Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-469

i69. országos ülés 190k Julius 21-én, csütörtökön. 183 küzdeni a miniszterelnök urnak főfeladata saját programmszerű nyilatkozata értelmében. Mérges illúzió volna tehát, hogy a magyar nemzet az] ő véderejének szervezetében odajuthasson, hogy ez a véderő a nemzeti életnek egy integráns része legyen, nemcsak a törvény fikcziója szerint, de az élet valóságában is ? Mérges illúzió volna tehát az, hogy ez a nemzet a maga nemzeti organizmusának, .minden szükségszerű és nélkülözhetetlen szerveinek birtokába jusson? Miért mérges és miért illúzió? A méreg olyan anyag, a mely a szervezetbe belejutva, azt nem táplálja, hanem szétbontja; valami, a mi annak a szervezetnek lényegével ellenkezik, a mi azzal a szerkezettel szemben ellenséges természetű erőt képez. A nemzeti élet összes szerveinek valóságos megszerzése, azaz magának a nemzeti életnek föltétele, ez volna tehát az a méreg, ez támadná meg a nemzeti szervezetet, ez volna az, a mi nem táplálna, hanem bontana, megsemmisítene, betegségeket idézne elő, végelemzésben pedig^ halált? Én azt hiszem, ha itt méregről lehet szó, hát akkor inkább méregnek és mérgező anyagnak kell tekinteni mindazt, a mi a nemzeti élet szerveiben idegenszerű, (Éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) a mit a nemzet nem assziminál, a mit a nemzeti organizmus nem vesz fel magába, nem változtat át saját húsává és vérévé, a miben tehát nem erő, hanem a miben gyengeség rejlik, (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Tehát, t. képviselőház, illúzió volna, t. i. olyas valaminek a remélése, a minek bekövetkezése ki van zárva? En kérem a t. miniszterelnök urat, hogy ő ne hozzon ilyen izgató anyagot a mi közéletünkbe, (Elénk helyeslés balfelöl.) hogy a midőn ő arra törekszik, hogy a mit ő a jelenlegi pillanatban túltengésnek, túlterjeszkedésnek tart, a miről azt hiszi, hogy annak az ütemét lassitani kell, hogy ideig-óráig annak egész mértékben való teljesedéséről le kell mondani, azt el kell halasztani, hogy akkor mindezt még se tüntesse fel olyképen, mint egy illúziót, tehát, mint olyan valamit, a miről egyszer és mindenkorra le kell mondani. Mert tessék elhinni, saját hivei között, ha talán nem itt a parlamentben, de az ő saját felfogásának hivei között az országban is inkább fog hitelre találni, kevesebb szomorúsággal fogják őt követni arra az útra, a melyen türtőztetnünk kell magunkat, hogyha ez a hit, ez a hitvallás, ez a programra nem abban az alakban jelenik meg, hogy »lasciate ogni speranza« —, nem az illúzióval való megbélyegzés alakjában, hanem valóban csak, mint a kellő fokozatosságnak és mint a fokozatosság fogalmával összekötött ideiglenes türelemnek az alakjában. Ezt az ő saját szempontjából mondom a t. miniszterelnök urnak. Valóban az ő kiváló egyéniségével és az ő állásával Összekötött felelőségnek nem felel meg, az országba bele dobni ilyen jelszavakat, a melyek alkalmatosak arra, hogy csakugyan — nem mondom, a részegséggé — de az exaltácziónak egy veszedelmes fokává növelhessék azokat a mozgalmakat, a melyeket a t. miniszterelnök ur lecsendesíteni, a melyeket ideig-óráig fékezni akar. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Mérges serleg van sokféle a közéletben; mérges serleg a hatalmi vágy és a hatalmi tudat is gyakran, (Ugy van! bal felöl.) és a ki abból a mérges serlegből iszik, kelleténél többet iszik, kelleténél inkább szereti azt az italt, hát az igenis, t. képviselőház, abba a helyzetbe jut, hogy illúziókat kelt azon a helyen, a hol neki mindenekelőtt a tiszta igazságot kellene leplezetlenül bemutatni. (Éljenzés és taps a szélsöbaloldalon.) Mert ba van illúzió, t. képviselőház, hát illúzió az, hogy lehessen Magyarországon törvényes eszközökkel állandóságot létesíteni, hogy lehessen a magyar közéletet nyugvóponthoz eljuttatni, hogy lehessen magának az uralkodóháznak hatalmi állását szilárd alapokra fektetni és legyőzhetetlenné tenni máskép, mint ugy, hogyha a magyar nemzet eléri azt, a mire neki, mint nemzetnek törekednie kell. (Elénk helyeslés, taps és éljenzés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Mert, az életnek törvénye az, hogy a nemzeti életnek minden szükségszerű szervével birnia kell. (Ugy van! bal felöl) Ez a veszedelmes illúzió, a melyet nem szabad kelteni, a melyet nem szabad ébreszteni, a melyet nem szabad fentartani sem itt, sem semmiféle más helyen. (Elénk helyeslés balfelöl.) Lengye! Zoltán: A ki megrészegedett, azt ki kell józanítani. Gr. Apponyi Albert: Nincs itt részegségről 3zó, t. ház. A kik azokat a nemzeti követelményeket, a melyeknek én is a legutóbbi időben ismételten kifejezést adtam, zászlónkra irtuk, tettük ezt a legteljesebb megfontolással, a legridegebb politikai számítással abban a tudatban, hogy azoknak elérésére a magyar nemzetnek szüksége van, ha külső és belső ellenségeivel számolni, ha a maga nemzeti egységét konszolidálni akarja, az uralkodó és nemzet közti összhangot valóban bensővé, maradandóvá, megtámadhatatlanná akarjuk tsnni, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) mert bizonyos felfogási különbségekről való hallgatás, az azokban való megnyugvás még nem összhang. A magánéletben sincs két jó barát közt való viszonyra nézve veszedelmesebb dolog, mint a mutatkozó félreértéseket, a kimagyarázás nehézségeitől való félelem miatt, a homályban tovább terjedni engedni; (Igaz! Ugy van ! a, bal- és a szélsöbaloldalon.) egyes emberek közt is a legvégzetesebb összeveszések támadtak már abból, hogy az első félreértett szót nem iparkodtak rögtön felvilágosítani, hogy nem akarták rögtön a teljes világosságot és tiszta helyzetet egymás közt létrehozni. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Nekem ez a felfogásom a király és a nemzet közti viszonyról is; én is