Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-469

Julius 2i-én, csütörtökön. 178 i69. országos ütés íMí akkor kénytelen vagyok jegyzeteimbe tekinteni. (Nagy zaj a szélsobaloldalon.) Elnök : Csendet kérek! Pap Zoltán: Ne legyen fekete-sárga az a fonal, akkor nem ejti el. (Zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Kammerer Ernő előadó: A további részletekbe és mindazon nagyon sok, szóvátehető adat mérlegelésébe, a melyek itt felhozattak, bocsátkozni nem kívánok, (Mozgás és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) csak reasszumáloni röviden, hogy miután azon tények, a melyeket a javaslat indokolására felhoztam, változatlanul fennállanak.., Molnár Jenő: Az igaz, mert kell a pénz! (Derültség.) Kammerer Ernő előadó: . . . kérem, hogy a javaslatot elfogadni, a határozati javaslatokat pedig mellőzni méltóztassék, (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zajos ellenmondások és derültség a bal- és a szélsobaloldalon.) és egyúttal elintézettnek méltóztassék venni a Csanád és Hajdú vármegyék és a kézdivásárhelyi függetlenségi körnek egyidejűleg tárgyalásra kitűzött kérvényeit. (Elénk helyeslés -a jobboldalon. Zaj és ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! .Rákosi Viktor képviselő ur kivan a zárszó jogával élni, (Halljuk! Halljiik! a szélsobaloldalon.) Rákosi Viktor: T. képviselőház ! (Halljuk! Hátijuk!) Azon szégyenteljes és hazafiatlan munka után, . . . (Ugy van! Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) ^Kammerer Ernő előadó: Tiltakozom! (Zajos felkiáltások a szélsobaloldalon: De ugy van! Igaza van!) Molnár Jenő: Egy cseppet sem tett szolgálatot a párthi veinek! (Nagy zaj. Elnök csenget) Nessi Pál: Túlbuzgó volt! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Rákosi Viktor: Ismétlem: ezen munka, ezen felolvasás után én a nemzet összes mai nyomorúságait megértem, mert látom azt, hogy valahányszor e nemzet jogaiért küzdött, valahányszor e nemzet függetlenségéről volt szó: mindig akadtak a saját kebelében olyanok, (Zajos felkiáltások a bal- és a szélsobaloldalon; Ugy van! Árulók!) a kik a nemzet jogait elhomályosítani, (Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) követeléseit meghiúsítani igyekeztek. (Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon. Felkiáltások a szélsobaloldalon: Árulók! A nemzeti ügynek árulói! Szégyenteljes dolgot müveitek!) Bárminő tettei, bárminő törvényei, bárminő férfiai volnának a magyar történelemnek, a melyekre és a kikre hivatkozva a magyar nemzet mai követeléseit gyengíteni lehetne, ezekre a törvénycikkekre és ezekre a férfiakra a feledós fátyolát kellene borítani, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) nem pedig idehozni a magyar parlament elé, hogy ezzel fegyvert adjunk ellenségeink kezébe és követeléseink sikertelenségét előre is biztosítsuk. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon. Felkiáltások a szélsobaloldalon: Azért bizták meg öt! Gyalázatos szerep!) Nessi Pál: A nemzeti ügy árulói! Oiay Lajos: Csak az árulókat fizetik! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Rákosi Viktor: A t. képviselő ur még törvényczikkekre is hivatkozott, hogy mai álláspontunkat, a mely a nemzetnek és a dinasztiának is érdekeit szolgálja, (Helyeslés a szélsobaloldalon.) meggyöngítse. Ezen törvényczikkek legtöbbnyire olyan korból származnak, a midőn a darabokra szakgatott, elszegényedett, félig kiirtott magyar nemzet nyakán egyformán ültek a török és az osztrák hóhérok. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hellebronth Géza: A Caraffák! Lengyel Zoltán: Lélekvásárlás utján létrejött áruló törvények! (Ugy van! a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelöl.) Rákosi Viktor: Azokban az elhomályosult időkben akadtak emberek, sőt talán országgyűlések is, a kik, s a melyek a nemzet jogaitól — megvesztegettetve, megfélemlítve, terrorizálva — egy pillanatra elállani látszottak. Hát ezeket a tetteket el kell feledni, és kötelességünk az élő és élni akaró nemzet jogait szüntelenül követelni! (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsobaloldalon.) Kammerer Ernő előadó: Megmondottam, hogy nem állunk el, és hogy jogaink fennállanak ! (Nagy zaj a bal- és a szélsobaloldalon. Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Csendet kérek! Rákosi Viktor: Azt mondja az előadó ur, hogy nem állunk el a nemzet jogaitól. Ezt akademicze mondja, ezt felolvasásában mondja, ezt mondják az urak beszédeikben, de a mikor tettekre kerül a sor, mindig elállanak a nemzet jogaitól! (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ellenben a történelem azt bizonyítja, hogy a midőn a nemzet egy kissé szabadon élhetett, a midőn szabadon vett lélegzetet, s megszabadult a különböző presszióktól, fenyegetésektől és a vesztegetések mérgétől, sohasem szűnt meg a királylyal szemben is a nemzet jogait követelni. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) T. képviselőház! Mikor mi ezen az utón haladva, törünk kitűzött czélunk felé, a mely egykor talán a nemzetet boldogabb hazába fogja vezetni, mindig ugy tűnik fel előttem a túloldal, mint mikor a rettenthetlen északsarki utazó egy kitűzött czél felé, egy rejtélyes, misztikus czél felé tör: az északi sarkra, és keserves kínszenvedés és kinok után egyszer csak megjelen előtte a sarki jég hatalmas, impozáns tömege, halált lehelve és pusztulást hirdetve, így állanak önök mindig szemben mivelünk az önök közömbösségével és visszataszítják a nemzetet legszentebb czéljainak kivívásában. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.)