Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-463

46\i. országos ülés 190b Julius ih-én, csütörtökön. / gróf Beustnak emlékirataiban, az Erinnerungen II. kötetének 83. lapján, a hol a következők találhatók, a miket az igen t. ház figyelmébe ajánlok. (Halljulc / Halljuk!) Elmondja gróf Beust, hogy 1866 november 17-én, akkor, a mikor már a Magyarországgal való kiegyezés nagyon sürgetően szükséges volt az osztrákoknak, mikor már Magyarországot okvetlen ki kellett elégíteni, az uralkodó elnöklete alatt egy osztrák miniszteri tanácskozás folyt, a melynek a tárgya volt megállapítani azokat a feltételeket, azokat a lehetőségeket, a melyeknek korlátai között Magyarország némi önállósága biztositható. Ekkor meg lett állapítva a minisztertanács által, hogy feltétlenül biztosítandó az »Einkeit der Armee und der auswärtigen Fragen, G-emeinsamkeit des Zollwesens und der Behandlung des Staatskredits*. (Mozgás íalfelöl.) Ezek azok a korlátok, t. képviselőház, a melyeknek a keretein belül érvényesülhet a magyar függetlenség, ezeken a korlátokon kivül egyetlenegy lépést sem tehetett Magyarország 1867 óta. Gabányí Miklós: A kormányok az okai! Sebess Dénes: A miniszterelnök ur minapi beszédében báró Bánffy Dezsőnek válaszolva, — a ki az önálló vámterület hívének vallotta magát — előadja, hogy ő nagyon vészesnek, nagyon szerencsétlennek tartja azt a felfogást, hogy az önálló vámterület kérdése, illetőleg a közgazdasági kérdések politikai kérdéssé tétettek, mert ez nem politikai kérdés, hanem ez voltaképen a tapasztalásnak, a tudománynak kérdése. A miniszterelnök pedig erre alapítja meggyőződését. Én azonban bátor vagyok ezzel szemben hivatkozni arra, hogy Magyarország ösBzes szakkörei, Magyarország minden hozzáértő embere már régen az önálló vámterület hívének vallotta magát, (ügy van! balfelöl,) Itt van pl. az országos iparegyesületnek a 70-es évek elején, 1873-ban megindított mozgalma, a melyet aztán 1903-ban egy memorandum alakjában be is terjesztett a kormányhoz, a melyben azt mondja: hogy az ipar érdekeinek megfelelőleg csak az önálló és az Ausztriától különvált vámterületen lehetne intézkedni. Itt van a gyáriparosok szövetségének 1902 május havában kimondott határozata, a mely igen érdekes és azt mondja: A magyar gyáripar túlnyomó nagy része csak az önálló vámterületben látja saját érdekeinek és saját fejlődésének biztositását. Azon verseny, a melyet a közös vámterületen a megerősödött, kifejlettebb osztrák gyáriparral szemben folytatnunk kell, jogos törekvéseinknek óriási akadályokat gördit útjába és ipari fejlődésünket szűk térre szorítja. Míg a közös vámterület fennáll, a vámvédelem, a melynek fokozásához a magyar törvényhozás annyiszor hozzájárult, messze túlnyomó részben az osztrák gyáriparnak válik előnyére és igy hazai iparunk a vámközösség következtében megvan fosztva ama leghathatósabb védelmi eszközöktől, a melyeket eddig a történelem tanúsága szerint minden állam felhasznált iparának fejlesztésére. Itt van az országos gazdakongreszszusnak az állásfoglalása Kassán, gróf Zselénszky Róbert egy olyan irányú javaslatát, a mely megkerülve bár, de a közös vámterület szükségességét akarta kimondani, a kongresszus visszautasította és egy kompromisszum jött létre az iránt, hogy álljon el a gazdakongresszus attól, hogy az önálló vámterületet óhajtja és akkor Zselénszky visszaveszi a maga javaslatát. Az egész gazdatársadalom kivétel nélkül át van hatva attól a tudattól, hogy az önálló vámterület létesítése nélkül gazdasági élet alig képzelhető Magyarországon és ezzel szemben a t. miniszterelnök ur beszédében mégis arra hivatkozik, hogy ez az állásfoglalás saját állásfoglalása, hogy az nem politikai felfogásnak folyománya, hanem közgazdasági szempontokkal van támogatva. Én azt mondom, hogy igenis, ez politikai kérdés a saját szempontjából és korántsem közgazdasági princzipium. Politikai kérdés abból a szempontból, hogy a birodalmi eszme, a birodalmi egység gondolata kívánja ezt és mutatják ezt azok a korlátok, a melyeket felállítottak az osztrákok a kiegyezés előtt és a melyhez oly makacsul ragaszkodnak a kiegyezés után és a melynek tért engedtek a kiegyezési törvényben is. Elég a kérdés megvilágításánál rámutatnom arra a harczra, a mely 1897 óta folyik és a melyben a magyar kormánynak minden törekvése odairányult és arra irányul ma is, hogy a mi természetes, jogos, igazságos és logikus lenne: az önálló vámterület létesítését elkerülje és a helyett a közös vámterületet statuálja. Hiszen összes törvényeink, a melyek 1897 óta e tárgyban hozattak, mind ezt mutatják. Az 1898 : I. t.-czikk-ben rövid határidő rendeltetett el a közgazdasági kérdések szanálására Ausztriával szemben. Bánffy bukásával az 1899: XXX, és az 1904: IV. t.-czikk minden lehetőséget, módot megadott, sőt kötelességet rótt a kormányra arra vonatkozólag, hogy a mennyiben Ausztriával nem sikerül a vámszövetség megalkotása, mint önálló vámegészszel létesíttessenek Magyarország és a külföld között kereskedelmi szerződések. Ezen megoldást, a mely egyedül lenne logikus, helyes és igazságos, a magyar kormány következetesen elkerüli, sőt ujabb módokról, formulákról gondoskodik, hogy ezt a kérdést, a mely osztatlan követelménye a magyar gazdasági tényezőknek, valamikép megakadályozza és az önálló vámterület létesítését kikerülje. Az általam említett ezen birodalmi eszme szolgálatában áll az egész udvartartás Bécsben. Ez fel lett panaszolva minden oldalról Különösen erről az oldalról sokszor, hogy az udvar nem szeret nálunk tartózkodni és hogy a főherczegek nem jönnek hozzánk szívesen és hogy hiányzik a magyar udvartartás Budapesten.