Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-469

Í69. országos ülés 1904 Julius 21-én, csütörtökön. 181 nak meg kell tennie, hogy ilyen helytelen, a magyar királyi méltóság közjogi természetével ellenkező állapotot ne szánkczionáljon, a mi abból áll, hogy midőn ezen állapot kifejtésére e többletösszeg kéretik, a többletösszeghez ne ]áruljon előbb, mig a király és a nemzet közti bizalom megfelelő formái közt egyenesen a királyhoz fordulva, ezt azt a kérdést nem tisztázzuk. (Helyeslés a bal- e's a szélsobalóldalon.) Ebből láthatja az előadó ur azt is, hogy 6 az én állításomat a magyar udvartartás közjogi helyzetére nézve túlzottan színezte. Hiszen sem én, sem Günther Antal t. barátom nem mondtuk azt, hogy létezik kifejezetten az udvartartásra vonatkozó tételes törvény, a melylyel az udvartartás jelenlegi állapota betűszerint ellenkezik, mert ba ez volna, akkor előttem állana a kategorikus imperativus arra vonatkozólag, hogy a jelenlegi költségeket sem szavaztam volna meg soha, s igy most sem szavaznám meg az udvartartásnak. De az összes törvényeink szelleméből, azok rendelkezéséből magának a magyar államnak, mint önálló államnak, magának a magyar királyi koronának, mint önálló királyi szuverenitásának természetéből folyik az, hogy ennek az udvartartásnak önállónak kell lenni s ezt külsőleg kifejezésre kell juttatni. Egyáltalán igen sajátságos modorával és fajtájával találkozunk a közjogi felfogásnak és a törvénymagyarázatnak, illetve kettővel. Az egyik, a melylyel Günther Antal t. barátom számolt le, abból, hogy a nemzet bizonyos tényleges viszonyokra nézve hallgatott egy ideig, fegyvert akart kovácsolni arra, hogy ezek az állapotok törvényesek, jogosak, hogy a nemzetnek azok megváltoztatására, azok ostromlására joga nincs ; ez a felfogás a hallgatás utján való közjogi elévülés teóriáját akarja becsempészni, a mely sem itt, sem sehol a világon nem létezett. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) A másik sajátságos teóriája pedig az, hogy abból a körülményből, hogy ez a nemzet az ő állami szuverenitásának némely attribútumát külön törvényekbe iktatta, ebből a körülményből azt akarja következtetni, hogy a mely attribútumát az állami szuverenitásnak pedig nem iktatta külön törvénybe, az nem létezik, nem követelhető. Ez olyan felfogás, a mely ellenkezik ugy egyáltalán egy szuverén állam és önálló nemzet jogi helyzetével, mint a mi egész alkotmányos jogfejlődésünkkel, egész történetünkkel. (Igaz! Ügy van! balfelöl.) Ez a felfogás állhat egyfelől akkor, ha alapul egy osztrák összhirodalmát veszünk, a mely minden jognak székhelye és kútforrása, a melylyel szemben Magyarországnak, mint az összbirodalom egyik tartományának bizonyos jogok adattak, a mely tehát csak annyi joggal bír, a mennyi a magasabb egység, a magasabb jog által neki adatott; ezt a theoriát azonban, gondolom, sem ebben a házban, sem a házon kivül egyetlen egy ember sem osztja. B. Kaas Ivor: De osztja Kammerer! (Ugy van! balfelöl. Zaj.) Gr. Apponyi Albert: Vagy állhat másfelől olyan országokban, a hol valamely alkotmány szöveg, charta létezik, a mely valamely alakban kodifikálja a nemzeti jogok összeségét, akár a nemzeti képviselet jogait az uralkodóval szemben, akár a nemzet egész jogait más tényezőkkel szemben, a mely szóval azzal a pretenzióval lép fel, hogy benne a nemzeti jogok összesége van letéve. De nem állhat meg ez a teória egy olyan alkotmánynyal szemben, mint a mienk, a mely épp ugy, mint az angol alkotmány, történetileg az életből, organicze fejlődött, a mely bizonyos konkrét jogokat akkor kodifikált, mikör azok megsértettek és mikor azok_ sérelme érezhetővé, sőt tűrhetetlenné vált. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbahldalon.) Ilyen alkotmány-történelem mellett külön jogoknak kodifikálása nem szolgálhat érvül arra, hogy_ a külön nem kodifikált jogok nem léteznek. /Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbahldalon.) Épen ellenkezőleg áll a dolog: minden jog, a mely az önálló állami szuverenitás és Önálló nemzeti létnek fogalmából folyik, ezt a nemzetet és ezt az államot önállóan megilleti! (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsobalóldalon.) Szorosan bizonyítani tehát azt kell, hogy ezen jogoknak teljesen önálló használatáról és teljesen önálló szervek általi gyakorlásáról a nemzet valamely irányban, nem mondom, lemondott, de a gyakorlásnak egy bizonyos módjára nézve intézkedett. (Helyeslés a bal- és a szélsöbahldalon.) Ezeknek az általános igazságoknak birálgatásánál, gondolom, egészen más színben tűnik fel magának az udvartartásnak kérdése is és akkor ezekkel kapcsolatosan az igen t. előadó ur összes okoskodásaira, a melyek a nemzet legszomorúbb, legerőtlenebb és legnagyobb elnyomottságának epochájában keletkezett részint törvényekre, részint felfogásokra hivatkoznak

, mindezekre az okoskodásokra, a melyekkel ő az osztrák udvarnak a magyar nemzettel szemben való viselkedését iparkodik szebb színben feltüntetni, nekem csak egy szavam van, a melyet, gondolom, helyesnek fog elismerni minden elfogulatlan ember és ez az, hogy qui nimium probat, nihil probat. Az igen t. előadó ur az által, hogy nagyon sokat akart bizonyítani, megfosztotta a bizonyító erőtől mindazt is, a mi^ esetleg beszédében bizonyító erővel birhat. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbahldalon.) A mint mondám, beszédem alapvető tételeinek egyikére nézve sem nyertem a vita folyamán czáfolatot, hacsak nem tekintem czáfolatnak azt, a mit igen t. barátom, b. Dániel Ernő mondott, mikor először azt állította, hogy van magyar udvartartás, csakhogy az nem felel meg egészen a mi óhajtásainknak s csakhogy együttesen van az osztrák udvartartással. Az én t. barátom abból indul ki, hogy van király, van Magyarország, van udvartartás is, ergo van magyar királyi