vagyok kénytelen tenni ebben a tekintetben. E kivételre gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam mai beszéde kényszerit, a mennyiben abban egy, a közelmúltban tett és t. képviselőtársaim által különös előszeretettel felkarolt és ismételt nyilatkozatomnak olyan értelmet és magyarázatot tulajdonit, a melylyel szemben a kérdést, ugy gondolom, tisztába hozni kötelességem. (Halljuk! Halljuk !) (Az elnöki széket Perczel Dezső foglalja él.) Mindenekelőtt lekötelezne t. barátom, ha felvilágositana az iránt, hogy melyik az én bécsi officziőzusom, mert Isten látja lelkemet, nekem arról, hogy Bécsben officziózusom volna, abszolúte tudomásom nincs, annyira nincs, hogy