Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-469

184 í69. országos ülés 1904- Julius 21-én, csütörtökön. óhajtom a legbensőbb összhangot, a legteljesebb harmóniát, a legtörhetetlenebb összetartozást. Lengyel Zoltán: De magyar alapon! Gr. Apponyi Albert: De ennek más egészséges alapja nincs, mint a teljes őszinteség és a teljes igazság ; de nem takargatása az olyan állapotoknak, a melyeknek fentartásába bele nem nyugodhatunk, nem látszólagos belenyugvások olyan dolgokba, a melyek tarthatatlanok és a melyeknek változniok kell. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldálon.) És ha az igen t. előadó ur ma záróbeszédében a vitába beledobta a személyes gyengédségi szempontokat is, (Halljuk! Halljuk!) hát akkor én teljesen méltányolom ezeket a szempontokat, de ezek is odavisznek engem, hogy annak a királynak, a kinek a mi parlamenti palotánkba beékelt márványtábla szerint osztályrészül jutott, hogy az ő uralkodása kifogástalanul alkotmányos volt, hogy a nemzet az ő uralkodása alatt a békés fejlődésnek és alkotmányos jogai élvezetének biztonságába jutott, adassék meg, hogy az ő uralkodása alatt elhárittassanak és eltávolíttassanak mindazok a maradványok is a félreértések régi szomorú idejéből, melyek ma még annak az összhangnak teljességét gátolják. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldálon.) Én azt hiszem, hogy ez a gyengédség ér annyit, mint a mennyit az a másik; hogy ez a gyengédség férfiak közt helyesebb gyengédség, különösen helyesebb gyengédség a nemzet és király közt. (Ugy van! bal felől.) Ezért ajánlom elfogadásra határozati javaslatomat. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsobaloldálon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést 10 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket b. Feilitzsch Arthur alelnök foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A zárszó joga illeti még Rátkay László képviselő urat, Rátkay László: T. képviselőház! Ellenérvet nem hallottunk sem a kormány, sem az előadó ur részéről, igy tehát egész röviden élhetek zárszó jogommal. (Halljuk J Halljuk! balfelöl.) Az egyetlen beszéd, a mely elhangzott a túloldalról, báró Dániel Ernő képviselőnek beszéde, a ki a tételes törvénynyel szemben együttes és közös udvartartást emlegetett. Beszédéből azt látom, hogy figyelemmel forgatta Deák Ferencz munkáit és levelezéseit, és igy ismételten fel kell hivnom t. képviselőtársam figyelmét, olvassa el azt a részt, a mely arra vonatkozik, midőn az udvartartás felállításának kérdését tárgyalták. Akkor Lónyay Menyhért volt ellene és pedig pénzügyi szempontokból és folytonosan kifogásokat tett, hogy ez minő sok költséget fog okozni a magyar nemzetnek. Ekkor Deák Ferencz egy adomával ütötte el az egész közös és együttes udvartartás kérdését. (Halljuk! Halljuk !) Deák Ferencz ugyanis azt mondta Lónyaynak, hogy vannak bizonyos dolgok, a melyek közösséget nem tűrnek, pl. közös lovat használunk, de közös feleség nincsen. Ez az egyetlen érve Deák Ferencznek elég volt arra, hogy Lónyay további közös és együttes udvartartásra vonatkozó érveléseiről lemondjon. Az én indítványomra, a mely nemcsak azt kívánta, hogy az udvartartásnak költségei tételesen és számszerűen legyenek a képviselőház elé bocsátva, — a t. előadó ur adott feleletet. Szerintem ez a felelet és érvelés nem áll meg, de mégis kaptam elleninditványomra választ. Én azonban még mást is kértem. Kértem azt, hogy a magyar udvartartásban a magyar nyelv és a magyar czimer érvényesüljön. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Sem a kormány, sem a t, többség részéről senki nem tartotta méltónak a magyar nyelvet a magyar udvariartás kérdésénél megvédeni. (Ugy van! a szélsobaloldálon.) Ez jellemzi a kort és jellemzi magát a kormányt is. Nekem sikerült megszereznem a magyar udvartartás költségeinek a részletes kimutatását. (Halljuk! Halljak! balfelöl.) Ez a részletes kimutatás az udvartartásról egy fehér lap. (Derültség balfelöl.) Ez mutatja, hogy magyar udvartartás nincsen, tehát annak semmiféle kinem lehet. De a fehér lap még mást is példáz. Példázza a nemzetnek most még élő hitét, példázza, hogy a nemzet hitében még vár valamit a királyi kéztől, vár arra a fehér lapra egy irást, a mely igy szól: igazság! Mikor mi magyar udvartartást kérünk és a tételes törvényre mutatunk rá, akkor nemcsak jogi érvekkel állhatunk elő, hanem ép a magyar király lovagias érzésére is hivatkozhatunk. (Ugy van! balfelöl,) A t. többség bizonyára tudja azt a körülményt, hogy mikor a 15-ös bizottság elkészítette dolgozatát az 1867 : XII. törvényczikkre vonatkozólag, s azt felvitte Bécsbe ő Felségéhez, a most uralkodó királyhoz, akkor ő Felségének volt már az ő osztrák kormánya, a Belcredi-kormány által elkészített külön kiegyezési javaslata. Ezt a javaslatot ő Felsége átadta Andrássy Gyulának és abban a javaslatban nem volt szó a magyar udvartartásról, Andrássy Gyula hazajött, és akkor vetődött fel a kérdés: hogy legyen-e magyar udvartartás és miként? És ebben a 15-ös bizottságban a magyar udvartartás kérdését egyhangúlag, Lónyay Menyhért kivételével, elfogadták. Andrássy Gyula akkor ezt a törvénytervezetet ismét felvitte Bécsbe és megmutatta a királynak. Méltóztassék csak Ghiczy Kálmán feljegyzéseit elolvasni, ott ez a körülmény egész tisztán látszik, 0 Felsége átnézte és ezt a megjegyzést tette rá: » Magyar udvartartás? Az talán nagyon drága mulatság lesz a magyar nemzetnek.« És Andrássy Gyula azt felelte rá: »Igenis, magyar udvartartást kívánunk, felséges uram, mert a magyar nemzet ugyanannyi költséget fog megszavazni rá, mint